Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

34.

A srácokkal egyszerre lopóztunk be Cal szobájába. Szerencsénkre még nagyban aludt. Vigyorogva néztünk egymásra, és megadtuk a végső jelzést. Ordítva, egyszerre ugrottunk rá szegény fiúra, aki gondolataink szerint azt se tudta fiú-e vagy lány. Tavaly ugyanezt megpróbáltuk ugyanúgy a születésnapján, de mivel turnén voltunk, így mindig hamar fent volt és csak ébren ijeszthettük meg. Cal hirtelen kapott egyet a kezével, és sikeresen a tömeg közül engem kapott el a derekamnál fogva. Lerántott az ágyra, és rámfeküdt.
-Van egy új ágyam! - hallottam a hangján ahogy vigyorog.
-Na menj a francba! - nevettem fel.
-Szerintem ezt úgy értette, hogy te egy tizenkilenc éves fasz vagy! - röhögött fel Michael.
-Tudom, hogy fasz vagyok. - kuncogott.
-És én ezért szeretlek... de szállj le rólam, mert mindjárt szétreccsenek! - nyögtem ki nagynehezen nevetve. A következő pillanatban végre éreztem a testrészeim, és kaptam levegőt.
-Palacsintát csináltál a húgodból! - mutogatott rám nevetve Ash.
-Éhes vagyok! - nyafogott Calum.
-Lehetőleg ne engem egyetek meg! - nevetve pattantam fel.

***

-Hol van már? Éhes vagyok! - nyafogott ismét Calum.
-Istenem tizenkilenc éves lett, és olyan mint egy öt éves... ne hisztizz már, légy férfi! - boxolta vállon Ash.
-Mintha már hallottam volna ezt a párbeszédet... - motyogott Luke.
-Soha nem szokott amúgy késni... - nézte az órát Mikey.
-Biztos közbejött valami. - mosolyogtam. Ellentétben velük, én nem aggódtam túl semmit. Ha ismered a személyt, akkor tudod hogy adódnak-e ilyen esetek vagy sem. És mivel ő mostanság sokszor ment vissza Svédországba a családjához, vagy elintézett valamit ott hogy itt megérkezhessen, tudtam hogy előfordul ilyen. Végül néhány perc múlva csengetett. Azonnal odasiettem az ajtóhoz, és kinyitottam mosolyogva.
-Ejha, te aztán jó kócos vagy! - kuncogtam. - Mit csináltál?
-Öhm... elaludtam... - lépett be, és intett a srácoknak. Összehúztam a szemöldököm. Kicsit furcsáltam a viselkedését. Végül leültünk az asztalhoz enni. Egész végig csöndben ült. Most már nem csak furcsálltam a dolgot, hanem még aggasztott is. Ebéd után szokásosan leültek a kanapéhoz, én pedig még gyorsan elmentem mosogatni. Nemsokára mikor már nagyjából kész voltam, Joel jelent meg a konyhában. Pontosan mellettem, és a pultnak támasztotta a csípőjét. Fél szemmel láttam, hogy sokszor meg akart szólalni, de mégsem tette.
-Mi történt...? - törtem meg végül a csendet. - Valami baj történt a családodban...?
-Dehogy... minden rendben.
-Akkor köztünk...?
Megrázta a fejét, mire én felsóhajtottam.
-Akkor nincs ötletem mi bánt... -végül befejeztem a mosogatást. Amint elzártam a csapot, két kéz ragadta meg a csípőm, és vonszolt akaratosan. Majd megéreztem az ajkát az enyémen, amit szintén akaratosan tett. Bevallom kicsit megrémisztett ez a helyzet. És egyre erősebben érzékeltem ezt az érzést, amint a nyakamat harapdálta végig. Kezeimet a mellkasára nyomtam, és határozottan hátrébb toltam magamtól.
-Joel... mi történt veled? - fürkésztem az arcát. Hosszasan szívta be a levegőt, és ugyanolyan hosszúsággal fújta ki.
-Találtam egy másik lányt helyetted... még a turnétok alatt. Elkezdtünk randizgatni és... ő is svéd. Szóval nemsokára visszaköltözöm vele. Ez az igazság. Sajnálom, de vége. Azt hiszem ő az igazi.
Hidegzuhanyként értek a szavai. Köpni-nyelni képtelen voltam. Majd végül felfogtam a jelentésüket.
-Oh... Akkor... ezesetben... - mentem a kijárat felé. Ő pedig jött velem. Fél szememmel láttam, hogy a fiúk furcsán néztek. Kinyitottam neki a bejárati ajtót, és kimutattam. - Ég veled. - suttogtam inkább magamnak. Ő pedig csak egy bizonytalan vállérintés, és egy apró mosoly kíséretében elment. A mellkasom iszonyatosan fájt az előtörekvő zokogás visszatartása miatt. A lehető leghiggadtabban csuktam be az ajtót, és ültem le közéjük. Még mindig értetlenül bámultak felém.
-Végeztünk. - motyogtam halkan. Továbbra is csak értetlenül, vagy nagyokat pislogva ültek.
-Szakítottatok? - jött a kérdés Luke felől alig hallhatóan. Csak bólintottam. Beszélni nem mertem. Rájuk mosolyogtam, majd fölsiettem a fürdőmbe végrehajtani a megtiltott dolgomat.

***

-Oké nézzük... Tehát idáig hány dalunk van az albumhoz? - vett elő egy papírt a fiókjából Ash, és gyorsan csinált két oszlopot.
-Nyolc. - mondtam, miután mindent felírt.
-És hány van még hátra?
-Tizenegy.
-Mik vannak meg?
-She's Kinda Hot, Hey Everybody, Money, Invisible, Broken Home, Vapor, Story Of Another Us, Pernament Vacation.
Hirtelen megrezzent a telefonom a zsebemben. Amíg Ash írkált, addig elővettem és megnéztem a bejövő üzeneteket.
-Jelentem, van egy újabb dalunk. Mikey most írt, hogy megírta és a Jet Black Heart nevet kapta meg a dal. És ma beszeretné mutatni a délutáni összesítésnél.
-Akkor még ezt is felírom... - gyorsan ráírta a lapra, és felém fordult. - Hogy vagy?
-Hogy lennék? - húztam össze a szemöldököm.
-Még mindig nem tetted túl magad...
-Honnan veszed?
-Láttam két dalod, ami nem ezt mutatta... Azt hiszem Castaway és The Girl Who Cried Wolf...
-Tudod a jelentését mindegyiknek. Nem feltétlenül szól róla...
-Aha... de most utaltál rá, hogy még nem sikerült!
-Ashton... elég... Nem utaltam rá. - sóhajtva kifeküdtem az ágyán.
-Fél éve történt... - suttogta.
-Tudom. Ez van. De inkább foglalkozz magaddal, és Bryana-val. Legyetek ti boldogok. Huszonévesek vagytok... itt az ideje. Én meg még csak tizennyolc vagyok.
-Nemsokára te is tizenkilenc leszel, ezt azért ne felejtsd el...
Ő is elfeküdt végül az ágyon, és megölelt. Ez nagyon hiányzott. Egy ölelés attól, akiben megbízol ugyanúgy, mint egy másik három imádnivaló fiúban.