Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Harmadik fejezet:Marinette

A délelőtt nagy részét tervezgetéssel töltöm.Rajzolgatok különféle ruhákat és terveket kis virágos noteszembe.Adrien azt mondta ha így folytatom nagyra vihetem.És én hiszek neki.Sosem hazudna nekem.Már éppen a flitteres rózsás ruhámban fejezem be a színezgetést,amikor megcsippant  a telefonom.üzim jött.Adrientől.A tőle kapott üzenetek mindig boldogsággal töltenek el.Bár mostanában kicsit ideges leszek tőlük.Mivan ha rájött ki volt valójában az apja?
Mi van ha rájött fejedelem kívánt? És a legrosszabb mi van ha rájött ki is vagyok álarccal az arcomon, és most utál.Folyton ezeken gondolkodom.Mert kár tagadni félek.Félek mindentől..
De szerencsére ez az üzenet pont olyan mint a többi.Kedves és szeretetteljes.Mint ő:)
-rendben.Mindenképp írj ha rosszul vagy.ugye jól vagy? Nem kell moziba menni ha nem jól érzed magad.Átmenjek?-Ahogy olvasom a sorait könnyek szöknek a szememben.Annyira törödő! Szinte tökéletes!Viszont amikor belegondolok, hogy megint hazudtam neki a mosoly lehervad az arcomról.Hiszen nem fáj a fejem.A fájdalom legkisebb mozzanatát sem érztem Kivéve a lelkemben.Mert ez odáig hatolt .Nem mintha nem szeretném őt vagy hasonló.Nem.Erről szó sincs.Csak egyszerűen nem bírok a szemébe nézni a történtek óta.Nagyon sajnálom őt, hogy hazudtam neki.De Gabriel kérésének eleget kell tennem.miszerint-Adrien úgy emlékezzen rá amikor jó pillanataik voltak.Mint egy odaadó és  szeretetteljes  apára.Csak hogy ezek a szavak is hazugságok.Mint minden..Én is az vagyok.
Most azonban nem tágítok és nem fogok hazudni igenis elmegyek vele és a barátaimmal moziba.Nem fog baj történni.
-Marinette!- kész az ebéd!
Hallom anyu hangját a konyhából.
-megyek!-kiáltottam vissza.
-bújj el Tikki!-suttogtam kwamimnak és már lent is voltam a konyhában.
- hmm micsoda illatok!-mondtam csak úgy mellékesen a levegőbe ahol csak úgy szálingóztak az ízek.
-Igen! Apád most nagyon kitett magáért!-mondta büszkén anyu.
-igaz Tom?-kiabálta oda apunak a spájzba.
-Igen drágám! Ma különleges napunk van!-szólt apu boldogan.
-különleges nap? Kérdeztem félénken.-miért is?
-ó szívem ne mondd, hogy nem tudod? Ma vendégeink jönnek! Luka, és az anyukája.
-mi? Kérdeztem inkább magamtól.-Miért jönnek ők ide?-mondtam és már előre féltem a választól.
-Tudod kincsem-lépkedett vissza apu a konyhába kezében a finomabbnál finomabb ételekkel.
-A múltkor amikor üzleti útra mentünk...-mondta apám.Igen.Az a bizonyos út.Két hétre elmentek, azért, hogy a világot táplálják finomabbnál édesebb és mázasabb tortákkal és süteményekkel.Ezzel hivatalosan is megkapva  az év legjobb cukrászati díjat.Nagyon büszke voltam rájuk!Ahogy még most is.De még mindig nem értem mi köze ennek Lukàékhoz.
-szóval az út végén -folytatja apu-hát elhagytuk a kulcsunkat.És Luka ès az édesanyja volt olyan kedves, és befogadott minket éjszakára  a hajójukra:Hm de úgy látszik egy kicsit késnek.-Pillant apu az órara.És èn mondom hihetetlenül kedves emberek!Végigbeszélgettük az éjszakàt.
-Hű hát erre nem gondoltam.mondom magamban.Luka anyukájàt eddig mindenki nevezte inkább makacsnak, önfejűnek, és erőszakosnak mintsem kedvesnek.De a gondolataimat meg is állítja egy kis csengő hangja.Ami a pékségünk ajtajànak, tetejére van akasztva.
-ó màr itt is vannak-mondja izgatottan anyám ès gyorsan odafut köszönteni a vendégeket.Màr éppen indulnék amikor megcsörren a telefonom.Megnyomom a zöld kis kagylót és màr bele is szól egy ismerős hang.
-öm szia Marinett hol vagy?vagy akkor mègse jössz?-mondja Adrien a telefonba.Nekem pedig automatikusan az órára irányul a szemem.
-jézusom ennyi az idő?-Kiáltom az órára mikor mindenki felém fordul.-úgy látszik Lukáék nem keveset késtek.Morfondírozok magamban.
-öm bocsesz anyu apu Luka és Luka anyukàja nèzek rájuk idegesen.-De nekem most mennem kell.
-Várj!Mi az, hogy menned kell? Hiszen vendégeink vannak! Kiáltja oda apu amikor már épp nyitnám az ajtót.-Igen és bocsánat a vendégeknek de nem tudok itt lenni! További jó étvágyat-kiabálom
oda vigyorogva már az utcáról és a mozi felé veszem az irányt.Nem nem arról van szó, hogy nem akartam volna ott maradni.De Lukával  az elmúlt hónapban alig váltottam pár szót ès félek valami kibukik belőlem aminek nem szabadna.Bár én is a logika embere vagyok.Hiszen most is éppen oda futok,ahol bármi elhagyhatja a szàmat.

                   Folytatjuk...