Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

5.

-Micsoda?! - csapott rá az asztalra Calum. Mindannyian összerezzentünk.
-Haver... nyugi, nem történt semmi. - motyogta Luke.
-De történhetett volna! - emelte fel a hangját.
-Calum! Mondtuk! Semmi különösebb nem történt! Tudott vigyázni magára, és mi is itt voltunk! - emelte fel a hangját Mikey is. - Elértük, hogy ne mellette ülhessen, nyugodj már le!
Egymás fejéhez vágtak még egy-egy mondatot, majd mindketten felálltak, és közelebb mentek egymáshoz. Úgy folytatták az üvöltözést. Később Luke-nak is elege lett, és ő is becsatlakozott az üvöltözéshez. Ijedten néztem, ahogy ők hárman közel álltak ahhoz, hogy összeverekedjenek. Ashton megfogta a kezem, és biztatásképp megszorította gyengéden, majd a fülemhez hajolt, és ennyit mondott:
"Fogd be a füled"
Majd felállt, és hozta a kis akusztikus dobját. Rám nézett, így befogtam a fülem egyből. Helyeslően bólintott, majd teljes erővel megdobbantotta. A fiúk elhallgattak és Ash-re néztek.
-Aucs! - nevetett fel. - Na szóval. Befejezhetitek a vitát. Először is, mert megijesztitek Anit. Másodszor, Luke-nak és Michael-nek félig-meddig igaza van. Nincs semmi értelme a "mi lett volna ha" történetnek. Megtörténhetett volna, de mégsem. És pont. Calum-nak meg abba volt igaza, hogy hiába mondta hogy egyedül menne, vele kellett volna maradni ha az előzők megtörténtek.
A srácok egymásra néztek, majd kórusban sóhajtottak egyet, és visszaültek.
-Mondani való? - ült vissza mellém. Ők csak lesütött szemmel néztek előre. - Én is így gondoltam.
Sokáig csak csöndben ültünk, és néztünk előre, majd Calum megszólalt.
-Sajnálom kissé túl aggódtam... Azt akartam, hogy Ani itt a lehető legjobban érezze magát. És hogy itt ne másszanak rá, terrorizálják őt. Még első nap láttam valamit a karján. Valami seb félét... Csak a karkötőjével takarja.
Lesápadtam. Ha a srácok megtudják, hogy rendszerességgel vágom magam... lehet elveszítem őket.
-Lehet hogy az egyik balhéba szerezte. - mondta Mikey. Kissé fellélegeztem.
-Mi történt amúgy?
Elgondolkoztam. Nem akartam nekik hazudni. De az igazságot se akartam elmondani. Se azt, hogy több is van. Így maradtam inkább a kettő között.
-Még év végén történt ez. Az osztályom negyede, ami egy kisebb rossz banda, elráncigált egy elhagyatottabb játszótérre, és elkezdtek verni. Majd az egyik gyerek üvegszilánkkal mélyen a karomba vágott.
-És a tanárok erre mit mondtak? - nézett rám aggódó szemekkel Ash. - És a szüleid?
-Nem mondtam el senkinek... Megfenyegettek.
Mindannyian frusztráltan sóhajtottak fel.
-Most... megyek aludni. Jó éjt! - mosolyogtam halványan rájuk, majd felfutottam a szobámba, és bedőltem az ágyamba. Nem voltam álmos. De ha így folytatják, akkor könnyekkel fog végződni. És nem akartam előttük sírni. Nem akartam, hogy azt higgyék baj van. Nem akartam, hogy rám pazarolják az idejüket. Volt nálam fontosabb dolog is.

***

-Ah végre téli szünet! - nyújtózkodott Michael. - Ez a kedvencem.
-Persze, mert zabálhatsz anyám süteményéből... - morgott Cal. - Anyám kis kedvence! - nevetett fel végül. Mikey elhallgatott, és vörös fejjel kapta fel a táskáját. Luke-kal mi egymásra néztünk, és elnevettük magunkat. Kimentünk a suliból, és nagy meglepetésünkre Ashton várt ránk. Ahogy láttam, valamiért nagyon izgatott volt. Meglátott minket, és kitárta a karjait. Michael egyből odafutott, és elkezdte ölelni Ashton-t, aki undorodva de ő is ölelgette a fiút. Mi meg majd megszakadtunk a nevetéstől. Végre mi is odaértünk. Szegény Ash próbálta leszedni magáról Mikey-t.
-Te idióta az ölelést Aninak szántam! - nyöszörgött a szorítás alatt. Mikey csalódottan engedte el őt. Végre én következtem. Szinte a nyakába ugrottam.
-Amúgy mit keresel itt? - kérdezte végül Cal.
-Emlékeztek mit beszéltünk meg?
-Egy közös cover dal feléneklése?
-Pontosan! - vigyorgott. - Meg is van, hogy melyiket kéne.
Mind kíváncsian néztük őt, de ahogy láttuk nem nagyon akarta kinyögni.