Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

36.

-Ahh... Késve értünk ide... - állt le lihegve Cal a futásból, mi szintén úgy mellette.
-Nem. Még időben érkeztünk meg. - nyújtózkodott Ash egyet, hogy a beszorult levegőt intézze. Idáig ezt panaszolta.
-Nem... késve érkeztünk! - egyenesedett ki.
-Időben érkeztünk! - nézte meg az óráját.
-Két percet késtünk!
-Ah baszki az a két perc semmit nem ér!
Cal elmorgott magában valamit, majd elfordult morcos arccal.
-Mi lenne, ha nem gyerekekként viselkednétek legalább ma? - nevetett fel mellettem Luke, aki hamar normalizálta magát. - Amúgy sincs még a rendező itt, és ahogy látom még, rengeteg időnk van.
-Tényleg. - zihált Mikey. - Nincs se operatőr, se ilyen emberkék, se rendező. Csak a kocsi.
-És még a sötétedést is meg kell várni... - motyogta Ash.
-Mi? - kapta oda a maradék három fiú a fejét.
-Én is úgy hallottam... El kéne kezdeni most, hogy holnap ne kelljen ezzel foglalkozni, sőt még az időből is ki fogunk futni, ha ma nem fejezzük be... - nevettem fel feszülten.
-Basszus a turné... - kapott a fejéhez sóhajtva Luke. Ekkor nagy megkönnyebbülésünkre megjelent mellettünk a rendező.
-Sietnünk kell, szóval mondom a felállást. Ahhoz a házhoz megyünk. - mutogatott egy világos házra. - Ashton te fent a tetőn ülsz. Luke te a lépcsőn, Michael te egy hintaszékben, Calum te a korláton, Anita te az ablakpárkányon. Nyomás! Ashton-nak meg valaki hozzon egy létrát, hogy felmászhasson.
Sietősen elfoglaltuk a helyünket. Luke érezte magát egyedül biztonságban. Hogy miért? Mivel Ash a tetőn volt. Félt, hogy lecsúszik. Cal a veranda korlátján. Félt, hogy hátraesik. Mikey a hintaszékben félt, hogy hátraesik gitárral a kezében, én pedig féltem, hogy beesek vagy kiesek az ablakból. Luke pedig csak a lépcsőn ült. Mikor Ash is megkapta a kis hangszerét végre elkezdtük. Szerencsénkre nem tartott olyan sokáig, mint amennyire mi számítottunk. Bár az csak egy kis része volt a teljesnek. De még így is egy-két órába tellett, és befejeztük sötétedés előtt. Nem éppen a legfelkészültebbek voltak.
Volt néhány óránk amíg teljesen besötétedett. Azalatt az idő alatt az egyéb dolgokat felvettük, majd természetesen elhülyéskedtünk.
Mikor eljött az idő a második rész elkészítéséhez, odavonultunk a kocsihoz amit mi a rendező szerint megépítettünk.
-Ez biztonságos? - kérdezte Mikey a vezetőtől.
-Én nem látok semmit, én csak hallgatok. - válaszolta kicsit rendezkedve.
-Az fasza... - sóhajtott egyet. Lassan felmentünk rá, és elhelyezkedtünk ott is. Mielőtt elkezdhettük volna megint akadt egy kis gondunk.
-Nem indul a kocsi! - kiáltott ki a vezető, mire mind idegesen sóhajtottunk egyet. Jó fél órába tellett, mire végre megcsinálták és elkezdhettük.

***

-Négy, vagy öt óra van reggel... tegnap négy óta ezzel foglalkoztunk. - ásított Mikey.
-Ez ezzel jár. Most menjünk haza, és aludjunk... - nyöszörgött Ash.
-Ahh, de holnap interjú... - folytattam a nyafogást.
-Nyávogó banda, van egy rossz hírem. Messze vagyunk a hoteltől. - nevetett Cal.
-Nekem meg van egy jó hírem! - csapta hátba Mikey a fiút. - Öt percre van innen, te meg az elején siettél.
Mindannyian elnevettük magunkat Calum reakcióján. Ő pedig szokás szerint morcosan indult el.
-Nagyon szeretünk! - kiáltottam utána nevetve, mire reakcióképp meg se fordulva mutatott be nekünk.

***

-Nincs már sok időnk együtt a műsorban, tehát még egy dolog és végeztünk. Szóval, ha jól tudom, már kora reggel felkerült az új videóklippetek! - mondta hirtelen mosolyogva Amy.
-Hát... Annyira nem volt kora reggel. - nevetett Ash. - De igen, felkerült.
-Hogy éreztétek magatokat közben?
-Minden percét élveztük, bár voltak nehézségek. Igen sok. - nevettem. - Vagy a kamera nem működött, vagy nem volt jó a beállás, a fényviszonyok, vagy a kocsi nem indult, elszakadt a húr, nincs hangszer meg ilyenek. De jókat nevettünk közben.
-És igen sürgetett minket az idő. Ma délután el kell indulnunk Amerikába, aztán októberben visszajönni egy újabb forgatás miatt, majd december után indulunk vissza Amerikába. - folytatta Luke.
-Hűha... igen mozgalmasan beindultatok a karrieretekben. - nevetett fel majd felállt. - Igazán köszönöm, hogy eljöttetek! - mosolygott ránk, miközben felénk nyújtotta a kezét.
-Mi köszönjük, hogy itt lehettünk! - rázott kezet vele Mikey, majd hazaindultunk. A cuccaink már össze voltak pakolva, szóval szusszanhattunk a nagy út előtt.
-Ismét elhagyjuk ezt az országot... - nevetett Ash.
-Remélhetőleg ne hagyd el az útleveled! - csapta hátba Mikey-t Cal ugyanúgy, mint mikor hajnalban indultunk haza. És nagyjából az arca is ugyanolyan volt mint Calum-é. Mi pedig ugyanolyan jóízűen nevettünk ezen.