Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Huszonhetedik fejezet: Marinette

Anyám! Ez a repülő csodálatos! Vagyis a legcsodálatosabb ez az 1 osztály.Még sosem volt részem ilyen útban. Az üléseink mellett van egy ágy! Valószínűleg most minden nagyúr és menő hölgy tiszta hülyének nézne, hogy mit keres egy ilyen lány az első osztályon. De nem bánom.Nézzenek csak! Én akkor is ennek a csoda helynek minden egyes sarkát végigbámulom.És minden egyes szánakozó pillantást eltűrök. Adrien közvetlen mellettem ül.A miénk, a 13 és.14 es szék. Vagyis már hotel-nevetek magamban.De úgy látszik a valóságban is mosolyra húzódott a szám, mert Adrien rám nézett és egy kissé elmosolyodott.
És viszont gyorsan elkaptam a tekintetem.Ugyanis tudatosult bennem, hogy Emily elég messze ül tőlünk. És csak ketten vagyunk egymás társaságában.Csak mi ketten.jaj....
Pár perc múlva még mindig nem indultunk.Csak vártuk a hazngosbemodnó szövegét, hogy mit kell tenni ha baj van, vagy hasonló. De ebben a percben egy felszolgáló hölgy állt meg közvetlenül mellettünk. Nem  lehetett sokkal idősebb nálunk. Aranyszőke haja selyemként omlott a vállára.Arcát mosoly fonta körbe.Egy kis kocsit  tologatott, ami roskadozott az ételektől.Volt ott minden.Tortaszelet, különféle gyümölcsök, hal, tészták,bor pezsgő, narancs lé....Minden ami szem-szájnak ingere.
-Jó napot! Parancsolnak valamit a kínálatról?- mosolygott ránk nagyon kedvesen.
-Öm..Köszönöm én a lenti sorból kérném azt a tortaszeletet!-kérte Adrien.
-Óh-kapott a szájához a lány.
-Hát a lenti dolgok nem tartoznak az ingyen ételekhez.Azokért fizetni kell-nevetgél.
-De neked szívesen odaadom- kacsint Adrienre. Valamiért egyáltalán nem tetszik a viselkedése. "Jaj neked ingyen is odaadom" ajj..undorító.-forgatom a szememet.
-tessék!-Rakja a lány Adrien elé a szelet sütit, csak úgy "véletlenül a kezéhez érve"
-jaj! Bocsánat-kuncogott tovább.
-Semmi baj.-mondta Adrien.
Jaj igen jöjjetek csak össze.Esetleg itt nem akarja megkérni a kezed Adrien!? Gondolkozom magamban undorral a száj ízemben.
-Öm, elnézést!-szólok a cafka után.
-igen? Kérdezi.
-Én is szeretnék abból a híres alsó sorból..Azt a piros sütit.-Mutatok véletlenszerűen egy szimpatikus darabra.
-Jaj sajnos mint mondtam az fizetős-tárja  szét a kezét.Ezt nem hiszem el.Ez komolyan rámozdult Adrienre. Jó tudom, hogy most nem vagyunk együtt, vagyis azt sem tudom mi van de ennek a bájcsevelynek véget kellett vetnem.Bármi áron.
-Hé csajszi!-vágom oda.
-hogy parancsolsz?- kérdezi meglepetten.Valószínűleg megszokta a kedves nyalizós szólongatásokat.
-Parancsolni nem akarok csak elmondani valamit ezzel a fickóval kapcsolatban-mutatok mérgesen Adriennre. Mire ő furcsán néz rám.
-Mégis mit?-kérdezi gyanúval a tekintetében.
-Tudod...Kezdtem.Ez a srác..hu hát nem az akinek mondja magát...-Mondom nyugodt hangon.Mire Adrien eszelős szempárja találkozik az enyémmel. Tágra nyílt szemmel figyel.
-Ezt meg, hogy kéne értenem? ? Kérdez vissza a pincér lány.Hát leginkább sehogy úgyse tudod felfogni...Gondolom gyorsan magamban, de el is hessegetem a szavakat, és válaszolok.
-Van Egy Nagy TITKA!- mondom suttogva artikulálva.Kihangsúlyozva a titok szót.Én az ablak mellett ülök.A pincér csaj pedig Adrien mellett áll. Tehát látótávolságban, Adrien közénk állt. Mielőtt válaszolhatnék, érzem, hogy Adrien kicsit megszorítja a kezem.De folytatom és kihúzom kezem a szorításából.
-Hajolj csak közelebb!-intek a csaj felé, aki kíváncsian hajtja felém a fejét.
Mikor elég közel hajoltunk egymáshoz, egy mozdulattal Adrien feje felé, fordítom a lányét és ezt mondom.
- A titka, hogy sosem állna össze egy ilyen fajtával..-Mondom győzedelmes hangsúllyal, és elengedem a fejét.
-Hogy mondod!?!-kérdezi a pincér felemelt hanggal.
-Jól hallottad-vigyorgom, és felállok, megveregetem a vállát.
-Kérem foglaljanak helyet! Szól a bemondóból egy hang.
-Hát úgy látszik vége a felszedős dumának-vonok vállat.
-Hah! Hülye pics@- suttogja  maga elé bámulva.
-Még mindig hallom-mosolygok Mostmár  kényelmesen visszahelyezkedve helyemre.
A bemondó pedig elmondja a szabályokat.
Mikor a 2.-nál  jár,  valaki pillantását érzem magamon és elfordulok.Jól éreztem.Adrien engem bámul megállás nélkül, felhúzott szemöldökkel.
-Ez meg mi volt? Kérdezi arra mutatva, ahol a kis barinőm ácsorgott.
-Győzelem Adrien! Győzelem!-vigyorgok megállíthatatlanul....

                        Folytatjuk....