Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Tizenhetedik fejezet:Adrien

Holnap indulunk Görögországba.Látszólag, én eléggé le vagyok maradva, hiszen semmit nem pakoltam még el.Csak az ágyamon fekszem, és várom a löketet, vagy a hírt ami okot ad rá, hogy elkezdjek pakolni.De ez a hír egy kicsit sem kedves, de hiteles formában jelenik meg az ajtóm előtt:
-Adrien! Te még nem kezdtél el pakolni?! Tudod, hogy eddig elnéző voltam, de mostmár kapd össze magad!Nem akarsz menni, vagy mi a baj?-Kérdezi anyu összefont karokkal állva.
-De..Anya persze, hogy szeretnék!..Csak nem
Is tudom..-Hajtom le a fejem, és a paplanom sarkát kezdem el bámulni.
-Kicsim-kezdi anyu, és helyet foglal mellettem az ágyon.
-Egy hét Görögországban! Ráadásul Marinettel lehetsz, amikor csak akarsz!-mondja anyu boldogan, és megsimítja a kezem.
-Inkább ha lehet semmikor sem akarok vele lenni..-motyogok magamban.Mármit, ezt nem úgy értem, hogy nem akarnék vele lenni.Persze, hogy szívesen vele lennék amikor csak lehet.Csak most egy rohadtul kínos szituációba kerültünk mindketten.És tudom, hogy meg kell beszélnem vele mindent.De ne itt és most.Nem állok rá készen.Talán soha nem
is fogok.Az, hogy életem szerelme, a lány akiért mindenem odaadnàm titokban majdnem egy évig katica, volt és most is az megrémít.Hiába nekem is ugyanez a történetem.
Merengésemből, felpillantok anyára, aki észrevette, hogy erősen elgondolkoztam, és nagy szemekkel néz le rám .Habár nem ez az igazság, de tudom nincs más választásom ezért a következőket mondom:
-Igazad van anya. Szuper lesz ez az egy hét! El is kezdek pakolni-Mosolygok rà, és a mondatom végén rájövök talán nem is mondtam hülyeséget.Talán erre az időre Marinettel, elfelejthetünk mindent ami történt, és csak lehetnénk simán Adrien és Marinette.Átlagos életet élő, átlagos emberek.Talán megoldható.De jobb mindenre felkészülni.Amikor anya elhagyja a szobámat, nekiállok előkeresni a bőröndöm,és
pakolni
kezdek.Még épp csak, pár pólót dobáltam bele,
amikor folyton evő barátom megszólalt
-Ugye a sajtokat nem felejted el?-Kérdezi Plagg, és úgy néz rám, mintha el akarnám sunnyogni, hogy itthon hagyom a sajtjait.Csakhogy ennek a mondatnak az utólsó két szava igaz is, mivel biztosan
nem fogom a ruhás bőröndömbe, hagyni bűzölögtetni Plagg sajtjait.
-Plagg! Már elmondtam ezt múltkor is.A sajtok maradnak.-Mondom határozottan, és egy újabb adag ruhát rakok a bőröndbe.Már épp lecsuknám, amikor észreveszem Plagg kezében a telefonom, és annak képernyőjén Marinette nevét a hívólistán.
-Plagg!-közelítek lassan kwamim felé, mint egy vadat becserkésző oroszlán.
-Tedd.Le.A.Telefont.-Mondom nyugodt hangom de határozottan.
-Ha nincs sajt, Marinette hívást kap.-Feleli Plagg mire én dühösen rámeredek.
-Plagg ez nem vicces! Tedd le a telefont!!!-Ismétlem mégegyszer de sokkal határozottabban.
-Semmilyen sajt nem kerül a bőröndömbe.Majd veszünk ott.-nézek kwamim szemében mire ő átvált a Chat ablakba és elkezdi hangosan mondani, mit pötyög, a billentyűzetbe Marinettnek címezve.

-Drága bogárkám! Itt a cicusod! Csak azt szeretném mondani, hogy nagyon csini voltál
múltkor Lukánál.Honnan van a ruci? Csak nem a Miau web shoppból?-Sorolja Plagg nyálas hangon a szavakat.Majd felnéz, és ördögi vigyor ül meg az arcán.Fogalmam sem volt, hogy Plagg ennyire kegyetlen is tud lenni.Ha tudtam volna, rég lecseréltem volna...
-Plagg.Te teljesen megőrültél?Nehogy elmerd küldeni! Ha megteszed én kiraklak az utcára!-emelem fel már a hangom és tudom én magam is, hogy ez már nem játék, de valahogy kwamim még mindig vicces kedvében tartja magát.
-Sajt a bőröndbe, vagy nyomom a küldést.-Sorolja fel a lehetőségeket.Nem hiszem el, hogy egy maroknyi kis lény ennyit tudna ártani nekem.Ennyire hülye lennék?!Ekkor eszembe ötlik egy gondolat ami bár menekülőút, nem hülyeség.
Plagg..-Kezdem és automatikusan mosolyra húzódik a szám.
-Neked fogalmad sincs, hogy kell üzenetet küldeni, nemhogy írni!-nevetek fel és kis barátom érzi, hogy nyerésre állok.
-Dehogy nincs! Már ezerszer láttam nálad szól már magasabb hangnemben, amiben észrevehető, hogy megijesztettem.
-Hát az igaz..Viszont te kwami vagy! Nem észlel a technológia.Semmilyen üzenetet nem tudsz küldeni mivel ha hozzáérsz a telefonhoz, csak simán átmész rajta.Mint az ajtókon.-Vetem oda neki, kárba tett kézzel, mosolyra húzott ajkakkal.
-Kockáztatni akarsz?-kérdezi, és felvonja fél szemöldökét.
-tudod mit? Igen.Küld csak el nyugodtan.-Válaszolnom, és letérdelek, hogy le csukjam a bőröndöm bűzölgő rohadt sajtok nélkül.Amíg ezt teszem odaszólok Plaggnak.
-De amúgy nem értem mi bajod van.Hiszen Görögországból való sajtot sosem ettél.Ott biztos rengeteg különleges sajt van.Te meg elakarod  hozatni azt, amit mindennap eszel.-Mondom és hozzáfordulok.
Mire Plagg felsóhajt és leteszi a telefonomat, az asztalra.
-De ajánlom, hogy jó sajtok legyenek!-Mondja utólag.És elmegy elköszönni a sajtjaitól (!?)
Én pedig rápillantok a már csukott bőröndömre és csak ennyit suttogok:
Akkor nincs visszaút...

                                    Folytatjuk..