Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Tizennegyedik fejezet:Marinette

Még mindig Lukánál vagyunk.És kezd kínos lenni a helyzet.Nem értem mi történt az előbb.Hiszen Luka az egyik pillanatban követelte mit titkolunk, a másikban meg azt mondta nem kellett volna elmondanom.(Bár nem is mondtam, de ő ezt nem tudhatja)
Megragadtam a kilincset, és indulásra készen voltam amikor valahogy a kilincs nem ment le.Mivel még mindig zárva volt az ajtó.Tehát Luka tényleg bezárta.Az nem egy poén volt.Valami nem oké.Érzem.
Amikor Luka észrevette, hogy nem tanultam ajtókat betörni, behelyezte a kulcsot a zárba, és indulhattam is.De Luka megállított
-Marinette!-még egy szóra.-Szólt amikor én már kint szívtam a friss levegőt.Bár most annak is eléggé keserű illata volt...
De Adrien sem tudott csak úgy elmenni.Mert ahogy láttam, Luka anyukája szóra bírta.Uuu...Most jutott eszembe.Hiszen bocsánatot sem kértem tőlük, hogy csak úgy elrohantam az ebédről amikor nálunk voltak...
-Köszi, hogy visszajöttél.-Szólít meg Luka kedvesen, és megpaskolja az ágyát maga mellett.
-ülj csak le-mondja.-Én úgy is teszek, de mielőtt Luka megszólalhatna elkezdek szabadkozni.
-Luka nagyon sajnálom, hogy otthagytalak a szüleimemmel meg úgy alapból ,amikor nálunk ebédeltetek.Erről van szó igaz?..szegem le a tekintetem, és valahol mélyen remélem, hogy tényleg erről van szó és nem másról...
-Marinette.Egyáltalán nem arról akartam beszélni.Túléltem nélküled is-nevet fel majd a kezét a kezemre teszi, és komolyan rám néz.
-Tudom, hogy valamit nem mondasz el.Látom.Nem tud egyikőtök sem lerázni.De tiszteletben tartom a döntésed, hogy nem akarod velem megosztani..-Mosolyodik el aprón.
-De Luka ez nem az én döntésem..Ha-ha tehetném, már régen elmondtam volna mindent, de sajnos...Nem lehet.-Mondom vékony hangon és kibukik belőlem az első könnycsepp.
-Semmi baj!-Tudom, hogy vannak olyan dolgok amiket én sem tudhatok-Mondja, nekem pedig összeszorul a mellkasom.Borzasztóan sajnálom Lukát, hogy azt hiszi nem akarom elmondani neki.Mert nem erről van szó.Soha nem is volt.Megtiltották, hogy elmondjam..És az egészen más.
-Adrien miért jött ide? Mit mondott neked?-kérdezem.
-Igazából fogalmam sincs.Azt mondta el kell mondania valamit mert nem bírja már ezt az egészet, de pont bejöttél.-húzza oldalra a száját le sem véve rólam tekintetét.
Oh.Oké.-nyelek nagyot.-Úgy látszik ezzel a kis berohanásommal megakadályoztam Adrien vallomását.De most őszintén, nem is tudom, hogy ez jó vagy rossz.
-Szia Luka! És köszönöm.-Állok fel és az ajtó felé indulok de Luka még szóvá tesz valamit:
Marinette-szól utánam én pedig megállok háttal neki.
-Csak annyi, hogy igazából mindenkinek 2 személyisége van.Lehet valakinek több is.De ez nem baj.Lehet , hogy ezekhez külön maszk alá bújik, attól még ugyanaz az ember.Csak te már megismerted, egy másik énjét is.Ahogy ő is neked.
-Igaz, Luka eléggé körülírtan fogalmazott, de értettem mire gondol.Naná, hogy rájött.Biztosan azért írta így körül, hogy megtudja, én is ugyanarra gondolok-e mint ő.
-Válaszul csak megfordulok.Épp hogy az oldalam látszik csak.És villantok egy sejtelmes mosolyt Lukára.
És igen...Persze, hogy ugyanarra gondoltam..

Folytatjuk...