Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

44.

-Komolyan mondom. Ha azt mondom, hogy ez az én ügyem, ne jelenjetek meg, mikor nagyobb probléma van!
-De... - szólalt meg motyogva Cal.
-Rohadtul az életeteket kockáztattátok! És ha van náluk fegyver?! Vagy ha nem jön a rendőr, mi lesz?!
-Ani...
-Kuss legyen! - rivalltam rájuk. - Ezt az egészet azért csinálom, hogy megértessem veletek. Nem. Akarlak. Titeket. Elveszíteni! - tagoltam a mondatom végét, minden egyes szót kihangsúlyozva, miközben egyesével mutattam rájuk. - Kitudja mikor teszi meg végleg... és ezt nem élem túl... -váltottam vissza hirtelen halk hangnemre. - És ha kell, még ezerszer elmondom!
Sóhajtva hajtották le a fejüket.
-Felfogtátok mennyire szeretlek titeket? És azt, hogy ha most ez az én életem árába kerül, vagy másba, megvédelek titeket? - ültem le a földre, és az arcomat a kezeimbe temettem. Csak remélni tudtam, hogy bólogattak.
-Köszönöm... - motyogtam, majd felálltam és bementem a fürdőbe. Becsuktam magam után az ajtót, majd bezártam. Neki dőltem háttal, és lassan lecsúsztam a földre. Neki döntöttem a fejem a faajtónak, és egy mélyet sóhajtottam.
-Megint fürdőszoba lakó akarsz lenni? - hallottam a túlsó oldalról Calum hangját. - Ne akard, hogy megint betörjük... gyere ki.
Felpattantam, és szinte feltéptem az ajtót.
-Tényleg nem lehet egy perc nyugtom se? Le akartam higgadni... - morogtam az előttem álló fiúra. Válaszul csak felkuncogott, és magához ölelt.
-Morcos Ani! - kiáltotta el magát nevetve, és felkapva pördült velem.
-Istenem, de hülye vagy! - forgattam meg nevetve a szemem.
-Hol marad a majmozás? - nézett rám bociszemekkel, majd lebiggyesztette az ajkát. Kuncogva pusziltam arcon.
-Majom. - kacsintottam rá, majd leugrottam róla.

***

-Nyafoghatok? - puffogott Ash.
-Nem! - vágtuk rá egyszerre.
-De fáj a karom, és fáradt vagyok! - feküdt végig az ágyon. Szinte egyszerre vágtuk hozzá a párnánkat.
-Azt mondtuk, nem... cicafiú... - morogta Michael.
Mellettem megcsörrent a telefonom. A fiúk egyszerre kapták felém a fejüket.
-Megint ő hív? - nézte meg a telefonom kijelzőjét. - Eh... Ez csak Joel. - forgatta meg a szemét.
-Mi a francot akar? - felvettem a telefont, és a fülemhez tartottam. - Joel?
-Hé... Öm... Szia Ani! - nevetett kínosan.
-Hangosítsd ki! - suttogta Calum. Kérésének megfelelően kihangosítottam.
-Mit akarsz? - húztam fel a szemöldököm.
-Hallottam a híreket... minden rendben veled?
-Miért érdekel ez téged? - nevettem fel. - De igen. Jól vagyunk.
-Aha... hé... mellesleg pont egy városban vagyunk... közel a hotellal... gondoltam találkozhatnánk.
-Mivan, a barátnőd dobott és társaságot keresel? - kapta ki a kezemből a telefont Luke. A hangja csengett a tiszta gúnytól.
-Bassza meg Luke! - kaptam vissza a telefonom. - Kétlem, hogy ez összejönne. Rengeteg problémánk, és ügyünk van.
-Jó... de tudd, hogy mindig számíthatsz rám, és nem hagylak magadra...
-Ez olyan ismerős. Figyelj, ne hívj fel többé. Foglalkozz vele. Azt mondtad Ő a nagy Ő. Ha meg nem léptél túl, azt nagyon sajnálhatom. - nyomtam ki a hívást, majd arrébb hajítottam a telefont.
-Wow, és még én voltam a durva. - nevetett mellettem Luke. Szúros szemekkel pillantottam rá, mire azonnal befejezte a nevetést. Így engem meg büszkeség töltött el.