Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

4️⃣1️⃣. Fejezet

-Mi történt?-kapom a fejem előre, hogy megtudjam mit néz az egész gép. A leszállás 4 perc múlva kezdetét veszi, és egy kislàny még mindig sír és àlldogàl. Azonnal a szàm elé kapom a kezem, ugyanis ha a lány állva marad akár meg is hallhat az adrenalintól. Tennem kellett valamit. Nem is haboztam, rögvest feláltam a székemről, és indulni készültem felé, amikor Adrien kitette a lábàt elém, hogy ne tudjak kimenni.
- Te meg mit csinálsz?- mondom mérgesen. Nem veszîthetünk időt.
-Hova mész?- kérdezi az arcomat fürkészve.
- Valahova! Nem mindegy? Adrien engedj már ki!- lököm a lábàt el, és keresztülesek rajta. Az arcom a földön hever, a kezeim fájnak de nem várhatok. Segítenem kell.
Ahogy odaérek, a kislàny anyukája veszettül akarja odarángatni az üléshez.
- Várjon anyuka! Megpróbálhatok valamit?- kérdezem kedvesen,mire a kislàny anyja furcsàn néz rám, majd elengedi a gyereke kezét.
-Szia!- köszönök kedvesen a lányra, és leguggolok mellé. A sírást némileg abbahagyja, csak összefont karral durcizik.
-Hogy hívnak?
- Liz.- mondja morcosan.
-Hàt Liz, akkor te egy igazi merész csaj vagy!- mosolygok a szemébe, mire kérdőn rámnéz.
- Úgy értem, nézz csak körül. Mindenki leült és csak te állsz. Meg persze én aki azért jött, hogy ezt elmondja neked.- simítom meg a kezét.
- menő vagyok?- kérdezi, és csillogó szemmel bámul.
-  Hát.... Inkàbb...-keresem a megfelelő szavakat.
-Furcsa. Igaz? A suliba  mindig azt mondják.-Hajtja le a kis fejét. Nem lehet több 6 évesnél.
- Tényleg?- kérdezem.
-Igen...
-Hát az nagyon szuper! Biztos sok barátod van. Gondolj csak bele. Ki akarna barátkozni az olyan unalmas emberekkel akik nem furik egy kicsit? Veled sokkal izgalmasabb. Szívem te nem vagy furcsa. Csak limitàlt kiadású. Különleges.- nézek rà làgyan mosolyogva.
- Komolyan?- húzza mosolyra a szájàt.
-Hát persze!- válaszolom, ő pedig megölel. Amire nem számítottam, de visszaöleltem a kis cukit.
- Bárcsak lenne egy nővérem aki te lennél.- mondja mire az utastér tapsolni kezd.
- Na hàt akkor ennek az ideiglenes nővérnek megengeded, hogy azt kérje ülj le?-kérdezem reménykedve.
-Ühüm.-bólogat erősen, és végre leül az anyukàja mellé.
-Köszönöm!
Mielőtt elindulnék vissza, a fülemet, ezernyi taps csattanása üti meg. Az egész repülő nekem tapsol. És akkor jöttem rà.... Akkor tudtam, hogy csak én lehetek az aki megmenti a világot. Hiszen szégyenszemre, vagy nem de csak én voltam képes három lèpést menni, azért hogy segítsek valakinek. És ez a jövőben bárki, vagy bármi lehet. Egy fiatal lány, egy idős nagyszülő.....vagy akár egy  egész univerzum....

                    Folytatjuk....