Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

4.

-Milyen óra jön? - kérdeztem Mikey-t, és Luke-ot.
-Dupla matek. - nyávogták egyszerre.
Felnevettem erre.
-Látom nem szeretitek.
-Megvagyok vele, én jó vagyok belőle. - büszkélkedett Hemmo.
-Pff. Jó neked... - morgott a másik.
-Majd segítünk. Én is jó vagyok benne nagyjából. - simítottam meg a fejét nevetve.
Bementünk a terembe, ahol azon nyomban becsöngettek. Mikey és Luke egymás mellett ültek. Vagyis még álltak. Én megálltam a tábla mellett, mivel még fogalmam sem volt, hogy hova ültetnek. A többiek beözönlöttek a terembe. Egy-két megjegyzést hallottam azoktól, akikkel volt egy kis bajom a legelső órában. Végül bejött a tanár is. Kérdőn nézett rám.
-Miss Evans. Mi a gondja?
Nyeltem egy hatalmasat.
-Nos... Tanárnő. Én nem tudom... nem tudom hova kéne mennem.
Még egy kicsit nézett, majd levágta hogy új vagyok.
-Megoldjuk. Miss Sky, maga ül egyedül. Úgy is jó ebből a tantárgyból, így Miss Evans le tud ülni Mr. Collins mellé, és tudja segíteni. - mutogatott.
Magyarán Eric mellé. Még szerencse, ő vele minden rendben volt. Odamentem mellé, majd mind leültünk és kezdődhetett az óra.
Figyeltem. És olykor mikor olyan feladat volt, segítettem Eric-nek. Már nagyon a vége felé járhattunk, mikor a kezét éreztem meg a combomon. Gondoltam véletlen volt, így ránéztem. Rosszul gondoltam. Fel-alá jártatta a kezét, majd hirtelen eltűnt a szoknyám alatt. Krákognom kellett, és reméltem vette az adást, miszerint most fejezze be. Mikey-ék hátra-hátra pillantgattak. Eric keze nem mozdult, viszont közelebb hajolt a fülemhez.
-Máshogy is kisegíthetnél... - suttogott, közben mosolygott. Pimaszul. Majd bekapta a fülcimpám. Összeszorítottam a számat.
-Fejezd be... - suttogtam feszülten.
-Mégis mit? - ujjai megtalálták az érzékeny pontom, és lassan elkezdte dörzsölni. Elkaptam a csuklóját és ki akartam rántani onnan, de lehetetlen volt.
-Most. Állj. Le! - csuktam be a szemem félelmemben.
-Élvezed te... - éreztem a hangján, hogy vigyorgott. Épp be akart nyúlni a fehérneműmbe, mikor gyorsan feltettem a kezem.
-Öhm. Miss Walker!
-Mi a gond?
-Kimehetnék a mosdóba? Rosszul érzem magam! - kérdeztem reménykedve. Mikey-ék kíváncsian fordultak hátra. Most már hosszabb időre.
-Így az óra végen? Nem!
-Kérem! Nem fogom kibírni...
Hátulról valamiket suttogtak. De tudtam, hogy rólam. Kihallatszott egyszer-kétszer a nevem is.
-Hát, ez esetben menjen... - adta be a derekát.
-Kikísérhetem? - pattant fel Eric.
-Rendben kísér... - Mikey itt közbevágott
-Tanárnő, ön mondta Eric-nek, hogy itt kell végig maradnia! Majd én kikísérem! - állt fel ő is.
-Igaza van. Mr. Collins itt marad. Mr. Clifford, maga kísérje ki Miss Evans-t.
Hálásan rápillantottam Mikey-ra, odajött hozzám, átkarolt és kikísért. Eric valamit morgott az orra alatt, de nem foglalkoztunk vele.
-Mi történt? - törte meg a csendet végül Mikey.
Beharaptam az ajkam, és vettem egy mély levegőt.
-Eric... rám akart mászni. - sóhajtottam.
-Azt láttuk Lucas-sal... Mit mondott?
-Azt hogy... "máshogy is kisegíthetnél". - hajtottam le a fejem.
-És azután? Mondj el kérlek mindent, így nem tudok segíteni... Nem tudunk...
-Úgy kezdődött, hogy rátette a kezét a combomra. Azt hittem véletlen volt. Nem vette el, hanem elkezdte simogatni. Majd becsúsztatta a szoknyám alá a kezét. Kértem, hogy álljon le, de inkább... inkább folytatta azzal, hogy megérintett... ott. És akkor sem állt le. Majd tovább akart menni. És innen kezdődött az, hogy kikértem magam a teremből...
Sokkoltan nézett rám. Én pedig vörös fejjel pásztáztam a földet.
