Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

4️⃣8️⃣. Fejezet, Adrien

"Nem miattad. Csak az miatt amit képviselsz"

Annyira csodálatos ez a város!- ámuldozott anyu, miközben bőröndjeink kereke, sorra súrolta  Görögország utcáit.
-Igen! Valóban az!- bámult körbe Marinette áhítattal teli tekintettel. De persze nem csak sétára indultunk vagy 3 bőrönddel plusz utas dolgokkal a városban, hanem taxit kerestünk ami elvinne a hotelig. De anyu szerint holnap már bérelt autóval megyünk nézelődni. Ez engem nem különösebben hatott meg, mert hát nekem teljesen mindegy. Úgyis mindkét esetben másé a kocsi.
-Tetszik Adrien?!- nézett hátra egy pillanatra anyu, én pedig elmosolyodtam.
-Igen anya csúcs.-mondtam egyszerűen. Nem arról volt szó, hogy nem tetszene, mert hát valóban szép még az is amit eddig láttunk belőle. És azt merem állítani nem volt valami sok. Csak fáradt voltam. Kifárasztott az út, a gondok, és a sok téblábolás egyik helyről a másikra. De persze ezt nem akartam mindenki tudatára adni hogy elrontsam a kedvüket. Bár ahogy láttam, valakiének már mindegy volt. Marinette egyfolytában a telefonját bámulta. Anyu még nm vette észre, vagyis lehet csak azt hitte az időt nézi, de én teljesen biztos voltam benne, hogy a híreket követi. Szerintem ha beérünk a szállásra, az első dolga lesz, hogy megnézze a tv-ben mi történt Párizsban. Mert hát próbálja ő sem kimutatni, de iszonyatosan aggódik a városért. Ebben pedig teljesen egyet tudok érteni. Hiszen szinte magára hagytuk a legrosszabbkor. De ha akarnánk se tudnánk elmondani Párizsnak miféle veszély áldozatai vagyunk, és az emberek is. Nem tudhat róla senki. Ez az a mondat aminek mindig rossz vége lesz. Ugyanis a történet végén mindig kiderül az összes titok..
-Minden oké?!- pillantottam Marinette felé, akinek a telefonja mégha egy másodpercre is, ott csücsült kezei között. Amikor pedig megpillantotta, hogy nézem zsebébe süllyesztette.
-Ja igen miért ne lenne?!- habozta a válaszát, egy kívánt mosolyt erőltetve arcára.
-Semmi csak gondoltam....
-Ha lehet most ne gondolkodjunk. Anyukádnak igaza van. Görögország meseszép.- nézett el rólam, és tekintete körbejárta a látványt.
Nem akartam beleszólni. Igaz, eszembe volt megmondom tudom mit csinál, de nem akartam vitába keveredni. Épp elég volt a váratlan dolgokból. Ha úgy érzi megtudja oldani a problémáit tegye. Nekem nincs beleszólásom.
-Ó nézzétek egy taxi!-mutatott anya boldogan az előttünk pár méterre lévő autóra, mire egyre sebesebben szedtük lépteinket, nehogy valaki lenyúlja előlünk.
Szerencsére gyorsak voltunk, és igazából  senki sem volt a környéken aki veszettül szaladt volna érte,(rajtunk kívül) hogy megszerezze.
-Kaliméra!-Köszönt anya gondolom görögül , miközben beültünk.
Marinette hátul, bal oldalt, én pedig jobb oldalon ültem le, anyáé pedig az anyósülés lett elöl.
-Hű Emily tudsz Görögül? ?-csillant fel Marinette szeme anyám "szuperképességét illetően" marha jó hasonlat.. khm
-Jaj dehogyis drágám! Csak útközben gyorsan beütöttem a fordítóba.- legyintett, mi pedig őrült nevetésben törtünk ki hátul. Kis idővel később pedig el is indultunk. Az út elején Marinettre pillantottam. Az ablakon bámult ki. Könyökével az állát megtámasztva ragadta meg az autóból látszódó világot. Elmosolyodtam amikor a fülére tévedt tekintetem. Ugyanis  a csillogó fekete fülbevaló ott pihent benne. És ebben az egész országban, esetleg világban igazából senki sem tudta valójában mire képes. Hogy mit rejt az a kis fekete ékszer. Csak én. És Marinette bizalmasai. És pedig nagyon örültem, hogy közéjük tartozom....

                Folytatjuk...

Na hali! Huh. Akkor itt lennék végre egy fejezettel. Igazából most beteg vagyok, és nem vagyok suliban, így amíg mindenki az órákon ült, én megírtam egy új várva várt fejezetet.❣️✨. Ráadásul tegnap volt a szülinapom.❤️✨🎁🎂(09.22.) és 14 éves lettem ami a 18 mellett is egy nagy dolog az ember életében. Nagyon boldog vagyok, hogy még ilyenkor is írom ezt a sorozatot, és még ti is velem vagytok ezt az életévemet is betöltően. Nemsokára jövök még egy résszel ( persze ha szeretnétek) és akkor az "író" lelép🎬😘