Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

8.

-Hogy a faszba gondolták, hogy suli idő alatt négy napig ezt csináljuk. - dőlt ki picit fáradtan Ashton. Mind fáradtak voltunk, mivel a suliban is nehéz időszak volt, illetve mellette ezt is kellett csinálnunk. Én meg új dalok ötletein gondolkoztam.
-Ani! - bökött erősebben Mike. - Itt vagy te lány?
-Hol máshol lennék? - nevettem fel. - De mondd, mit akarsz.
-Nagyon furcsa vagy mostanság... Minden rendben? - ült fel Cal.
-Persze. Minden a legnagyobb...
-Nem úgy vesszük, ne folytasd. Sápadt vagy. Alszol te egyáltalán? - a válasz nem volt. Nem aludtam semmit az elmúlt napokban. Túlságosan foglalkoztatott minden. Szerettem volna hogy a srácoknak jó legyen, hisz ez az álmuk. Tehát kellett a tökéletes dal, hogy ne tegyem tönkre az álmukat.
-Jól vagyok az istenért! Higgyetek nekem, csak én is fáradt vagyok!
-Te konkrétan úgy nézel ki, mint aki soha nem aludt..
Felálltam és kiindultam.
-Hova mész? - pattant fel Ash.
-Kiszellőztetem a fejem. Majd jövök. - ezzel elindultam. Kellett egy kis magány, hogy ki tudjam adni a gőzt. Ahogy lépkedtem észrevettem, hogy minden olyan nehéz lett. Tartani magamat, lépni. Nem volt energiám. Lent a partom már egy jó ideje sétáltam, és már nem bírtam tovább. Összeestem. Csak feküdtem a homokban. A szemem is leragadt végül. Hirtelen két kéz emelt fel a földről.
-Hé, minden oké? - rázogatott gyengéden, mire válaszul hümmögtem. - Rosszul vagy?
Lassan rányitottam nagy nehezen a szemem. Egy gyönyörű zöld szemű, szőkésbarna emo-s hajú fiú állt előttem, orrában és a szájában egy-egy piercinggel.
-Hé! - rázott ismét vissza a valóságba. - Hívjak mentőst?
Megráztam a fejem. Letett a földre, de még nem engedett el.
-Szóval... Mi történt? Tudsz beszélni?
-Csak... Most indult be néhány barátommal a karrierünk, és hullák vagyunk, ráadásul nem akarom nekik tönkretenni ezt, szóval meg kell írnom a tökéletes tollat. Vagyis dalt. Hol egy toll meg egy papír? - néztem körbe kétségbeesetten.
Két hatalmas tenyerével lefogta a fejem.
-Hazaviszlek. Csak mondd hol laksz majd. Vagy inkább ne. Ne erőltesd magad. Add a telefont és gps-sel hazajuttatlak.
Akkor nem érdekelt ha ellopja, vigye csak. Nekem sürgősen kellett valami, hogy írni tudjak. Felkapott fél kézzel, és rádobott a vállára, a másikkal tartotta a telefonom, és nézte az irányt. Biztos viccesen nézhettünk ki. De mivel sokszor majdnem leestem, úgy döntött menyasszonyi stílusba visz haza. Néhány perc után megérkezett hozzánk, és kopogott.
Calum, vagy Mikey pillanatokon belül kinyitotta az ajtót. Azt sem tudtam a végén hogy fiú vagyok-e vagy lány.
-Jézusom... - szólalt meg. Mögötte megjelentek a fiúk.
-Ani? - szólalt meg valamelyik.
-Mitől tiszta homok?
-Mi történt? - hadarták sorba.
-Ennyi elég, aludnod kell! - vett át valamelyik, majd csak azt éreztem, hogy az ágyamban vagyok és elnyom az álom.

