Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

4️⃣3️⃣.Fejezet

Sziasztok csak gyors elmondom az újdonságokat. A történet borító képe új lett, amit pinteresten csinaltam. Remélem tetszik.
+ezentúl minden fejezet elején lesz egy idézet.❤️
            
              "Még mindig emlékszem az első
napra amikor találkoztunk. A rágó odatapasztott engem a fölhöz, de az esernyőt felkapta a szél. Így megtanított repülni"

*jelentése: a rágó amit Chloé ragasztott Marinette székére és azt hitte Adrien rakta oda. És az esernyő amit Adrien adott Marinettnek a nap végén.

(az idézetek a miracolous-hoz  fognak kapcsolódni. Én fogom megalkotni őket.❣️

Amikor kiértünk a repülőből, elképesztő érzés kerített hatalmába. Csak bámultam magam elé, és néztem a tömérdek pálmafát, melyeknek a törzsén, megannyi színű,  és fajtájú virág foglalt helyet. Egy csoda volt. Még sosem jártam itt.

                            ***
Mikor kellőképpen kinézelődtük magunkat a repülőtéren,(tisztelet a kivételnek hisz én még néztem volna óràkig) Emily megszólalt.
-Gyönyörű igaz? Már a repülőteret is ilyen csodák között építették.-Sóhajtja megbabonázva.
-Igen. Valóban az.-Mondja halkan Adrien, én pedig ràpillantok. Amikor észreveszem mit néz, furcsa érzés kerít hatalmába. Adrien engem nézett. Végig. És én még csak észre sem vettem.
Bármiért is teszi ezt, egy kicsit sem zavart. Éreztem magamon a perzselő tekintetét, az egész testemben. Ott àllt előttem abban a citromos pólójában, és rövidnadrágjàban azzal a kisfiús mosollyal és a borzasztó humoràval, amivel csak feketemacskaként tud megajándékozni. Iszonyat gyerekes. De mégis....elbűvölő.
"Jesszus Marinette mit művelsz?!! Miért jár az agyad Adrienen? Azon az Adrienen aki hazudott neked, és a világ legborzasztóbb humorával áldotta meg az ég??-borulok ki saját magamon, és gyorsan elterelem a gondolatom, és visszanézek Emilyre.
-Emily a bőröndöket mikor vehetjük el?-kérdezem, és úgy teszek mintha eddig is ezen agyaltam volna.
-Ja persze! Felőlem mehetünk. Ott lesz az átvevő helység.-Mutat egy kisebb épületre, aminek az oldalán szintén liánok, és virágok kószálnak. Nemsokára be is érünk, ahol megpillantok 6 tucat embert aki szintén a bőröndjére vár. A sok színű, és nagyságú bőröndök, pedig szó szerint a kezükbe csúsznak, és el is mehetnek vele. Mire mi sorra kerülünk, lemegy a nap.
Kis idő múlva,  mindenki sembesült a tényekkel,  és besuvasztottuk magunkat a az emberek közé, és türelmesen vártuk a cuccainkat. És vártuk. Vártuk. És vártuk....
Egy váratalan pillanatban pedig, Adrien hasa megkordult. És teljesen egyet értettem vele. Én is iszonyat éhes  voltam. Az út 3 óra 30 perc volt, dél pedig már rég elmúlt. Arról szó sincs, hogy nem tàlatàk volna fel előttünk a jobbnàl jobban kinéző ételeket,  csak éppen a rosszabbnál rosszabb pincérek szolgàlták őket fel... Akik a kocsijukon lévő kaja helyett, Adrient szemelték ki.
-Adrien? Nem ettél?-kérdezi hitetlenkedve Emily.
-Hàt... Nem igazán.-Válaszol Adrien.
-Hogyhogy? Hiszen sokszor volt rá lehetőség. tárja szét  a karját.
-Mariette ugye te ettél?-néz rám.
-Hát...-Tettetek gondolkozást.
-Ajj jólvan srácok. Nem tudom miért nem ettetek, de akkor menjetek keressetek itt egy büfét, én addig megvárom a bőröndöket.- rázza a fejét csípőretett kezekkel.
Adriennel pedig összenéztünk, és látszólag egyetértettünk abban, hogy induljunk. Így egyszerre útnak indultunk ételt keresve. Hátha most nem akarja valaki Adrient felszolgálni kaja helyett....

                     Folytatjuk....