~ Kategorizálatlan ~
– Szóval tényleg őt láttad?
– Igen. Biztos vagyok benne.
– Mit csinálhatott ott abban az időben?
– Nem tudom, csak bejönni láttam.
– Miért nem szóltál azonnal?
– Azt a parancsot kaptam, hogy ne mozduljak el az őrposztról, hacsak nem fenyeget valakit közvetlen veszély.
– Ez igaz. Én adatam ezt a parancsot. Átalában szeretem az engedelmességet – nagy sóhaj –, de ez nem jó hír. Nem számítottam semmi ilyesmire. Ezek szerint óvatosabbnak kell lennem, és jobban figyelnem rájuk...Megszakadt, sérült felvétel...
~ Gyűjtemény ~
– Nos vannak hírei számomra? Mire jutott?
– Átvizsgáltam az emberei nagy részét, de Önnek is tudnia kell, hogy nem volt túl sok időm ezzel foglalkozni. Ennek ellenére mindent megtettem, ami csak telt tőlem.
– Nem szeretem a kifogásokat.
– Tudom, nem is jövök kifogásokkal, csak a körülményeimet ismertettem.
– Akkor legalább azt tudja már, kinek köszönhetem ezt az egészet?
– Mind a ketten tudjuk, kinek köszönheti ezt az egészet. De ha az érdekli, hogy a sajátjai közül ki volt benne, akkor megnyugtathatom, már van pár erős tippem.
– Nem tippeket akarok. Bizonyosságot. Nem végezhetek ki senkit bemondásra. Elég bajom van így is. Ezek szerint az embereim nem hűségesek hozzám. De legjobb esetben is bizonytalanok. Milyen szégyen, hiszen szigorúan megszűrettem mindegyiket. Nem akarom a tévelygőket ellökni magamtól. Nem akarok több árulást. Egy csapásra akarok megszabadulni az összes köpönyegforgatótól. Azt akarom, hogy elrettentő legyen mindenkinek.
– Akármire is készül, nem hiszem, hogy jó ötlet, ha műsort csinál belőle. Nem hiszem, hogy az embereinek végig kellene néznie. Kifejezetten azoknak nem, akik alájuk tartoznak.
– Akkor mit kellene tennem? Nem tűrhetem el az árulást!
– Nem mondtam, hogy tűrje el az árulást. Sőt, én is azt mondom, hogy torolja meg. Viszont azt tanácsolom, hogy ne csináljon belőle cirkuszt. Azzal szerintem csak még jobban kilökné a soraiból a tévelygőket.
– Van valami konkrét javaslata is?
– Ami azt illeti, van. Intézze el személyesen az árulókat, minél kisebb felhajtással. Az embereknek elég csak annyiról értesülnie, mi az árulás jutalma. Aztán adjon nekik valamit, amivel meggyőzi őket, hogy jobb az Ön oldalán állni, mint a Magister ellen.
– Még át kell gondolnom, mi legyen az. Nem kockáztathatom a holnapi éjszakát. Viszont még ma éjjel le akarok számolni az árulókkal.
– Délutánra pontosan meglesz a teljes lista. Higgye el, ha én megyek utánuk előlem nem tudják elrejteni a mocskos titkaikat.
– És mondja csak, fiam, elég erős a gyomra?
– Egészen pontosan mihez?
– Az összeset, akiről bebizonyítja, hogy benne voltak, egy gödörben akarom látni. Félix már nincs itt, hogy segítsen ebben. Ő viszont sosem kényeskedett, akármit kértem tőle.
– Gondolom, nincs választásom ebben a kérdésben.
– Logisztikai főnökömként nincs. És mivel túl sokat tud, ki sem szállhat. Maga javasolta a kis felhajtást. De valakire akkor is szükségem lesz, aki segít.
– Ez esetben bármihez elég erős a gyomrom.
– Remek. Beszéljen meg velük találkozót. Vigye a helyre a páncélozott terepjárót, annak elég nagy a raktere.
– Rendben. Aztán hol találkozunk?
– Itt.
– Nem rossz hely, de én tudok egy jobbat. Arra biztos senki sem járt vagy fél évszázada.
– Felcsigázott. Akkor legyen az. Szeretem a kreativitást.
– Értettem. Majd elküldöm a koordinátákat, ha minden kész van...Megszakadt, vagy törölt felvétel...
ESTÁS LEYENDO
Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás
FantasíaEgy megtört csapat. Egy hátrahagyott bajtárs. Egy széteső világrend. Hiába indultak öten Dōrból, csak négyen tértek vissza. De mégsem roppanhatnak össze veszteségeik súlya alatt. Annak ellenére, hogy a legszorosabb barátság kovácsolódott köztük, am...