Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

35.

-Az istenit már Michael és Calum... - mordult fel Ashton, miközben hátrébb ment az ajtótól.
-Most ezek dugnak, vagy mit csinálnak hogy nem nyit egyik sem ajtót?! - túrt Luke a hajába.
-Hívjuk fel őket... de az is meglehet, hogy bealudtak. - Ash előkapta a telefonját, és mielőtt bármit tehetett volna vele, kinyílt az ajtó.
-Jézus, mi történt haver? - képedt el Luke, amint Mikey felé kaptuk a fejünket. Cseppet sem látszott vidámnak. Mögötte Cal jelent meg, ugyanolyan arckifejezéssel, mint Michael.
-Mi... mi történt veletek? - pislogtam értetlenül. Némán megrázták a fejüket, és odébb álltak. Kis hezitálás után beléptünk a házba, és felmentünk Mikey szobájába.
-Elmondanátok mi lelt titeket? - szólalt meg Ash, miután néhány percig csak csöndben ültünk, és bámultuk egymást.
-Az mindegy... - szólalt meg végül Mike halkan. - Dalokkal hogy állunk?
-Hát... úgy mondtad jöjjünk ide, mert meg akarod mutatni mit írtál. És mi eljöttünk. De mint valami hulla úgy jöttetek ajtót nyitni.
Michael hirtelen egy pillanatra megfeszült, amin mind Calum-ot és Mikey-t kivéve furcsán néztünk össze.
-Na jó most már tényleg mondjátok el mi a baj, mert ez már nagyon ijesztő! - csattantam fel. A két fiú szinte egyszerre nézett rám. Mind kettő szeme könnyes volt, amin az én szemem kikerekedett.
-Michael dala... - sóhajtott fel Cal. - Hogy is mondjam... nagyjából a mi valóságunkat tükrözi. Az ötünk valóságát. És... kicsit túl tömören részletezte, így nem bírta tovább, és segítséget kért befejezni.
-Tehát megindító...? - suttogta leginkább maga elé Luke, de még így is tisztán hallható volt. A két fiú egyszerre bólintott válaszként.
-Várjunk... Ötünknek...? Ötünknek van nagyobb problémája? - képedt el Ash. - Tudtommal csak négyünknek... Luke magányérzeti rohamjai, Ani önbántalmazás késztetése, Calum pánikrohamjai, nekem az apai ággal való ügyeim... Michael? - suttogta.
-Kezdjünk hozzá inkább a dalokhoz. Ti hogy álltok? Van ötlet vagy kész dal?
-Hallgassuk meg a tiedet! - nyomta Luke Mikey kezébe a gitárt. Szaggatottan fújta ki a levegőt, majd néhány másodperc gondolkozás után belefogott. Az egész dal feléneklésébe néhol megremegett a hangja, vagy ahol abbahagyhatta a gitározást elmorzsolt egy könnycseppet. A legvégére viszont már nem bírta, és felzokogott. Míg a többiek előre meredve ültek, átültem Mikey mellé, kezembe fogtam a könnytől nedves arcát, és magam felé fordítottam.
-Nincs semmi gond... -suttogtam miközben a hüvelykujjaimmal simogattam, és egyben eltöröltem a folyamatosan legördülő könnyeit az arcán. Lelökte a kezeimet, helyette szorosan magához ölelt, és a nyakamban folytatta a zokogást. Könnyeimmel küszködve néztem végig a fiúkon, és láthatólag ők is küszködtek a saját könnyeikkel. Több-kevesebb sikerrel.
-Szavakkal nem lehet elmondani, milyen jól megcsináltátok ezt a dalt... - motyogta Ash, miközben megtörölte a szemét.
-Ezzel teljesen kifejezhetjük magunkat, és nem csak a boldog énünket mutatjuk be. Ami szerintem nem is baj, mert az embereknek meg kell tanulni, hogy egy embernek nem csak boldog élete lehet. Vannak nehézségek, fájdalmak is. - állt fel Calum.
-Elárulod végre mi a baj...? - suttogtam a nyakamba bújt fiúnak. Lassan felegyenesedett és körbenézett.
-Hogy mi a bajom? A bajom az, hogy utálom magam. Teljes mértékben elégedetlen vagyok magammal mert én egy...
-Ne, ne kezdj bele! - állította meg gyorsan Luke. - Bármit is állítasz magadról, az hazugság. Mint zenetársad tapasztalatból azt mondom, baromi jó, irigylendő hangod van. Nagyon jól, sőt kiválóan gitározol, és ráadásul írtál rengeteg baromi jó dalt. Köztük ezt. Mint legjobb barátod... nagyon sokat jelentesz nekem is, nekünk is. Te vagy az aki megnevettet minket. És még én is azt mondom, hogy jól nézel ki pedig, fiú vagyok! - nevetett fel a végén.
-Ráadásul hatalmas szíved van. Aki ezt nem értékeli, az nagyon téved Michael Gordon Clifford-dal kapcsolatban! - kacsintott rá Cal.
-Emlékszel miket mondogatsz nekem? - fordítottam magam felé. - Felidézzem neked? - húztam félmosolyra a számat, mire végre felnevetett.
-Tudom, tudom. Ne használd ellenem! - emelte fel a kezét. Kuncogva nyomtam egy puszit az enyhén borostás arcára, majd megöleltem ismét.
-Ha legalább magadnak nem hiszel, higgy nekünk. Nekünk tökéletes vagy! - mosolyogtam.
-Köszönöm... - suttogta és megszorította enyhén az ő lábain pihenő lábamat.
-Ne köszönd. - nevetett fel Ash. - Társak és barátok vagyunk. Ez a dolgunk. - ütögette óvatosan hátba.
-Na. Folytassuk a dalokkal... - állt volna fel, de visszanyomtam.
-Majd később. Ráérünk holnap is. - nevettem.
-Menjünk el fagyizni helyette, és én fizetek Mikey-nak is! - állt fel Cal.
-Hülye vagy? Kurva hideg van kint! - csapta fejbe röhögve Luke. - Inkább menjünk pizzázóba!
-Vagy maradjunk itthon, és forrócsokizzunk. Van mályvacukor is itthon... - kuncogott fel Mike. Természetesen az ő ötleténél maradtunk, és nem töltöttük mással a délutánt, csak ezzel és egymással.