Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

58.

-Mi-miért vagyok én álszent? - kapkodtam zavartan a tekintetem a fiúk között.
-Legalább ne tégy úgy, mintha nem tudnád! - mordult fel Mikey.
-És mi még melletted álltunk... erre ez a jutalmunk?! - csatlakozott be Luke is. Ashton elém lépett, és szorosan megragadta a felső karomat, mire felszisszentem a fájdalomtól.
-Mégis miért? - suttogta csalódottan.
-A testvéred vagyok... de úgy érzem, hogy mégsem voltam neked igazán! - motyogta Calum.
-Elárulnátok végre, hogy mi a szarért lettem álszent?! - próbáltam kihúzni a karom Ash kezei közül, de ő annál inkább fogta erősen.
-Zayn az előbb hívott minket. Mindent tudunk. - kezdett bele Mikey.
-Kihasználtad már a kezdetektől fogva, hogy egy árva szót nem tudunk magyarul, így bármit mondhatsz ránk. Főleg, hogy most kint voltál ismét, teljes zavartalanságban döfködhettél hátba minket.
-Mivan?! Ti ezt komolyan elhiszitek?! Pont tőle?! - nevettem fel hitetlenül. - Igen, sokszor beszéltem magyarul. De az káromkodás volt. Rólatok egy árva szót nem mondtam! Igen, kint voltam pár hónapig. De mégis kivel beszéltem volna magyarul? Idegenekkel?! Egyedül Joel volt velem, más rokonom nincs! Még a nevelő szüleimnek sem volt! Akikkel tudnék beszélni, azok mind leszarnak! Ezért mentem vissza, hogy megismerkedhessek velük! Semmi mással nem foglalkoztam. De sikertelen volt, így hazajöttem hozzátok. A családomhoz. Ha szerintetek utállak titeket... - mutattam idéző jelet. - Akkor visszajöttem volna? Veletek lennék? Aggódnék értetek?Adnék ölelést vagy ilyeneket? Aludnék veletek? Fontosak vagytok nekem bassza meg! Igen, hazudtam már nektek, de ez nekem nem tréfa! Sosem tennék ilyet veletek! De tudjátok mit?Higgyetek azt amit akartok, nekem már oly mindegy. Így is baszottul elegem van a mai napból, nincs kedvem magyarázkodni. Én legalább tudom az igazságot. Engedj el, Ashton. - motyogtam a végét, fel sem nézve a fiúra.
-Ani... - sóhajtotta Luke.
-Igazad van...
-Sajnáljuk, mi csak... - makogott Ash.
-Ti csak? - kaptam felé a fejem. - Joel hívott az előbb. Sikerült beszélnie a nagynénémmel. De velem nem haljandó továbbra sem. A többi rokonommal együtt nem hajlandóak. Mai napig én vagyok a gyilkos számukra.
-Nagyon sajnálom manó! Mindent nagyon sajnálok, idióta vagyok. - ölelt szorosan magához Ash.
-Azok vagyunk... - javította ki Luke.
-Tudom... - mosolyodtam el halványan a fiú mellkasába fúrva a fejem, majd mindenki halkan felnevetett.

***

-Első pont kivégezve... - huppant le mellém Ash, miután végzett a fürdéssel. A koncert helyszínén maradtunk, mivel a fiúk nagyon leizzadtak, és így nem voltak hajlandóak hazamenni.
-Pontosan. - jött ki Luke is a fürdőből. Meztelenül.
-Jézusom haver, ne már! Muszáj pucérkodnod? - nevetett fel mellettem a fiú, miközben gyorsan eltakarta a szemem a kezével.
-Takarodj már öltözni, Hemmings! - szorítottam még jobban Ash kezét a szememhez. Luke pedig csak nevetve ment el ismét, így mikor tiszta volt a terep, ismét láthattam.
-Begörcsölt a vállam... - tettetett műsírást, mire a szememet megforgatva álltam fel, és mentem mögé, és elkezdtem masszírozni a vállát. Hangosan sóhajtozva döntötte hátra a fejét, én pedig nevetve figyeltem a vonásait.
-Masszázst én is kérek majd! - lépett elő Mikey. Ő szerencsére ruhában.
-Nem! Sipirc, ő az enyém! - mondta alig érthetően, fel sem nézve a fiúra, aki lehajtott fejjel vonult ki. Miután végeztem, ismét mellette ültem. Halkan nyöszörögve ült mellettem, és nem tudtam eldönteni, hogy ezt azért csinálta mert fájt, vagy mert jól esett.
-Esküszöm... mindjárt te jössz, csak... te jó ég... - sóhajtott.
-Szerintem a gatyájába élvezett! - kuncogott fel mögöttem Calum.
-Csak majdnem... Nem tudom hogy csináltad, de valami olyan pontokat nyomkodtál meg, ami miatt tényleg... Istenem! - fordította a fejét nehézkesen felém. Próbáltam visszafogni az előtörő nevetésem.
-Ennyire csak nem volt jó!
-Oh, dehogynem! De majd mindjárt meglátod, csak még... Van egy kis dolgom... - pattant fel és kisietett.
-Tényleg a gatyájába élvezett! - röhögött fel Calum, mire megadtam magam, és én is röhögésben törtem ki.