-Ani... - suttogta, majd magához ölelt. Hangja csengett az együttérzéstől, és az aggodalomtól. Mintha őt érte volna ez. Kicsöngettek, és egy kicsit megkönnyebbülten lélegeztünk fel. - Kitalálunk valamit. Nem ülsz mellette a második órában oké? - mosolygott rám biztatóan, mire elmosolyodtam. Visszamentünk a terembe. A tanár már sehol, viszont Eric és az új kis bandája ott volt. Engem figyeltek. Eric elkezdett kiparodizálni, mire Michael rosszallóan rázta meg rájuk a fejét, majd csak egyszerűen bemutatott nekik, és odavezetett óvatosan Luke-hoz, aki kíváncsian nézett rám. Épp nyitotta volna a száját a szokásos kérdésre, de Mikey megelőzte őt.
-Hosszú sztori! - mondta röviden, és mutatott, hogy üljek le a székére. Megtettem. Luke felém fordult.
-De azért minden rendben?
Bólintottam. Még így sem nyugtattam meg őt.
-Mindjárt jövök... szomjas vagyok. - mondtam majd felálltam.
-Kikísérjünk? - állt fel Luke is, de visszanyomtam.
-Megleszek. - mosolyogtam, majd kimentem a szekrényemhez a vizemért. Mikor becsuktam a szekrényajtómat, Eric állt mellettem. Majd nekinyomott, hogy ne tudjak elmenekülni.
-Most még nem volt alkalmam tovább folytatni az előjátékunkat. De most hogy szünet van... - vigyorgott kajánul, majd megragadta a csuklóm, és elkezdett húzni. Erővel kirántottam a keze közül, majd visszafutottam a terembe. Ő pedig utánam. Nem nézte az időt, a csengő megszólalt. Visszarohantam a helyemre. Morogva vágódott le mellém. Pillanatokkal később egy cetlit nyomott elém amin annyi állt hogy; "na majd a következő szünetben;)".
Nagyot nyeltem. A tanár visszajött, és folytattuk az órát. Hirtelen azt vettem észre, hogy Michael Luke-ot ütögeti. Ő pedig jelentkezik.
-Igen Mr. Hemmings? - fordult meg a tanár. Michael abbahagyta azon nyomban, mint egy kisangyal.
-Michael ütöget, és zavar. Nem cserélhetnék helyet Anival? Így ugyanúgy tudok segíteni, és ő is.
A tanár bólintott majd visszafordult a táblához. Elégedett mosollyal állt fel és jött hozzánk. Értetlenül néztem, majd biccentett Mikey felé, így felálltam, odamentem és leültem mellé. Hátrafordultam feléjük. Luke rám kacsintott mosolyogva majd folytatta az írást.
-Mit szólsz a tervünkhöz? - mosolygott rám.
-De... Szegény Luke... - motyogtam.
-Ő ötlete volt. Miattad bevállalta. - mosolygott továbbra is. Elmosolyodtam végül.
-Köszönöm... - mondtam egy kicsit magasabban a meghatódottság miatt. Ő válaszul csak rám kacsintott és folytattuk az órát. Mikor a tanár csak magyarázott -ami ráadásul dög unalmas volt- felém fordult félig, és nézett.
-Mi történt kint? - suttogott.
Sóhajtottam.
-Ismét letámadott, csak most már majdnem bevonszolt a mosdóba. Utána mondta, vagyis írta hogy majd a következő szünetben megteszi azt amit én nem akarom hogy megtegye.
Idegesen fújtatott. Féltem, hogy mondtam valamit amitől megbántottam.
-Most... megbántottalak...?
-Mi? Dehogy! Ne mondj ilyen butaságokat. Te miért bántottál volna meg ezzel? - mosolygott. - Te semmit nem csinálhattál volna. Csak dühös vagyok amiatt, hogy ilyen perverz állatok vannak. Nem fogjuk engedni, hogy megtörténjen. Soha nem hagyjuk hogy hozzád érjenek durván... úgy. - hangsúlyozta ki. - Soha nem hagyjuk, hogy bántsanak. Oké?
Bólogattam. Lehajtotta a fejét egy pillanatra, majd ismét rám nézett.
-És amúgy... esetleg... megfoghatom a... a kezed? - kérdezte pirulva. Halkan felnevettem.
-Nocsak Mikey Gordon Clifford zavarba jött?
-Mi? Nem...
Halkan nevetve simítottam meg a karját.
-És amúgy nem kell megkérdezned. - mosolyogtam. - Amikor akarod, fogd meg a kezem. Én annak csak örülök! - nevettem fel. - Nektek bármikor megengedem.
Elmosolyodott, majd a kezemért nyúlt és összefonta az ujjainkat. Fura de úgy éreztem, ő most így adta át azt, hogy minden rendben volt. És hogy szeret. Persze barátilag. Nagyon jó érzés volt az amikor fogta a kezem. Nem csak akkor éreztem ezt mikor ő fogja. Bármelyiküknél. Jó, hülyeséget mondtam. Idáig csak Mikey, Cal, és Luke fogta a kezem. De ők velük naponta találkoztam. De a leghihetetlenebb, az az, hogy úgy viselkednek velem, mint a húgukkal, és ha kell, mint a barátnőjükkel.