Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

17.(+18!!)

Ha esetleg át akarod ugrani a +18-as részt, lesz egy jelzés ahonnan tudod folytatni:)
---------------------------------------------------------

-Mégis milyen móka?! - kérdeztem kissé idegesen. De ők nem törődtek a kérdésemmel.
-Akkor mindent beszereztetek, és minden itt van? - kérdezte szorosan lefogva engem Harry. De nem hagytam magam. Meg is lett az ára. Keze fájdalmasan érintette az arcom, aminek hatására megszédültem rendesen. A bent lévő hatalmas kanapét az egyik fűtőtesthez tolták. Engem levágtak rá, és Harry azonnal ráült a csípőmre, hogy ne tudjak elszökni. Megragadta mindkét karom és a kötéllel, amit a srácok nyújtottak felé, az egyik csőhöz hozzákötözte. Már csak a lábamra hagyatkozhattam. De hiába való volt.
-Engedjetek el... kérlek! - könyörögtem kétségbeesetten, miközben próbáltam valahogy kiszabadulni, illetve lerúgni magamról a fürtöst. Csak ördögien nevetett.
-Lesheted csillagom. És most megtanulod erőszakkal, hogy nem vagy a fiúkhoz való. Kis ribanc. -fogott egy nagyobb ragasztószalagot, és betapasztotta vele a számat.
-Így ni. Így alig leszel hallható. - vigyorgott kajánul, majd fogta a ruhám és szó szerint szétszaggatta. Próbáltam valahogy hangosabb hangot kiadni így is, hátha erre járnak a fiúk és meghallják. De reménytelen volt. A következő pillanatban már azt láttam, ahogy előttem állt meztelenül. Lábaimat erőszakkal széttárta annyira amennyire csak engedte a szalagom, és belém vágódott. A levegő megragadt bennem, a szemeim majd kipattantak a helyükről. Majd végül belémhasított az éles fájdalom, ami sikításra késztetett. Jobbra-balra ráztam a fejem miközben, rángattam a kezem, hátha kiszabadul. Iszonyatos gyorsasággal mozgott bennem, én meg azt hittem, majd ketté szakadok. A többiek se tétlenkedtek. Körénk álltak, és minket nézve okoztak maguknak örömöt. Félreismertem őket. Az amit idáig hittem róluk, kettéfoszlott. A szememben már csak beteg állatok voltak. Harry a testem minden pontján, szívásokat, harapásokat, karmolásokat, zúzódásokat hagyott. Az egész testem úgy nézett ki, mint aki leesett egy szikláról, be az erdőbe, ahol a faágak és egyéb szúrós dolgok szétroncsolták a bőröm. Ebben a pillanatban éreztem azt, ahogy a létem meg akart pusztulni. Csak azt akartam, hogy minél gyorsabban túlessek ezen, és utána hagyjanak magamra meghalni. Ennél kínosabban nem érezhettem magam. De. Még kínosabban éreztem magamat a gondolattól, hogy a srácok megtalálnak ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Mit ártottam? Mit csináltam? Mit vétettem, hogy erre a sorsra jutottam? Csak ezek a kérdések voltak a fejemben. Borzalmasan fájt mindenem. És ők ezt élvezettel nézték. Harry egy hatalmas nyögés kíséretében élvezett belém végül. A többiek nem sokkal utána szinte egyszerre rám, és mindenfelé.

--Innentől folytathatod--

Már csak ez kellett. Bár nekem is elvágták volna a torkom. Leszedték a ragasztót rólam. Felöltöztek, majd Harry felém fordulva csak ennyit mondott:
-Ha bárkinek is elmondod hogy mi voltunk, az embereimmel megöljük a fiúkat, majd téged. És a gyerekhez sok sikert! Ribanc. - majd leléptek. Itt hagytak egyedül. Kikötve, meztelenül, szétroncsolva kívül, belül, örömnedvvekkel beterítve, véresen. Erőszakkal vették el a legféltettebb kincsem. Könnyeket kiadni sem volt már energiám. Nagy nehezen elfordultam, és reméltem, hogy meghalok. Mikor éreztem, hogy kábulok felcsillant bennem a remény. Ekkor a távolból, hallottam újabb férfi hangokat. Megremegtem. Féltem, hogy visszajöttek. Egyre inkább közelebb hallottam. Felismertem végül. Nem ők voltak azok ismét. Nem akartam, hogy így lássanak. Nem akartam senki szemébe nézni ezek után.
-Te jó isten! - kiáltotta el magát valaki mögülem. Újabb lépteket hallottam befutni. Majd közelebb jöttek. Éreztem a karomnál, hogy engedik a kötelet. Végre érezhettem valamennyire őket. Majd megfordítottak, és még jobban elszörnyedtek.
-Bassza meg... Ki volt ez?! - morogta Ash. - Adjuk rá a ruháit!
-Adhatnánk, de szét vannak szaggatva... - mutatta fel Mikey. Luke lekapta magáról a pólóját, amit Calum és Ash segítségével rámadtak. Kissé boldogan tudatosult bennem, hogy combközépig ér a pólója, és mindenhol takar. A félmeztelen szöszi a karjaiba vett menyasszonyi stílusban, és idegesen lépkedve indult el.
-Több mint két órája kerestük, és ha... ha úgy történt baleset, akkor azt már nem oldhatjuk meg! - morgott az orra alatt.
-Még nem biztos! - mondta Ash.
-Attól még mindenképp vigyük orvoshoz! Ani...mi történt? - jött elénk Mike. Nem válaszoltam. Nem fordultam senki felé. Ha elmondtam volna mi történt, megölték volna őket. És nem akartam ezt. Nem akartam hogy meghaljanak.
-Egyértelmű te idióta! Megerőszakolták! - kiáltott rá Calum.
-Mi lenne, ha nem hangoztatnád mindenki előtt?! - kiáltott Ashton is. - Én megyek a gyógyszertárba azért az izéért. Hátha még visszafordítható.
-Fogja be mindenki! - intézte el Luke. Mivel az aréna szinte szomszédos volt a hotellal, hamar hazaértünk. Ahogy a szobánkba is. Gyengéden letett az ágyra, és leült a szélére.
-Ani... kérlek... mondj valamit... - könyörgött a tekintetemet keresve. Amit végül sikeresen elért.
-Megfognak ölni titeket. - suttogtam. - Ha elmondom, végezni fognak veletek.