Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

37.

-Miért pont Texasban kezdünk?! - nyávogott Calum.
-Kiscica, fogd be azt a nyávogós szádat, mert én fogom befogni! - morgott rá Mikey.
-Uuuuh, Malum pornó! - kiáltott fel Luke.
-Fúj! Menj olyan oldalakra, ahol buzikat nézegethetsz! - kiáltották kórusban vissza.
-Pisilnem kell! - jött be a kis nappaliba, vagy minek nevezzem, Ash.
-Én meg éhes vagyok, és nincs kaja, szóval meg...
-No, Ani éhes? Ilyet se hallani! - nézett rám kikerekedett szemekkel a göndörke.
-Ezt most hagyjuk... - nevettem halkan. - Szóval álljunk meg egy benzinkútnál.
Ash egyből előre rohant a sofőrhöz, és néhány pillanat múlva vissza hozzánk.
-Azt mondja, hogy már lát egy benzinkutat, de tömeges fogadás van, szóval a pihenő szélénél vagyis a szalagkorlát mellett tudunk csak megállni.
-Az is jó, csak álljunk már meg! - nyújtózkodott Mikey. - Utálok ezen az úton utazni. Mindig hányingerem van tőle.
-Még akkor se jó, ha lehúzzuk az ablakot? - nézett rá Luke. Michael csak megrázta a fejét. A busz néhány perc múlva tényleg megállt, mint ahogy Ash mondta, a szalagkorlát mellett. Lesiettünk a buszról, és onnan be a benzinkúthoz. Néhányan elintéztük az elintézni valót, a maradék pedig nézelődött.
-Kéne venni valamit így későbbre is venni. - jött mellém Calum. - Még messze vagyunk, és tudod jól, hogy falánkok vagyunk. - nevette el magát.
-Veszünk néhány dolgot, és beérjük. Max beosztjuk. Úgy készüljünk. - nevettem én is. Még néhány elkészített szendvicset elvettünk, és indultunk fizetni. Addigra a többiek visszaértek, és bementek a járműbe.
-Még én is elintézem a dolgom, és jövök. Ezeket addig elvinnéd? - mutattam fel az én kezeimben lévő szendvicseket. Mosolyogva bólintott egyet. Átvette azokat, és visszaindult, míg én elmentem a mosdóba. Miután kész lettem, megmostam a kezem, és én is visszaindultam közéjük. Mikor az ajtajához értem, Luke kiáltott ki az ablaknál.
-Ani menj arrébb most! - mutogatott hátra kétségbeesetten. Vetettem egy gyors hátra pillantást. Egy kamion tartott felénk sebesen, és nem úgy látszott, mintha meg akarna állni. Utolsó pillanatban arrébb ugrottam, mielőtt nekicsapódott volna a busz oldalához, ezzel átbillentve a járművet a korláton, már ha ez lehetséges volt. Mire visszakaptam a fejem a történések forráspontjához, tényleg bebizonyosodtam hogy a busz átbillent, és forgolódva indult le a leejtőn. Magamban cifrán káromkodva és szitkozódva pattantam fel a földről. Átugrottam a szalagkorláton, és elkezdtem futni a guruló jármű után. Leejtőnek köszönhetően gyorsan futottam, de a hátránya is megvolt. A végén már a saját lábamban botlottam meg, így én is mint a busz, gurultam lefelé a legaljáig, ahol a busz már oldalra elterülve megroncsolva megállt. Ahogy pillanatokon belül én is. Nagy nehezen felálltam ismét a földről, és dülöngélve az előbbi forgolódástól odabicegtem a járműhöz. Mielőtt a tetőn lévő vészkijárathoz értem volna, az kivágódott, és lassan kimászott a négy fiú belőle.
-Istenem... - suttogtam egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. - Minden rendben veletek? - tettem meg a maradék lépést hozzájuk.
-Kutya bajunk, csak kicsit szédülünk, meg fájunk az ütközésektől... - nevetett kicsit feszülten Ash.
-Veled minden rendben? - dörzsölte a fejét Calum. Bólintottam egyet, majd visszanéztem a kiindulási pontunkra. A kamiont nem láttam sehol, de az embereket igen, akik oda gyűltek.
-Vajon ki a franc... vagy máshogy kérdezem... Mi a francért ütközött belénk?! - hadovált Mikey.
-Lehet egy részeg volt... - sóhajtott Luke.
-Kizárt... - ráztam a fejem. Meglehet hogy egy részeg volt az. De ez egy irányzott csapódás volt... Nem szlalomozott... Remek... Hívhatunk egy újabb buszt...
-Mentősöket már hívtuk. Vagyis üzentünk a sofőr miatt. Ashton meg most kért buszt szintén sűrgősen.
-Biztos, hogy ezt így amúgy akarjuk folytatni? Komolyabb bajotok is lehetett volna... -sóhajtottam.
-Téged meg majdnem agyonlapított. Ha Luke nem ordít ki időben, téged vagy elcsapott volna vagy kiestél volna, és akkor gurult volna rád a busz... - simította meg a homlokom Mikey.
-De ti meg konkrétan gurultatok!
-Kutya bajunk. Tényleg! - mosolygott rám. Egy néhány másodpercig csak néztem, majd felsóhajtottam.
-Hát legyen...

