Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

43.

-Michael tudok magam is járni! - kiáltott Luke. Ezek szerint visszaértek.
-Sssh, már alszik! - sziszegte durván a fogai közül mellettem Ash.
-Nem alszom... - motyogtam, majd kinyitottam a szemem, és felültem. Kimásztam az ágyból és odasiettem a sérült fiúnkhoz. Azonnal ölelésbe hívott.
-Minden rendben veled? - motyogtam a mellkasába.
-Ellátták a sebeit, és teljesen jól van. Csak elájulásig ütötték a kis fejét. - válaszolt helyette Cal, majd megsimította Luke homlokát kuncogva.
-Azt hitte meghaltál. - jött közénk Ash.
-Köszi, ez kedves! -nevetett fel, mire finoman mellkason csaptam.
-Nem vicces, rohadt ijesztő volt...
-Meséld el nekik... ha tényleg ő végzi ezeket, lehet ebből közösen kitervelünk valamit.
-A lényeg, hogy ugye azt hittem meghaltál, mivel se pulzusod se levegőd nem volt. Én lementem beszélni Harry-vel telefonon. Nem részletezem a beszélgetést. A lényeg, hogy megfenyegettem hogy én is ráküldök embereket, és minden egyes csapása után visszakapja ezt.Ő azt mondta túl gyáva vagyok ehhez, és félek tőle. Majd mikor kérte, hogy forduljak meg, megtettem. Ott volt mögöttem. Elkapta a torkomat, és nekiszorította a falhoz. Az utolsó dolog ami történt, hogy megtette a kívánságomat és helyettetek haltam meg...
-Aha... - jött a tömör válasz Mikey-tól. - Összegezzünk egy kicsit. Szóval azt mondod, hogy ezeket mind Harry műveli, hogy betartsa az ígéretét most hogy lejárt az idejük...
-Pontosan... - ültem le sóhajtva.
-Akkor nézzük a csapásokat. Először a busz. Másodszor a kocsi, ami majdnem elütött. Utána téged felhívott. Majd most Luke-ot megverték. Tényleg beszélni kéne vele. Add a telefonod! -nyújtotta a kezét felém.
-Nem. Ez az én harcom. A ti dolgotok, hogy biztonságban maradjatok. Értettétek?!
Megszeppenve álltak, és néztek engem. Helyeslően bólintottam. Előkaptam a telefonom és felálltam.
-Olyan ismerős ez a helyzet... - sóhajtottam, majd a hívásnaplómból kinézve hívtam fel őt, miközben lementem az előtérbe. Ugyanolyan üres volt, mint álmomban.
Semmi válasz. Lassan nyomtam ki, és vártam hátha visszahív. Tíz perc után nagyjából, mikor épp visszaindultam volna, jött a válaszhívás tőle.
-Csak nem feladtad a harcot? - hallottam a hangját.
-Neked is szia... - morogtam a telefonba.
-Hú, de morcos valaki... fájt látni Lucas-t összeverve, drága?
-Szóval tényleg te teszed ezeket... Ide figyelj, most azonnal állj le! Különben is, miért őket bántod? Mi a bajod velem?! Azon kívül, hogy létezem.
-Nem vagy a fiúkhoz való.
-Akkor mi az istenért őket bántod? - nevettem fel teljesen kiakadva. - Ennyire sötét agyú vagy? Ha én nem illek hozzájuk, őket bántod?!
-Félreérted a helyzetet. Őket bántom, hogy észhez térj, és ott hagyd őket. Ha ennyire szereted őket.
-Míg mindig nem értelek... teljesen zavaros vagy! Megerőszakoltál, mert utálsz, és nem akarsz mellettük látni... de tudod... ezzel méginkább csak erősítettél a kapcsolatunkon. Azt reméltem a börtön kitisztítja a fejed, és elgondolkozol. Helyette bosszút forraltál... Vissza kéne menned, és még inkább elgondolkoznod!
-Hűha, mintha az anyukámmal beszélnék... - röhögött fel.
