Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Hedetik fejezet:Marinette

-Már a szobámban üldögélek, és várom Alyát.Mivel szóról szóra a tudatomra adta, hogy tudni akarja mit beszéltem André-val a délután.Igazából nem történt sok dolog.
Már hallom is ahogy valaki a lépcsőn trappol felfelé és kinyitja az ajtót.
-Igen Alya gyere csak beljebb.Tök jó, hogy kopogtál..-Mondom unottan és fél szememmel barátnőmre pillantok.
-Aj Marinette most ne gyere nekem az etikettel! Na halljam! Mi történt Andréval?-kérdezi és a táskájából előhúz egy zacskó csipszet amit hangosan ropogtatni kezd.
-oké.Szóval nem történt sok-mondom egyszerűen de Alya nem, hagy békén, szóval elmesélem neki a beszélgetésem Andréval.Kezdve azzal, hogy amikor odamentem kedvesen rám mosolygott és megkérdezte mit szeretnék aztàn én
Mondtam hogy négyszemközt beszélni(Itt Alya megemlítette milyen jól időzítettem amire hangosan felnevettem) Utána pedig megkérdeztem Andrét, hogy miért kapok szinte mindig ugyanolyan színű fagyikat aztán a szemébe néztem és kihangsúlyoztam a szín szót mire André sejtelmesen elmosolyodott és azt mondta tudta, hogy egyszer rá fogok jönni.Aztán én elmondtam, hogy én nem gondoltam, hogy ő rá fog jönni.Aztàn a szemembe nézett és folytatta azzal, hogy teljesen midegy honnan,mikor,vagy hogyan.Csak annyi a lényeg, hogy kiáll mellettem, és mindig velem együtt küzd a jóért.Ezután pedig megölelt. -Hadarom.
Amikor befejeztem a szónoklatomat Alya csak bámult majd mintha kizökkent volna
Valamilyen transzból megszólalt
-Ennyi!?Kérdezte mintha többet várna.
-igen ennyi.Nem történt semmi fontos vagy említésre méltó.Csak amire te rájöttél, hogy tudja.Ennyi a lényeg.
-Uncsiiiiii-kiáltja el magát Alya majd csikizni kezd és mindketten vihogva terülünk el az ágyon.Még a fejem is lelóg aminek sokat köszönhetek,mivel megpillantom, a szobám közepén álló nagymestert aki, mereven és komolyan engem vizslat.Ekkor gyorsan felhelyezkedem és felállok.
-Marinette mi a baj?....oh-mondja Alya és ő is megpillantja a nagyfőnököt aki még mindig engem bámul.
-Pislog egyáltalán?- Súgja oda Alya amitől még egy ilyen komoly helyzetben is elmosolyodom.
-Beszélnünk kell!-Mondja a mester komoly hangon és megkéri a barátnőmet, hogy távozzon a szobából.
-Hé palikám ez Marinette szobája! Csak ő küldhet ki! Amúgy is.Én mindent tudok nem
Kell elmennem hallgatjuk-mondja Alya és hátradől az ágyon
-tényleg?......Mindent-folytatja a mester és rámnéz.Ekkor én ösztönösem lehajtom a fejem.Naná.Ott a pont.Alya korántsem tud semmit a nagybetűs MINDEN-ről.
-Marinette! Mi ez az egész látom, hogy titkolsz valamit! Hallod?!-szól a barátnőm és én szomorúan felé hajtom a fejem.
-Alya el kell menned.Kérlek.-mondom komolyan.
-Mi a...hàt jó..de én semmit sem értek haho!-dadogja Alya összezavarodva mikor én bátorítóan megsimítom a kezét mire feláll.
-Na szuper! Méghogy mindent elmondasz nekem! Hát kösz Marinette!-Mondja halkan fejcsóválva és összeszedi cuccait kiviharzik, a szobámból.
-Ez meg mégis mire volt jó?-kérdezem a könnyeimmel küszködve.Nem tudom elviselni ha megbántom a legjobb barátnőmet.
-mint mondtam.Beszélnünk KELL-hangsúlyozza ki nagymester az utolsó szót és az szemembe néz.
-A kiléted, és fekete macskáéról....

Folytatjuk......