***

Hatalmas nyögést hallottunk a másik szobából, mire mind egyszerre tettük le, vagy lejjebb azt a dolgot amivel foglalkoztunk, és egymásra néztünk. Ahogy láttam, igyekeztünk nem hangosan felröhögni. Néhány pillanat múlva Calum lépett vissza hozzánk az ujját körültekerve zsebkendővel.
-Mi van annyira verted, hogy sebes lett az ujjad? - kuncogott fel se nézve a könyve mögül Luke. Cal rákapta az enyhén dühös tekintetét.
-Hahaha... nagyon vicces. Igen annyira bevertem az ujjam. És kurvára fáj. Nem maszturbáltam! - mondta a végét már elkiabálta, mire Luke már hangosan felröhögött. Mint ahogy Ash és Mikey is.
-Mit csináltál te? - ültem fel, és intettem magam felé nevetve, hogy megnézhessem.
Közelebb slisszolt, és leszedte a körétekert zsebkendőt.
-Ah te, ez vérzik! - néztem fel rá kissé kétségbeesetten, majd a táskámban kezdtem el kotorászni sebtapaszért, amit sikeresen megtaláltam és rátekertem az ujjára.
-Lendületből belevertem vélétlen a szekrény szélébe, és az éle lehúzta a bőröm... - motyogta miközben leült mellém.
-Szerencsétlenem... - pusziltam arcon, majd felálltam és a vérfoltos zsebkendőt kidobtam.
-De azért szeretsz, ugye? - nézett rám kiskutya szemekkel, mire nevetve megráztam a fejem.
-Megyek, lefekszem aludni. Hosszú lesz a holnapi nap. - nyújtózkodtam.
-De még csak két órája, hogy megérkeztünk! - nézett rám nagy szemekkel Ash.
-Ja, és az úton én semmit nem aludtam tudod. - kacsintottam rá, majd elmentem a hálóba, és elfeküldtem az egyik ágyon majd becsuktam a szemem. Sehogy se jött álom a szememre, pedig igen fáradt voltam. Ránéztem az időre, ami este fél tizenkettőt mutatott. Felsóhajtottam és átfordultam a másik oldalamra, és csak bámultam a sötétbe. Mindig is szerettem az éjszakát, és a sötétet, de most nem így volt. Most szorított a mellkasom állandóan. Tudtam jól miért. Iszonyatos magányt és sírhatnékot éreztem. Felültem és megráztam a fejem, hogy elűzzem minden rossz gondolatom. De nem sikerült. Idegesen beletúrtam a hajamba. A szervezetem megadta magát, és átadta magát az érzésnek. Nem voltam képes küzdeni. A szemem megtelt könnyel, majd azok szépen lassan gördültek végig az arcomon. Lépteket hallottam kintről, és én azonnal visszahullottam az ágyba, miközben törölgettem az arcom. Ismét küzdöttem. Az ajtó kinyílt lassan, amit egy világos fény jelzett a falon és a padlón. Azon belül egy alak árnyékát rajzolta ki. De ez nem tartott sokáig. Ismét sötétség volt a szobában. Azzal a különbséggel, hogy nem voltam most már egyedül. Az ágy mögöttem lassan besüppedt, és egy kéz fonódott a derekam köré.
-Alszol? - kérdezte suttogva Luke. Lassan felé fordultam, és mivel a szemem már megszokta a sötétséget, így tisztán kitudtam venni őt. Belenéztem a babakék szemeibe, ami sötétben inkább sötét égbolt kék volt, de mivel a hold rásütött, így e kettő közötti árnyalatban csillogott, és valami hihetetlenül nézett ki.
-Ani itt vagy? - kuncogott, és engem visszahúzott a valóságba.
-I-itt... - suttogtam dadogva.
-Min gondolkoztál ennyire?
-Hát... csak azon elmélkedtem, hogy milyen szép így a szemed, hogy a hold félig rávilágít így az egyik világos a másik sötét kék...
-Szívesen megnézném zöld szemben is. - kuncogott továbbra is. - Mondanám, hogy cseréljünk helyet hogy megnézzem tényleg, de biztos kényelmesen elhelyezkedtél.
-Az enyémnél nem lenne különleges. - bújtam közelebb hozzá, és belefúrtam az arcom meztelen mellkasába. - Nem tudok aludni...
-Megint? - suttogott egy sóhaj kíséretében, néhány másodperccel később válaszként. Én pedig csak még közelebb csúsztam és bújtam, az oldalát pedig átöleltem.
-Nem szeretem mikor nem alszol, mert stresszes vagy, vagy valami baj van... de azt nagyon szeretem, hogy ilyenkor úgy bújsz mint egy kiscica. - hallottam a hangján, ahogy a saját elméletén elmosolyodik. - Mit tudnék tenni, hogy elaludj...?
-Nem tudom... - motyogtam a bőrébe.
-Nekem viszont van egy ötletem. Ne ijedj meg... - ezzel a mondattal a hátára feküdt, én pedig rá hassal. A nagy lendülettől elveszítettem az egyensúlyom, de szorosan megtartott a két keze közt. Mikor biztos pózban voltam, elhelyezte az egyik kezét a fejemen, a másikat a hátamon hagyta és gyengéden, lassan cirógatta a bőrömet. Később apró puszikat éreztem a fejemen, illetve a homlokomon, miközben dúdolt. Megint csak neki köszönhettem, hogy sikerült elaltatnia, ráadásul egy hatalmas mosollyal az arcomon.