Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Harmincharmadik fejezet:Marinette

Macska megőrült? Megáll csevegni Alyával, mikor emberek élete függ? Mégis mi lehett annyira nagy dolog amit megkellett beszélniük? Ezen gondolkozom, amígy vissza nem érünk a repülőhöz.Mivel Alyának nincsen erőnyerője, így őt macska fogja míg fel nem érünk. Amikor viszont odaérünk, meglepetten látjuk, hogy az égő repülő nincs sehol, helyette egy új van, benne pedig az összes emberrel.
-Viperion? Mi történt??-kérdezem meglepetten Lukát aki mosolyogva közelít.
-Volt egy kis segítségem.-Mutat a repülő szárnyánál lévő, New York-i hősőkre, mire nekem is mosoly terül szét az arcomon.
-Sziasztok!-repültem oda hozzájuk, és megöleltem őket.
-Köszönöm, hogy segítettetek! De mégis honnan tudtátok?-kérdezem.
- Jelentést kaptunk.-Válaszolja az egyik hős.
-Mármint úgy érted, hogy néztük a tv-t, és az élő csatornán benne volt?-nevet fel a másik.
-jaj! Úgy érted benne volt a tv-ben?-kérdezem aggódva.
-Persze, hogy benne volt! Meg természetesen te és feketemacska.-Válaszolt mosolyogva.
Biztos azt hitte szeretnék szerepelni azért kérdezem. De mélyen, nagyon reméltem, hogy nincs idejük levideózni, de hát a pénzért mindent.... Ha a nagymester viszont meglátja, borzasztóan le fog szidni.Már csak ez fog hiányozni. De komolyan.
Szerencsétlenségemben nem tévedtem sokat, már láttam a Nagymestert, aki nagy erőkkel felénk közelített.
-Bajban vagyunk! Súgom oda macskának, aki bólogatva helyeselt.
A mester ide is ért, és felmagasodva felettünk, ő is megállt a repülő szárnyán.Ahol mindneki állt.
- New Yorki hősök mehetnek. Rájuk ez nem tartozik.-Mondta komolyan.
-Ö akkor mi el is köszönünk, sziasztok katica macska meg a többiek!-köszöntek el gyorsan.Látszólag megrémítette őket a látvány.
-Nagymester, Alyára és Lukára tartozik?-kérdeztem félve.
- Végül is nem mindegy katica? Úgysem tudom rólad levakarni őket.Valahogy mindig melletted vannak. Nem érdekel ha itt vannak.Az legyen a te bajod!-szidott le. De miért csak engem?...
-Szóval. MI A FÉSZKES FENE NEM VOLT ÉRTHETŐ AZON, HOGY MOST NEM KELLENEK A RIVALDAFÉNYEK!!-Órdított rànk nagyon erősen. Eléggé megijedtem, mivel még sosem volt ránk ennyire mérges.
-De mester! A re-a repülő égett!-Próbálom menteni a menthetőt.
-És ti csak úgy megláttátok a földről a szemetekkel?!-Kérdezte még mindig felemelt hangnemben.
-Mester bárhogy is történt emberek hallhattak volna ha valaki nem segít!- mutogattam felidegesedve.
- Ha jól tudom a New Yorki hősök tökéletesen megoldották a helyzetet.-Mondta komoly hangon.
-De sose tudták volna meg ha mi nem vagyunk a tv-ben!-kiabáltam mostmár én is.
-Mester katicának igaza van. Tényleg muszáj volt.-Kelt macska a segítségemre.
- Elég volt! Mióta megtudtátok egymás kilétét, és azt is, hogy ha megtalálnak titeket idő előtt meg is hallhattok, még mindig keresitek a bajt!
Erre a dorgàlásra összeakadt a gyomrom.
-Várjunk, hogy mi? Megtudtátok egymás kilétét, és halálveszélyben vagytok?!- kérdezte aggodva, egyben mérgesen Alya, majd Lukára pillantott, aki lehajtott fejjel álldogált.
-És neked elmondták?-kérdezte Alya szomorúan.
-Nem. Nekem sem. De rájöttem. Viszont azt nem tudtam, hogy halálveszélyben vagytok!
Nézett rám Luka. Nem bírtam tovább.Elegem lett.
-Tudjátok mit? Rengeteg mindent nem tudtok, és semmi közötök hozzà! És az hogy azért mert én vagyok katica, megakarnak ölni az sem fer! Bárki más lehetne de az élet megint engem ütött ezzel is! Az életem egy katasztrófa! Elvesztem sorra a barátaimat és a szeretteimet, csak a hülye hazugságaim miatt! És maga mester! Maga itt dorgál engem ordítva, mikor rég kézbe vehette volna a dolgokat de valahogy mindenki csak engem tart rabszolgának!Zokogom összerogyva.
-És még valami.-néztem mesterre, tele kristályos sós könycseppekkel.
- Vigye a hülye talizmánját ahova akarja, mert valahogy még mindig nem képes bennem megbízni! Elegem van!-ordítom sírva és kikapom fülemből a talizmánt, ami a földre hull, és szó nélkül visszarohanok a repülőre, kővel a mellkasomban. Akkora fájdalmat éreztem mint még soha. Még Tikkietől sem köszöntem el annyira bőgtem. Elegem van az életemből. Én csak egy átlagos életet élő, átlagos lány akarok lenni!....

Folytatjuk...