Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Harmincnyolcadik fejezet: Adrien

-Mi történt?-kérdezem Marinettet, mikorra már mind a négy lány elment a mosdóból.
-Semmi.-Lép mellém szűkszavúan.
-Ja jellenző...- suttogom magamnak hallkan.
-Mi?- kérdezi Marinette. Ezekszerint meghallotta. Annyi baj legyen. Úgyse mond el nekem sose semmit. Mármint ezt most katicára értem. Mindig csak egy mellékes macsek voltam a számàra. Sosem tudhattam semmit. És úgy látszik, ez megint kezdődik előlről.
-Semmi.-ismétlem  meg őt, és zsebre tett kézzel, kifelé indulok a mosdóból. Marinette, pedig a nyomomban sétál.
-De amúgy mit kerestél te a lány mosdóban?-kérdezi, miközben fellök egy nagy bőröndöt, amit az út közepére raktak. Mikor végre sikerült átverekednünk  az utastéren, leülünk.
-Téged kerestelek. - válaszolom az igazat.
- Engem? De mégis miért?-kérdezi furcsállva. Erre mégis mit mondhatnék? Azért mert érdekel jól vagy-e?, vagy azért mert, beszélni akartam veled valamiről?, esetleg azért, hogy visszaadjak valamit ami a tiéd?(érts:talizmán)
Úgy éreztem időhurokban ragadtam, ahol számos okot felsoroltak, egy óriási kivetítőn, én pedig csak görgettem, görgettem és görgettem.
Míg végül, kimenekültem és Marinettre pillantottam.
- Csak azért mert nemsokára odaérünk. Hogy ne az utolsó pillanatba kerülj meg. Vonatkoztatom fel azt a gondolatmenetet, amit egyszer sem sorakoztattak fel a kivetítőn. Mégis ez volt a legérzelem mentesebb. Atyavilág! Miket beszélek? Érzelem mentesebb? Hiszen miért is kerestem meg igazából? Már én sem tudom. De azt igen, hogy semmi köze nem volt egy érzelemhez sem. Csak megkerestem és kész. Mit kell ebben kajtatni?!
-Ó oké. De visszajöttem volna. Biztosan nem kockáztattam volna meg, hogy a leszálláskor állva maradjak.- harapdálta az ajkàt, majd beleszürcsölt a limonádéjába, amit valamikor rakhattak ide.
Az út további része pedig, viszonylag csendben telt.

***
Nem sokára azután, hogy leültünk, úgy tűnik elaludtam. Mert elgémberedve, és fájó végtagokkal ébredtem az ülésemben. Bizonyára ezért van az első osztályon egy ágy....Fogalmam se volt hány óra lehetett, vagy mikor szállunk le. Csak ültem ott mint egy idióta. Elfordultam a mellettem lévő szék felé, és megpillantottam, hogy üres. Ez most komoly? Marinettnek muszáj mindig lelépnie?..
Hamarosan fel is álltam, de amikor a làbam földet ért a testsúlyom felett, úgy éreztem mentem összeroskadok. Teljesen elzsibbadtam. A lábamból hiányzik a vér..Miután kicsit átmozgattam magam, magabiztosan felálltam, és körülnéztem. Az utasok békésen üldögélnek. Vannak akiknél, nyugtató, delfinekről szóló relaxációs videók mentek, és voltak azok, akik a legőrültebb horrort kapcsolták be. És szemek elé tárták. Ez volt velem is. Vagyok én, aki valahogy mindig az ülésén marad, és sose kószál el, és van Marinette. Aki valahogy úgy érzi, mindenegyes percben elkell tűnnie valahová. Így hát, elindultam a jól ismert helyre,: a lánymosdóba.
Amint benyitottam, kicsit sem volt ismerős a helyzet. Ugyanis a helység tele volt sminkelő, vagy vihogó lányokkal. Amikor az egyik észrevett a szája elé kapta a kezét, és elkezdett nyivákolni, mit keres egy fiú a lánymosdóban. Így ki kellett mennem. Azt nem tudom Marinette ott volt-e, de ha igen nagyon nem lettem volna a helyében. Úgy gondoltam feladom. Ha el akar tűnni, tegye meg. Az ő dolga.
-Ó Adrien!-Kiállt felém anyu.
Én pedig oda megyek.
-Szia anya.-Mondom fáradtan.
-Mizu kincsem? Úgy láttam elaludtál egy kis időre. Nemsokára leszállás.
-Igen kicsit elfáradtam és észre sem vettem, hogy lecsukódik a szemem. De nem tudod hol van Marinette? Épp őt keresem.
-Ó ha jól tudom átült Luka mellé elől. De Adrien egész úton utána kajtatsz. Tudod, nem kell mindig futnod oda ahová megy, te kis hős szerelmes.- kuncog, és összeborzolja a hajam. Nem akartam neki elmondani, hogy nem hiszem, hogy már lenne szó szerelemről, mert teljesen kiakadna, és az a boldog mosoly lehervadna az arcáról. Annyi szörnyűségen átment. Éljen csak abban, a tudatban, hogy minden rendben." Amit nem tud, az nem fáj neki" tartja a mondás. Számomra viszont nem valami igaz. Hiszen nem tudom , hol van Marinette és ez kiakaszt. Úgy érzem, hogy mivel most nincs nála a talizmán folyton meg kell védenem. Szánalmas tudom.. Mégis igaz....

Folytatjuk....

Olvasók=❤️❤️❤️❤️köszi hogy itt vagytok!