Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Harmincegyedik fejezet: Marinette

Miután arra lette figyelmes, hogy Adrien eltűnt mellőlem, keserű érzés fogott el. Bizonyára elege lett belőlem. Jó igen bevallom, kicsit szúrós voltam az elmúlt időben. De más, hogy reagálna ha a.... Bárkijéhez odajönne 2 random pincér és elkezdenének neki nyalizni? Nem bírom az ilyet. Hiába.
Miután rendesen körbenéztem a repcsin, és minden rejtett zugot felfedeztem a helyemen kezdett minden unalmas lenni. Hol lehet Adrien? Nézek fel. De akit megpillantok, az kicsit sem Adrienne hasonlít.
-Luka?! Kiabálok fel, mire mindenki ràm néz. Úgy látszik egy alvó pasast is felébresztettem..
-Bocsika-dörzsölöm a tarkóm vigyorogva, Luka pedig gyors léptekkel közelít felém.
-Szia Marinette!- szólít meg kedvesen mosolyogva.
-Luka gyere ülj le! Mit keresel te itt? Úgy értem nagyon örülök, hogy itt vagy!!!- mondom boldogan.
- az apámmal kirándulunk-nevet fel. Ott ül- mutat Jegged stone irányába.
-És hova repültök?!-faggatom tovább.
- Várj...És miért nem apád magánrepülőjével?-Csodálkozom.
-Hát..Apu barátnője kijelentette, hogy ránk fér egy normális családi nyaralás úgy, hogy semmilyem gazdagságot szimbolizáló dolog vegyen minket körül.-Nevet fel.
-ó! Értem. Válaszolom.
-Egyébként fogalmam sincs hova megyünk.Meglepetés számomra- tárja szét a kezét összeráncolt homlokkal.
-Valahol elvileg átszállunk.
-Hű hát akkor jó nyaralást- mosolygom.
-És veletek mi van? Hol van Adrien?-Kérdezi kapkodott fejjel.
- Hát.. volt 2 pincér lány társaságunk és eléggé...Adrienre másztak. Kicsit erősen kezeltem a helyzetet, és elment valahova...-vakargatom a fejemet.
-Uh.-Válaszul Luka csak ennyit tudott kinyögni. Majd mindketten megpillantottuk, a felénk közeledő Adrient.
-Luka hát te?-kérdezte.
-Szia Adrien! Meglepetés nyaralás- tárta szét a karját.
-Zsír!- mondta Adrien. Ez a szó hallatán kicsit megrezzentem. Eddig ezt csak feketemacska szájából halottam.Volt egy este, amikor kártyáztunk, és megfirtattuk a szó jelentését nagy nevetések közepette. Amikor meghallottam, annyira hasonlított a hangja macskáéra! De eddig egyszerűen észre sem vettem. Nem tudom meddig fogom még ezért utálni magam.
- Nektek, hogy telik az út?-kérdezte Luka.
-Unalmasan.-Válaszolja Adrien
Plussz!-szólalok meg- tele csajokkal, akikkel Adrien teljes szívből beszél.-Bólogatok.
-Ja tényleg majdnem elfelejtettem! Már majdnem otthagytam az egyiket.Vele lógtam eddig. Elmentünk fagyizni. -mondja Adrien cinikusan mire Luka felnevet.
-Talán jobban járnál vele!-Emelem fel a hangom.
-Marinette amúgy mit is szeretnél hallani? Fogd már fel, hogy én..-De nem tudja befejezni az elkezdett mondatot, mert a repülő hírtelen megremeg alattunk.
-Ez meg mi? Kérdezem aggódva.
-Valami baj van!- mondja Adrien.Hát kössz erre én is rájöttem.
Az előző megremegést, egy még nagyobb követte, és egy hatalmas, mígnem valami durrant. Én nagyon kétségbe estem, és éreztem, ahogy a levegő is elhagyja tüdőmet, majd megszólalt a bemondó.
"Kérjük kedves utasainkat, hogy ne essenek pánikba! A problémán már dolgozunk!" -Nyugtatgatott a kapitány, de én valahogy ettől sem nyugodtam meg..
-Most meg mi lesz??-Kérdeztem Adrienre, majd Lukára pillantva, mikor újra kezdetét vette a beszéd.
-"Felszólítunk mindenkit, hogy vonuljon fedezékbe! A felmentőcsapat nem tudja elhárítani a károkat, így kényszerleszállást hajtunk végre! " -Mondta a bemondó, mire én ösztönösen pánikba estem, és levegőért kapkodtam.
-Marinette?? Jól vagy?-kérdezte Adrien és Luka egyszerre, de valahogy elég távolinak tűnt a hangjuk.
- Gyerekek! Szaladt oda hozzánk gyorsan Emily. Jól vagytok? Azonnal be az ágyszobába mindenki!-parancsolta idegesen Emily.
-Igen anya minden rendben, de Marinette rosszul van!-nézett felém Adrien.
Nem tagadom valóban rosszul voltam, de ezzel nem segítettem senki helyzetén.Elvégre ide vagy oda a hülye elbújásnak amit a nagymester mondott, itt most szükség van katicára és macskára. Gondolkoztam magamban.
-öö.. Én elmegyek a mosdóba. Találtam ki a legnagyobb hülyeséget, egyben hazugságot ami eszembe jutott.
-Hogy hova? Marinette biztos, hogy nem! Ha kell ide hányj de nem hagylak egyedül! Mondta Emily komoly arccal, mire én elkezdtem körbenézi, menekülő utat keresve.
-Majd én kikísérem!-szólt Luka. Remélem ő vette a lapot, és tudja mire készülök, nem csak a hajamat akarja fogni miközben kiürítem a belem.
-Luka neked nem az apukáddal kéne lenned?-kérdezte Emily.
-Nem nem! Tökéletesen elvan ott.-Mondja Luka sürgetően, majd felém pillant.
Miután mindketten elkezdünk elsétálni.
-Nem gyerekek innen senki sehová!-szólt Emily ingerülten, mikor egy robbanás hangjára mindenki felfigyelt. Láthatóan mindneki teljesen bepánikolt, és még az is odaszaladt az ablakhoz, aki már rég fedezékbe vonult. Kinéztünk az ablakon, és a felrobbant, lángokban égő hajtómű tárult a szemünk elé, amiből fokozatosan, áramlott a füst az utastér felé.
-Sajnálom Emily de itt emberi életekről van szó!-ordítottam és elsiettem a mosdó irányába, Luka pedig követett.
Amint beértünk elengedtem a pánikrohamom, és gyorsan magamra öltöttem katicát, és indultam is volna ki, amikor Luka utánam szólt.
-Egy kígyó hős nem jönne jól?-kérdezte, mire én csak mosolyra húztam a szám és intettem, hogy kövessen.

Folytatjuk...