-Ha őket bántod... én is támadok. Figyelmeztetlek!
-Meg kellene ijedtem esetleg? Ja várj... az ijedt te vagy. - nevetett. - Kíváncsi lennék, hogy ilyen nagy lenne-e a szád, ha előtted állnék... vagy akár használhatom arra is, hogy befogjam a farkammal...
-Pszichopata perverz mocsadék...
-Ejnye, de mocskos szád van... mi lenne ha bejönnék a hotelbe, ahol te állsz, és berángatnálak egy üres szobába ahol megnevelnélek?
Ijedten kaptam a fejem a bejárathoz. Valóban ott állt. Letette a telefont, és lassan belépett, majd felém vette az irányt. Minél jobban közeledett felém, annál jobban hátráltam. Mögötte egyesével léptek be a többiek is.
-Csak nem megijedtél kicsi Evans? - vigyorgott pofátlanul. - Sejtettem... rohanj vissza a kis védelmezőidhez, amíg lehet. Te úgy sem tudod védeni őket.
Megtorpantam. Arca elképedt, ami miatt engem elöntött a büszkeség, és még több bátorság. Most rajtam volt a sor, hogy lassan lépkedjek felé. Láthatólag próbálta magát összeszedni.
-Nem erre számítottál? - húztam félmosolyra a számat. - Lehet nem vagyok bátor. De ha ő róluk van szó, nem érdekel semmi. Nem fogod bántani őket!
-Tocsog a nyáltól... - húzta el a száját Liam. - Undorító...
-Jajj, ő a kis megmentő! - hajolt lejjebb Louis, hogy az arcunk egy vonalban legyen. Hirtelen a kezem lendült, ami az ő arcán csattant hangosan. Sziszegve kapott a pont után, és mintha deszkával csaptak volna a hátára, úgy egyenesedett ki.
-Te büdös ri... - morogta, de Harry közbeszólt.
-Fogd be! És légy férfi!
-Ti már rég nem vagytok azok! - suttogtam leginkább magam elé.
-Niall, Zayn, rajta! - fonta össze maga előtt a karját. Két oldról megindultak felém. Azonnal tettem egy lépést hátra, hogy menekülni próbáljak, de sikeresen hátraestem, így nem volt menekvés. Megragadták a karjaimat, és felrángattak.
-Most engedjétek el! - kiáltotta mögöttem Michael. Harry megfeszült állkapoccsal pillantott fel rájuk.
-Már csak ti hiányoztatok... - lépett közelebb hozzájuk.
-Mi a faszt kerestek itt?! - rivalltam rájuk, de hirtelen az én arcomon csattant egy kéz. Vagyis kettő. Louis és Liam keze. Nyöszörögtem a fájdalom miatt. Mind az arcom, mind a csuklóm miatt amit erősen szorítottak, mire Ash morogva lépett egyet előre, de azonnal vissza is lépett Cal által.
-Most húzzatok innen, és őt hagyjátok itt... amíg jó kedvemben vagyok! - állt Harry elé Luke.
-Igen vicces, hogy magasabb nálad... - nevetett fel gúnyosan Ash.
-Olyan kis törpe vagy így... - pöckölte Luke orron. - Miért jó, hogy mindig ott ütitek, ahol a legérzékenyebb? - váltott vissza halkra a hangneme.
Harry épp válaszolt volna, mikor sziréna hangja ütötte meg a fülünket. Cal-ék mind fülig érő vigyorral figyelték a két fiút akik engem szorosan fogtak.
-Basszátok meg... Nem végeztünk! - köpött Luke arcába, majd kifutott. Liam és Louis is követte a példájukat. Zayn és Niall is, miután Ashtonék felé löktek. A földre estem volna, ha Mikey nem kapott volna el időben. Azonnal magához szorított, és ölelt.
-Kurvára az életetekkel játszottatok az előbb... - morogtam a vállába.
-De nem lett bajunk... - jött az ölelésbe Ash is. Majd a másik két fiú is csatlakozott.