Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Huszonnyolcadik fejezet: Adrien

Igazából fogalmam sincs mi volt ez az egész az előbb...Eléggé furcsálltam Marinette viselkedését, de egyrészt tetszett! Tetszett, hogy féltékeny volt.Mert igen! Marinette féltékeny volt.És ez boldoggá tesz. Az a pincér az előbb eléggé rám nyomult...És örülök, hogy Marinette elintézte, de annak nem amit mondott: " Van egy nagy titka" "nem az akinek mondja magàt" amikor ezeket a mondatokat kimondta valljuk be, eléggé megijedtem.Nem gondoltam, hogy bármit elmondana annak a csajnak akit körülbelül 5 perce ismertünk meg.De egy kis félelem volt az ereimben. Próbáltam jelezni Marinettenk, hogy nehogy véletlen olyat mondjon amit mindketten megbánunk, így kicsit rászorítottam a kezére, jelzés képpen , hogy álljon le. De mielőtt mondott volna valamit, lágyan megsimította a kézfejem.Ekkor tudtam, hogy továbbra is megbízhatok benne.Mindig is tudtam.Az, hogy kiderült ő katica, nem mondható annak, hogy kimerült a bizalmam.Hiszen akkor ő is eldobhatta volna félém a bizalmát, de nem tette.Ahogy én sem. Attól még, hogy nem beszélünk, a "történtekről", tudom hogy a fejünkben ugyanaz zajlik. Amikor a bemondó elhallgatott, kínos csend telepedett a repülőre. Mindenki visszafolytott lélegzettel várta a felszállást.
Láttam a mellettem ülő Marinetten, hogy kicsit ideges.Talán fél a repüléstől, ezt Amikor New York-ba mentünk nem vettem észre. Pedig akkor is mellettem ült.
-Hé, minden okés?-kérdeztem, kis aggodalommal. Mire a kapaszkodó Marinette felém fordult.
-Ja..igen...persze? Miért ne lenne?-kérdezte szaggatottan.Hazudik.Nagyon is fél.
-Figyelj nem lesz semmi baj!-mosolygok rà.
-De...Amiket a bemondóból mondtak, hogy...hogy lezuhanhatunk, és lehet a tengerbe, ott meg nem tudjuk kinyitni az ajtókat a nyomástól..és-és mi van ha az egyik hajtómű leáll, vagy...-Sorolta félelmeit. De mielőtt még befezezte volna, közbeszóltam.
-Ezek az esetek biztosan nem velünk fognak megtörténni.-Mondom fejrázással.
-és mi van ha mégis?-kérdez vissza, összeszorított kezekkel.
-Akkor itt vagyok melletted.Végig! Nem hagyom, hogy bajod essen!-mondom komolyan, és úgy is gondolom.
Marinette a következő percben, könnyes szemmel figyel, majd egy várhatatlan pillanatban megölel.
Nagyon meglepett a gesztusa.De nagyon tetszett.Talán túlságosan is. Úgyhogy, mosolyogva visszaöleltem,mikor ennyit súgott a fülembe: " Ha baj lenne, akkor te úgyis megúsznád. A macskák mindig talpra esnek"-suttogta szinte alig hallhatóan. Nem volt célja a mondatával.Valószínűleg, azt sem bánta volna ha nem hallom meg. Csak úgy belemondta a levegőbe. Mikor engedett az öleléséből, gyorsan visszahelyezkedett, és rám pillantott.
Egy ideig én is szótlanul figyeltem, majd úgy döntöttem, nem mondok semmit. Így csak sejtheti, hogy hallottam a mondatát. Gondolkozhat rajta egész úton-mosolygom.....

Folytatjuk❤️ köszönöm ha eddig elolvasod! De még sok kaland vár ránk!⭐️