Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

4️⃣2️⃣. Fejezet: Adrien

-Hű ez a lány tényleg csodálatos. Álmodozom magamban, közben pedig és is tapssal jutalmazom Marinettet.  A sok idejű tenyér csattanások után, Marinette visszakászálódott a helyére. És milyen jól tette! Ugyanis az egész repülő megdőlt, és ezerrel száguldottunk a föld felé. Hát akkor itt vagyunk.. Egyben azért biztos vagyok, így az utat követően. Ennél furcsább, és idegesebb, talán még izgalmasabb repülőutam nem volt soha. Összevetve, a sok nyalizós pincért, a balesetet, a szöszi osztagot Cintiàval, Marinette fojamatos eltűnèsét, a talzimánja földredobásàt,  ezekbe belegondolva, mennyi dolog történhet egy sima repülőn is. Több dolog, mint egy egész nap folyamán.-Mosolygom magamban és arra eszmélek, hogy mindenki a cuccàt próbálja levakargatni a magas tartókról. A pincérek, és a repülést elősegítő emberek, már mind az ajtóban állnak, hogy elköszönjenek a távozó utasoktól. De mielőtt még bárki távozhatott volna, a kapitány megköszönte az utat:
- Tisztelt utasaink! Köszönjük, hogy útjukra a mi jàratunkat vàlasztottàk. A kellemetlenségekért elnézést kérünk. Reméljük mind ennek ellenére, jól érezték magukat ezen a nem mindennapi úton. További szép napot kívánok. A viszontlátásra- mondta monoton hangon. A végszó után, én is felálltam, és a kis poggyászom leszedésével szórakoztam, amit nagy nehézségek közepette valahogy sikerült feldobnom a magas csomagtartóra.
Néhány percnyi vacakolás utàn, màr a kezemben tartott, poggyásszal vàrtam, anyàt.
- Szisztok!-köszönt nekünk, mint mindig azzal a ragyogó mosolyàval.
-Hogy telt az út? Minden jó?-kérdezte összehúzott szemmel.
-Igen Emily minden jó. Nem volt baj.- vàlaszolt Marinette, közben pedig kis táskájában kotoràszott.
-Nagyszerű!-Mosolygott anyu izgatottan.
-Akkor... Kezdődhet a kaland?-kérdezte, kezeit pedig a magasba emelte, izgalmàban.
- Hàt persze.-Mondtuk egyszerre Marinettel.

***
A repülő már viszonylag üres volt amikor végre mi is az ajtóhoz lépkedtünk. Ott pedig, a jól ismert pincér lànyok , köszöntek el tőlünk nagyszerű napot kívànva. Igaz, csak nekem de ne akadjunk rajta fent.... Miutàn megvolt a nagy "búcsú" kiléptünk a repülőből, és magával ragadott Görögország látványa.A repülőtere tele volt pàlmafàkkal , amiket sok féle színű, és szirmú virág foglalt helyet. Nem a szokványos beton.
-Mikor jobban körülnéztem körülöttem, megpillantottam Lukát aki gyorsan el sétált a térről. Nem azt mondta, hogy átszállnak? Merülök el gondolataimban. De mindegy is. Legalább lesz társaság ha ők is itt Athénban töltik az időt.
Amikor visszafordult a fejem, megpillantottam Marinettet. Csillogó szemekkel figyelte az elénk táruló  látványt, hiába egy repülőtéren álltunk. Ő ezt is értékelte. Végigpillantottam rajta. Még nem is figyeltem meg milyen ruhában van.
Úgy tűnik újak. A felsője, enyhe lila volt, aminek a vàllán fodrok díszelegtek. Kivételesen nem nadrágba volt. Helyette, egy kék farmerszoknyàt viselt, aminek alján, apró viràgok törtek utat maguknak. A cipője a szokásos volt. Az a jól ismert kis rózsaszín topànka, ami annyira aranyosan illett rá. És ekkor döbbentem rá... Basszus még mindig szeretem ezt a lányt!...

                         Folytatjuk.....

Tudom kicsit nyomi lett de rajta leszek, hogy örömmel olvassàtok❤️ találkozunk a Kövi  résznél.