Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Tizenhatodik fejezet:Marinette

Már, vagy  12 napja kerülöm Adrient. Megpróbálom más dolgokkal elfoglalni magam.Tegnap például kitaláltam egy új hobbit.Aminek annyi a lényege, hogy elkezdtem hajgumikat összekötözni, és lelógattam az ablakon, azzal a céllal, hogy leérjen a talajig.Ez nem volt egy nagy ötlet, mivel a járókelők azt hitték, hogy meg akarok szökni vagy ilyenek, vagy 5 percig tartott amít elmagyaráztam, valójában mit is csinálok.Az után meg csak szimplán hülyének néztek...
Mára viszont teljesen kifogytam az új dolgokból. És Tikkie-nek is elege van belőlem.
De mégis mit tudnék csinálni? Még Alyaval sem találkoztam az elmúlt napokban. Talán még utoljára akkor beszéltünk, amikor kiküldtem a szobámból, hogy a nagymesterrel tudjak beszélni.Azóta úgy berágott rám, hogy egy szót se váltottunk.Bár én sem nagyon törtem magam, hogy bocsásson meg.Nem tartozik rá, és kész.Fogadja el. 2 napja az az ötlet is felötlött a fejemben, hogy elkéne mennem Fu-mesterhez, és megbeszélni, mi volt ez az egész.És, hogy mire volt jó.De Tikkie lebeszélt róla.Azt mondta, le kell nyugodnom és majd később menjek el.Ez nekem viszont, nem volt valami nagy "ok" a maradásomra, mivel nem voltam ideges.Csak végre akartam valakivel azokról a dolgokról beszélni, amiket senki más sem tud.De végül Tikkie nyert. Igaz nem nagyon magyarázta meg, de nekem sem volt túl sok kedvem átvágni fél Párizson metróval.Most a szobám közepén, a földön fekszem, és bámulom a szoba sarkait.A szememet az egyik sarokból, a másikba repítem és kockát rajzolok.Ezt így kigondolva, már én is érzem, hogy teljesen begolyóztam, és igazuk volt a járókelőknek az ablakom alatt.
-Marinette, mostmár elég a szenvedésből! Gyerünk csinálj valamit! -Váltott Tikkie már könyörgő hangnemre.
-Mégis mit Tikkie? Az egész életem romokban áll.-mondom, miközben a hasamra fordulok a szőnyegen, és kifújom a hajam az arcomból.

