Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Huszonegyedik fejezet:Adrien

Marinette-l a szobám előtt ácsorgunk és beszélgetünk.Bár többnyire, csak kínos csend vesz minket körül.És van, amikor ezt anyu egy-két káromkodása szakítja meg, ha nem tud valamit betuszkolni az autóba.Kíváncsi vagyok, hogy a repülőre egyáltalán fel engednek-e szállni minket, vagy úgy gondolják utazzanak a gumikacsás úszógumik helyettünk.Nekik úgy sincs annyi cuccuk.
-Alyával..Jutottatok valamire?-kérdezem Marinettet. Elterelve gondolataimat a gumikacsákról.
-Hát nem igazán.Nem is beszélünk..-húzódik le a szája.
-Bocsi Marinette de Alya akkora egy seggfej!-mondom, és félek, hogy ellenkezni fog.
-Igen.Egy nagy Segg-fej.-Tagolja a szót, és a szemembe néz.Mindketten nevetésben törünk ki.
-Na?? Mire ez a nagy jókedv?-kérdezi lentről mosolyogva anyu a sup dobozát cipelve.
-Mégsem visszük?-Kérdezem felvont szemöldökkel.
-Nem Adrien. Én vinném.
De a sup nem akar velünk jönni.De tőlem ha ennyire akarod el evickélhetsz rajta Görögországig.-Nevet fel anyu.
-Na srácok.-törli meg a homlokát.-Megvagyunk.
-Gyertek a repülő nem vár-mondja, és kilép az ajtón.
Mi Marinettel egymásra nézünk, és rájőve, hogy ugyanarra gondolunk, le is iszkolunk a lépcsők fokozatán.
Amint pedig kiérünk,anyu kérdésekkel bombáz.
-Adrien.Megvan minden? Fürdőgatya,ruhák,...Kezdi el sorolgatni.
-Ja nem anya bocs de elfelejtettem a bőröndöt.De nincs benne semmi az baj?-poénkódom, mire anyu megrázza a fejét és ennyit mond.
-Majd akkor Marinette ruháit hordod.-nevet fel.És még a biztonság kedvéért Marinettet is megkérdezi megvan-e mindene, utána pedig elindulunk.
Az autó a sok cucc tömege alatt nehezebben, indul mint szokott de csak megbirkózik velük.Nekünk pedig kezdetét veszi az utunk, a repülőtérre.Már éppen eltelt 10 perc, amikor anyu feltekerte a rádiót és énekelni kezdett.
Hát, hogy is mondjam.Megvolt a hangulat ahhoz, hogy egy boldog családnak kezdetét vegye az útja.De sajnos nem egy filmben vagyunk.Bár látszólag próbálok lazán viselkedni, viccelődni, megöl a kíváncsiság mi zajlik most Marinette fejében.Vajon ő, hogy gondolkodik? Megakar beszélni minden apró részletet a történtekből, vagy esetleg fel sem akarja hozni egész úton.Marinettet ismerve az előbbi .De katicát, ismerve viszont az utóbbi...Na most melyik személyre hivatkozzak?-gondolkozom magamban.Majd,
Lesz ami lesz alapon elhessegetem az agyevő gondolatokat, és csak az útra koncentrálok.De valahogy ez nem az én napom, mivel ahogy megpróbálnék megnyugodni, eszembe jut az a kósza üzenet, amit Plagg küldött Marinettnek.Ha már így kezdődik  20 perces út a repülőtérre, akkor milyen lesz az 1 hetes nyaralás?
-öm..Marinette.-kezdem meg a beszélgetést, mire felnéz rám.
-Az az..Üzenet.-kezdem meg a kínos szituáció bevitelét a bájcsevelybe.
-Nem én..Szóval nem..
-Itt vagyunk!-Szakítja meg anyu a beszélgetést, jelezve, hogy megjöttünk.Kipillantok az ablakon, ahol temérdek ember fogad.Síró gyerekek, vagy éppen szülők, mert kimarad a gépük.Rápillantok a kifutóra, ahova most is éppen egy jókora lila gép száll fel.Az életem során rengeteget repültem.Hol igazából, hol pedig csak képletesen.Nekem az élet egy repülő.Valamikor fent van a csúcson, valamikor pedig leszáll, és nem tudod mit kell tenned. Szövevényes.Őrületes.
Pár perc múlva már kint is vagyunk a kocsiból, és már irányt is váltunk a csekkállomáshoz.
Bele se merek gondolni mi vár még rám ezen a kalandon.De azt tudom, hogy lesz amikor a csúcson leszek, és olyan is amikor nem tudom mi a teendő...

                                    Folytatjuk...