Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Harminchatodik fejezet: Adrien

Amit a repülő tv-jébe mondtam teljesen igaz volt. Én ezt gondolom katicàról. És ahogy az a sok ember a beszédem után skandálta, hogy katica a jelen a múlt és a jövő, rájöttem, hogy ők is ugyanezt gondoljàk. Mert végül sikerült kibékülnöm a 2 biztonsági őrrel, és beszélhettem pár szót az embereknek.
Megmondtam nekik, hogy garantáltan eláttjuk a bajukat, azoknak akik felrobbantották a repülőt. És ez igaz is, mivel a "Sátán szolgái" miatt van ez az egész botrány. Az, hogy megtudtam Marinette katica, és az, hogy ő is tudja ki vagyok. Az, hogy bújkálnunk kell egy ideig, és, hogy megint megismétlődik az elmúlt egy év. Ismét a talzimànunkat akarják, amiért őlni is tudnának. És ezt be is bizonyították azzal, hogy felrobbantottak egy egész repülőt temérdeknyi utassal. Vajon tudták, hogy Marinettel rajta vagyunk azért csinálták, vagy csak ez egy szimpla előjáték lett volna? Nem is tudom.. Mindkettő elég szürreális! És làtszik, ezek a barmok nem szórakoznak.
10 perccel később:
Éppen sétàlok vissza a helyemre, a repülőn immár Adrienként. Mivel, ahogy làtom mindenki ott ül, ahol a felrobbant gépen is, úgy látszik nem változott az ültetési sorrend. Így, irányba is veszem a 14-es széket.
De mielőtt, még odaérnék, Lukával találom szemben magam, aki boldogan vizslat.
- Luka visszajöttél? Nem mentél el Alyával?-kérdezem, mert most is látom magam előtt, ahogyan eltűnnek a fellegekben.
-De igen. Elkísértem Alyát de persze visszajöttem mivel apám is itt van- nevet fel.
-Ja tényleg! Bocs csak annyi minden történt elfelejtettem, hogy ti is nyaralni mentek- szabadkozom.
-Ja már én is- nevetett tovàbb.
-Marinettet nem làttad valahol?-ágaskodom fel Luka válla mögött, őt keresve.
- Utoljára akkor amikor macska katicáról beszélt.-Kacsint
-Ó hát hallotta-könnyebülök meg.
-Persze, hogy hallotta! És ahogy làttam küszködött a könnyeivel a beszéd miatt- mosolyog.
-Komolyan?- veszem àt a mosolyt de egyben meg is vagyok lepődve.
-Hát persze! Nem volt semmi az a beszéd!- mosolyog rám, majd el is köszön.

***
Az ülésemen, és Marinette- én is üresség tántong. Itt sincs. De mégis hol lehet? Gondolkozom, és szememmel megpillantom a mosdót. Luka azt mondta, onnan kijött, de mivel a repülő utasrészlegén nincs, így nagy valószínűséggel visszament.
Ahogy odaérek, szemem elé tárul, egy lány, és fiú feliratú lehetőség. Persze, én nem mehetnék be a lány mosdóba, de mivel nincs sok esély rá, hogy Marinette a fiúban van, lenyomom a kilincset. A mosdóban teljes üresség honol.Sehol egy ember. Már éppen bekiáltanék, hogy van- e itt valaki, amikor meghallom Marinette hangját.
- Igen anya szuper az út! Nem nincs semmi baj.
Beszél. Mivel anyát mondott, gondolom telefonàl.
- nem anya! Nem történt bajom, a szuperhősök megoldottàk.- mondja kicsit szomorúbb hangon, amit meg is értek. Ha visszagondolunk a pàr órával ezelőtti történtekre, nekem sem molyos örvend az arcomon.
- persze, vigyázni fogok! Igen én is szeretlek!
-szia!- teszi le a telefont. Megint csend lesz. Életjelet is csak Marinette levegővétele ad. Aztán, a csapból àradó, csobogó víz vet véged a csendnek. Tudom,hogy nem kellene, de egy kucsit beljebb merészkedem. Mivel úgysincs itt senki Marinetten kívűl, nem vehetnek észre. Épp csak annyira lépkedtem beljebb, hogy akár csak egy kicsit is láttam Marinetett.
Kezet mosott. Aztán a vízből, az az arcára is tett egy adagot, amiről miután felnézett, sorban estek le az átlátszó kis vízcseppek. A tükörben bámulja magát. Az arca kifejezéstelen. Csak áll, ott és néz. Majd csak úgy a semmibe megszólal.
- aj Tikkie bárcsak itt lennél. Nélküled fogalmam sincs mitévő legyek, Macska beszéde után. Igaz nem teljesen volt igaz, mivel fejedelem...
Bármit is mondhatott ez után, nem hallottam. Ugyanis, mellettem az ajtón 4 lány csörtetett be, röhögcsélve. Kb annyi idősek lehettek mint én. Mikor reméltem, hogy gond nélkül elmennek mellettem az egyik, akinek a vörös haja lágyan omlott a vállára észrevett, és Piros tűsarkújában  kiáltott fel.
- csajok!!! Ez itt Adrien Agreste???-nyivákolta.......

                        Folytatjuk....
Ui: hálás vagyok az
Olvasóimnak, hogy még mindig velem tartanak a kalandban❤️