***

Valaki felhúzta a redőnyt. A fény élesen hatolt át a csukott szememen is. Morogva mocorogtam, majd kinyitottam a szemem. Calum állt az ablaknál. A többi az ágyamon ült.
-Jó reggelt hercegnő! - mosolygott rám Ashton. Nem válaszoltam, csak magamra húztam fejig a takarót. Hallottam, ahogy kuncognak, majd ismét takaró nélkül maradtam.
-Két napot végig aludtál. - nevetett Luke, majd mindnek az arca komolyra fordult.
-Hallottuk mitől voltál olyan fáradt. Annak ellenére, hogy a szemünkbe hazudtál azzal, hogy minden rendben van veled. Pedig eközben túlhajszoltad magad. - lehajtottam a fejem. - Miért? - kérdezte Luke suttogva.
-Hogy miért? Mert ti vagytok a legfontosabbak az életemben. És hallottátok. Nem akarom, hogy tönkre menjen az álmotok azzal, ha szar dalt írok és senki nem érdeklődik majd irántatok...
-Irántunk! - javított ki Luke.-  Te is hozzánk tartozol! Ne hajszold túl magad, csak miattunk! És a dalaid... tökéletesek. Mind neked köszönhetjük ezt.
-És ha bal lépést követek el? Ti szívtok ezzel. És nem akarom...
-Akkor... Többet tudunk veled lenni, úgy hogy nincs gátlás. És szerintünk ez jobb, mint az hogy a zenei karrierünkre koncentrálnánk.
Csönd telepedett a szobában. Csak egymás levegővételét hallottuk.
-Ne csinálj ilyet többé kérlek... - suttogott Luke. - Megijesztettél minket!
-Sajnálom... -motyogtam. Luke magához húzott, és szorosan ölelt. Az ölelésbe csatlakoztak a fiúk is így egy nagy csoportban ölelkeztünk.

***

-Michael add vissza! Ne nyúlj hozzá! - hallottam ordítozni Calum-ot már ezredjére. Itt volt végem. Iszonyatosan elkezdtem nevetni. Ash és Luke is nevetett volna, ha itt lettek volna. De haza kellett nekik menniük. Így egyedül hallgattam, ahogy Malum párosunk ökörködik. A telefonom egy idő után elkezdett csipogni, és a kijelzőn megjelent egy számomra ismeretlen név; Dave.
Megnyitottam az üzenetet.
"minden rendben veled most már? :)"
Dave, az az a partról aki hazavitt. Gondolom én.
"erhm... lehet kínos lesz... de ismerlek?"
Biztos akartam lenni hogy ő-e az.
Pár perc múlva már kaptam is a választ.
"Én vittelek haza"
"Oh, már tudom. Köszönöm amúgy, hogy hazavittél :)"
"Ugyan nincs mit. Egy gyönyörű lányt csak nem hagyhattam ott. Szóval. Minden oké most már? :)"
Elvörösödtem, ahogy olvastam a sorokat.
"Minden oké igen :)"
"Tudunk esetleg találkozni? Beülünk egy kávézóba, vagy sétálunk a parton esetleg..."
"Mikor?"
"Mondjuk... úgy tíz perc múlva. A partnál"
"Ehm... Rendben. Akkor ott :)"
Felmentem a szobába felvenni egy normálisabb göncöt. Visszafele menet két értetlen srácot láttam.
-Hát te? - kérdezte Cal. - Hova indulsz?
-Dave szeretne velem találkozni, szóval hozzá.
-Ahhoz a baromhoz, aki hazahozott?
-Sokat köszönhetek neki. De igen hozzá.
-Nem. Nem engedlek. - jelentette ki - Három évvel idősebb nálad, és csak meg akar fektetni. Ismerem az ilyet.
-Calum jézusom, csak egy apró találkozó, és tudok vigyázni magamra!
-Engedd már el a húgod! - verte hátba Cal-t mire morogva bólintott. Hálásan rápillantottam Mikey-ra, majd elindultam.
Dave-vel közel három órát voltam együtt. Rengeteget nevettünk, és nagyon közvetlen volt velem. És ráadásul egyáltalán nem volt olyan, mint ahogy Cal elmondta. Félreismerte. Boldogan mentem haza, viszont mikor hazaértem lehervadt a mosoly az arcomról miután Ash-t megláttam a kanapén. Körülötte a fiúk, és ahogy láttam próbálták nyugtatni. Ledobtam a földre a cuccom és egyből odarohantam hozzá.
-Ashy jézusom, mi történt?! - guggoltam elé, és próbáltam elkapni a figyelmét. Könnyes szemekkel rám emelte a tekintetét.
-Harry... Az öcsém... Súlyos betegségben szenved. - szipogta.