Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

4️⃣4️⃣. Fejezet:Adrien

                 "A katicabogár a szerencse jelképe.
       Én vagyok a balszerencse. Az ellentétek vonzzák egymást? Igaz lehet? Mond meg te"

Marinettel éppen ebédért szálljuk meg a repülőteret. Valahol muszáj lennie egy büfének. Nézek körbe a nagy helyiségben, ahol szinte mindenki rohanásban  van.
-Tudod már mit szeretnél enni?-Töröm meg a 6 percnyi csendet. Igen... már 6 egész perce keressük a kaját. Mint azok a kutyák akinek a gazdája szeret azzal szenyózni, hogy elrejti a falatokat.
-hm..Nem igazán..-Válaszol némi gondolkodás utàn, végig maga elé bámulva. Ezzel le is zárva a beszélgetést. Ezen pedig elgondolkoztam. Mi lenne ha hagynánk mindent csak erre a kajálásra? Mi lenne ha önfeledten nevetnénk és beszélnénk amiről csak akarunk kivéve a titkokról és a rossz dolgokról? Mi lenne ha csak mi lennénk az egész vilàgon? Így habozàs nélkül Marinetthez szóltam.
-Figyelj? Mi lenne ha félretennénk mindent?- mondom lassan félve a választól, de Marinette mintha meg sem hallott volna, csillogó szemmel felkiàltott:
-Nézd ott egy büfé!-Mutat a tőlünk kb 8 méterre lévő étteremszerűségre. Mi pedig ott tàborozunk le, és megkerestük az eladót.
- Helo Elnézést!-Szólítottam fel egy sürgő forgó pincért.
-Igen?-kérdezte mosolygósan.
-Itt, hogy működnek a dolgok? Meg kell venni vagy..-De nem tudtam befejezni, ugyanis közebeszólt.
-Üljenek csak le nyugodtan. Pillanat és hozom az étlapot!-mosolygott rám kedvesen, mire a morgolódó Marinettre néztem, aki mintha megakarná ölni, úgy fürkészte a pincér lànyt.
Igaz ez a kajálda kívülről kicsinek és zsúfoltnak tűnt, belűlről egész nagy. Igazi kis étterem hangulattal. A falain rengeteg kép foglal helyet a tengerről, és a csodás Görög látnivalókról. A székek türkizek, és szív formályúak, mindegyiken egy egy rózsaszín, szintén szíves párnàval . De hiszen csak egy repülőtéri büfének kéne lennie ahol hamburgert àrulnak! Ez viszont kicsit sem az. A felszólgáló lány nemsokára meg is érkezett kezében egy egy étlappal, amiket át is adott.
- A kolegàm nemsokára jön és hallgatja a rendelésüket. Addig is hozzak valamit?- rebegtette a szempillàit.
-Köszi megleszünk.-Mosolygott Marinette cinikusan.
Mire nekem azonnal összeszorul a gyomrom. Az ilyen fajta nézést már ismerem. Ez az a nézés amit mindig eltudnák viselni  én a:
"Nem adom a pasim még akkor sem ha most nem felhőtlen a viszonyunk nézés" -nek nevezném. És remélem tényleg az.

            Folytatjuk.

Bocsi kicsit fáradt vagyok. Ez így sikerült.