Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Harminckettedik fejezet: Adrien

Amint látom, hogy Luka és Marinette elmennek gyanú kerít hatalmába. Talán àtakarnak változni? De hiszen Marinette tudja, hogy ha bárki meglátja katicaként az mindenhova kikerül. És most, egyàltalán nem szomjazunk a figyelemre.Ráadásul a nagymestertől olyan fejmosást kaphatunk, hogy alig látunk az orrunk hegyéig.
-Ezek meg hova mentek?!-Aggódik anyu.
-Ne aggódj anyu! Megnézem!-nyugtatgatom, és készen lennék elindulni, de  megfogja a karom.
-Na nem! Te nem mész sehova! Kisfiam ég a repülő! Felrobbant és bármikor átterjedhet a tűz!- hadarja pánikban. Amikor elengedi a kezem, az ablakra téved a szemem, ahol megpillantok egy piros fekete pöttyös alakot, mögötte pedig Valaki suhant. Tényleg igazam volt. Ezek életmentésre készülnek. Láthatólag többen is észrevették őket, és katica nevét kezdték el skandálni. Indulnom kellett.
-Anya szeretlek de szükség van rám!-erőltetek mosolyt az arcomra, és sietve elviharzok.
Még hallom, anyu kétségbeesett hangját mögülem de nem foglalkozom vele. Nem foglalkozhatok vele. A cicus nem vár.
-Amint a mosdóba, értem nem törődve Plagg magyarázásával, gyorsan átváltoztam és indultam is. Amikor kiértem, sokkal rosszabb volt a látvány mint belűlről. A repülőre, azonbellül az utastérre súlyosan terjedt a tűz.
-Macska! Ne állj ott csak úgy, gyere segíts!-Kiabál nekem Viperion.Vagyis az átváltozott Luka, és átdob nekem, egy öntőzőcsövet amit katica a szerencsetalizmánjával szerzett meg. Csak úgy virultak rajta a fekete pöttyök a piros háttérrel együtt. A botom segítségével, el is indultam, és megálltam a repülő szárnyán. -Mennyire rossz a helyzet?-kérdezem.
-Nem tudom eloltani!-ordít felém katica , erőt nyert ruhájàban. Amivel repülni is tud.
Én is erő adtam a ruhámnak, és átváltoztam űrmacskává.
- Én megoldom ezt te pedig vidd ki onnan az embereket! Kiabálta, pedig elég közel repkedtem hozzá.
-Ö? És ezt mégis, hogy gondoltad? Lerakom őket egyenként egy felhőre?!- kérdeztem, a szerintem logikus felvetéssel, és felhúztam a szemöldököm.
-Ne értetlenkedj már! Menj vissza Párizsba! Hozz egy repülőt.Ez már ronccsá égett!
-Jövök amint tudok!- mondom, és irányba is veszem Párizs utcáit.Amint leérkezem a földre,
rögtön el is indulok a repülőtér felé, csak valaki feltart.
-Macska?-kérdezi Egy hang. Felé pillantok, és meg látom Alyát aki nekem szegezi tekintetét.
-Bocs de most nem érek rá!-kiabálom rá se nézve.
-Akkor sem ha a kilétedről van szó?-ordított vissza. Egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam. Marinette elmondhatta neki? Nem hiszem. Mivel múltkor olyan dolgokat vágtak egymás fejéhez, ami nem egy barátságra utal.
Amikor viszont visszapillantok, oda ahol Alya állt, hűlt helyét találom.
-Haho!-?-böki meg valaki a hátam, és mentem felé fordulok. Rina ruse-t pillantom meg mögöttem állva.
-Figyelj én most tényleg nem érek rá! Katicával egy égő gépből próbáljuk kimenteni az embereket.
-Oké oké nyugi. Nem tartalanak fel.De amúgy, hogy is kerültél te egy repülőbe?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem mindegy az most? Mond mit akarsz, aztán had menjek. A következő pillanatban Rina visszaváltozik Alyává, és a telefonját kezdi el nyomkodni, majd felém mutatja, megnyitva a galériát. A múltkori fagyizós  selfink tárul a szemem elé. Amikor Andrénál voltunk, mert lekéstük a mozit.
-Mit akarsz ezzel?-kérdezem kicsit meglepetten.
- Megnéznéd kicsit jobban a fagyidat?- kérdéssel kérdéssel válaszol.
Én pedig közelebb hajolok a telefonjához, és szemügyre veszem a fagyimat.
-Ezen nincs semmi különös-mondom furcsállva. Felpillantok Alyára aki gúnyos mosollyal figyel.
-Mi az?-kérdezem.
-Macsek!? Amúgy ezen
hol is van a te fagyid? Hiszen nem vagy rajta.- mondja, győzedelmies mosollyal.Ezt nem hiszem el.Hogy lehetettem ilyen lökött. A képen Adrienként mosolygok nem macskaként. Én pedig hallgattam rá, és megnéztem a fagyimat.
Kínomba oldalra fordultam, és a lábamat kezdtem el bámulni.
-Honnan tudtad meg?-kérdezem komoly hangon.
-Nem volt nehéz.-válaszolja.
- A fagyid fekete színekben pompázik, a tején  pedig  egy sárga gombóc üt szemet. Az egyértelműen erre a kis csengőre utal. Mondja, és megböki a nyakamban lévő csengőt.
-Mit akarsz? Mit tegyek, hogy ne mond el senkinek?-kérdezem és eleve félek a választól.
-Dehogy akarok semmit.Sosem árulnálak be. Katica kilétét is mióta tudom? Tőlem senki sem tudja meg.
-köszönöm.-Válaszoltam és gyenge mosolyra húztam a szám.
-Jézus ti meg mit csevegtek itt?- kiabált ránk egy dühös hang. Mindketten felé, fordultunk , és a csípőre tett kezű katica állt előttünk.
-Macska nem megmondtam, hogy irány a repülőtér??? Emberek halhatnak meg!- szidott le.
-Nyugi katica én tartottam fel.- Véd meg Alya.
- Mégis miért?-kérdezi katica felé fordulva.
Alya felén néz, majd vissza katicára.
- Csak átadtam neki egy üzenetet.-Válaszolja végül.
-Amúgy meg ha tényleg akkora a baj, akkor ki vigyáz arra a repülőre?-kérdezte Alya.
-Most viperion van ott.-Szólt  katica szűkszavúan
-Nem kell segítség?
-Nem Alya megoldjuk.-Áll katica hatàrozottan.
-Figyeljetek csak pár percre tegyétek félre az utálatot egymás iránt. Szükség van ránk!-Mondom komolyan.
-Várj te meg miről beszélsz? Milyen utálatot?- kérdezi Alya meglepetten. Úgy látszik ma nem vagyok a formámban. Megint elszóltam magam.
- Én Marinettel vagyok összeveszve nem katicával!- áll gyanúval teli tekintetben.
-Ja ja tudom persze csak most összevagyok zavarodva.-kapok a fejemhez.
-Oké akkor most mindenki mondja el mi történik.-Állít le minket Alya.
-Figyelj Alya vagy segítesz vagy maradsz! Ahhoz pedig nincs közöd mi történik. Mert csak ahhoz van, ami történik a felrobbant repülővel!- szólt katica....

       Folytatjuk...