3 órával később:
- Biztosan érdekel mi történt velem az elmúlt 3 órában.Igazából, csak annyi, hogy megpróbáltam életben maradni, egy hír hallata után, amit a szüleim mondtak el.Még mindig alig bírok rá gondolni.
-Na Marinette? Most mit fogsz csinálni?-kérdezi Tikkie, én meg még mindig, a kezemben tartott repülőjegyet szorongatom.Amit Emily, Adrien anyukája adott a szüleimnek azzal a céllal, hogy vele, és Adriennel töltsek EGY egész hetet Görögországban.Még mindig fel nem-tudom fogni, hogy történhetett ez.
-Fogalmam sincs Tikkie..Nem mehetek el.Párizsban kell maradnom a mostani időszakban, ahogy a mester is mondta.Nem flangálhatok Görögországban fekete macskával..-Mondom undorodva a válaszom, és, ledobom a repjegyem a földre, készen arra, hogy lesétáljak és elmondjam anyuéknak, hogy nem mehetek.Pedig szó sincs róla, hogy nem akarnék.Még az a Marinette, akinek fogalma sem volt, mi vár rá, és, hogy a pasija feketemacska, valószínűleg repdesne az örömtől, hogy egy hetet Adriennel tölthet egy gyönyörű országban.És talán, ez még most is így van egy kicsit, de tudom, hogy nem lennék képes rá.Már épp felálnék,amikor a kis Kwamim váratlanul megszólal.
-Beszélj Lukával!-Állít meg, én pedig értetlenül rá nézek.
-Tikkie nem mondhatok Lukának semmit, mivel nem tudhat semmit.-sóhajtom.
-Nem is kell! Csak megkérdezed,mint jó barátodat, hogy mit tenne ha, a világ egyik gyönyörű országában töltene egy hetet egy emberrel akit szeret.-Mondja Tikkie.
-Ne már Tikkie! Ez így túl szépen hangzik! Ráadásul azt sem tudom szeretem-e Te is tudod, hogy ahhoz hogy megértse mi itt a baj, tudnia kéne mindenről.-Hajtom le a tekintetem.
-De hát Marinette! Luka tudja! Hiszen utalt rá, hogy rá jött! Nem kell mondanod semmit ahhoz, hogy megértse! Csak kérlekkkk menjünk már ki ebből a szobából mert már minden padló lapot és amit lehet megszámoltam, és egyik se volt túl érdekes.-Rázza a fejét Tikkie mire én felnevetek.Igaza van.Itt már mindent felfedeztünk az utóbbi két hétben amit csak lehet.Még nekem is feltűntek új dolgok.Amiket születésemtől kezdve eddig észre sem vettem.
-Jól van.Induljunk.-Adom be a derekam és elindulok Lukához.
Amint le érek a lépcsőn kellemes illat fogad.Mint mindig, a pékségünk tele van finomságokkal.Egy gyorsat beleszippantok a levegőbe, és indulok az ajtó felé, amikor meglátom Lukát, aki a szüleimmel beszélget az asztalnál.
-Luka! Szia!-Mondom meglepődve.Hát úgy látszik Tikkie nem fog egy könnyen kijutni a házból.Morfondírozok.
-Marinette! Épp hozzád jöttem, de még megköszöntem a szüleidnek az Isteni sütiket-mosolyog a szüleimre akik válaszul, visszamosolyognak.
-Akkor menjünk fel.-Intek a szobám felè.
Amikor felérünk rossz érzés fog el.Luka sosem szokott csak úgy hozzám jönni.Inkább én megyek hozzá, valami problémával.
-Hova készültél?-kérdezi, és leül az egyik fotelembe.
-...egész meglepő, deee, épp hozzád-kuncogok és, én is helyet foglalok.
-igazából nem lepődtem meg.-Von vállat én pedig egyenesen rá nézek.
-Marinette beszéltem vele.-mosolyog rám én pedig mentem elájulok.Adrien-ről beszél?- gondolom igen.Ez lehet az értelmes ok rá.
-Ad...-Adriennel...?-Sandítok fél szemmel rá,ő pedig csak bólint.Ez után egy perc néma csend következett, ami nekem 1 órának hatott, majd Luka megpillantotta a még mindig földön heverő jegyemet, és felkapta.Megnézegette, forgatta, és aztán felém pillantott.
-Mit gondolsz róla? Biccent a jegy felé.
-Nem is tudom...Nem mehetek el.Most nem..és vele sem..-Mondom, de elég homályos a fogalmazásom.
-Elmondta....Marinette.-böki ki Luka, és a cipőjével a földet kezdi el dörzsölni.Látszólag neki is kínos volt a szituáció.De van egy fontos kérdésem..ADRIEN MEGŐRÜLT???!!!
A nagymester teljesen tisztán megfogalmazta abba a rohadt levélbe, hogy senkinek semmit! Nem hiszem el.Jó.igen.Mindketten tudjuk, hogy Luka rájött, hogy megtudtuk ki a másik,de erre Adrien úgy gondolta, már mindegy és mindent elmond?!!!Megölöm! Tényleg megbújik a viselkedésében feketemacska..
-Hé..Figyelj ha most haragszol rá,tudod kell, hogy sírva mondta el....-húzza el a mondatot Luka, nekem pedig kipattan a szemem.Sírt?!!! Adrien!? Vagy feketemacska? Sírt? Tényleg nagy a baj ha idáig folyamodik a dolog.
-Micsoda?-kérdezem rémülettel a hangomban.
-Igen...Azt mondta végre megtalálta, azt a lányt akivel az egész életét le akarja élni, és egy hülye talizmán mindent elrontott.
Igaz nem akartam, de erre a mondatra, könnyek szöktek a szemembe, és rájöttem, hogy meg kell beszélnem vele.Mindent meg kell beszélnünk.És ha ahhoz az kell, hogy egy hetet vele töltsek egy másik országban, indulok is.Sosem akartam, hogy ez addig fajuljon.Ki tudja mi vár még ránk? Nem akarok így meghallni."Ketten a világ ellen" ahogy macska is mondta.
-Köszönöm Luka.-megyek oda Lukához és megölelem.
-De hát mit?-kérdezi,és látom az értetlenséget az arcán.
-Azt, hogy ráébresztettél, bármennyire is utálok valamilyen embert egy pillanatban, közös a múltunk És a talán a jövőnk is az.-Mondom, és talán én sem értem miről beszélek, de tudom, hogy jól mondom.
-Hát..-Veti oldalra a kezét Luka és így szól:
-örülök, hogy segíthettem.-mosolyog, és el is köszön tőlem.Én pedig ott maradok egyedül,kis Kwamimmal, gondolataim tengerében.
-Marinette?-Most mi lesz?- bújik elő Tikkie az egyik szekrény mellől.
-A válasz egyszerű.Mondom és rápillantok Tikkire.
-Csomagolj.Nyaralni megyünk!....

Folytatjuk....