Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

7.

-Megvan! - kiáltozott Mike. - Négy hónap után sikerült!
-Mondd már el mi van, ne csak ordibálj hallod! - nevetett Ash.
Izgatottan közénk rohant.
-Megvan a menedzserünk! Be kell mutatnunk az Out Of My Limit-et, és lerendezi, hogy már az első klippet is megcsináljuk néhány koncert kíséretében!
-Ez nagyszerű! -pattantam fel én is. Odarohant hozzám, felkapott és pördült velem nevetve.
-Ez tényleg szuper! Mikor találkozunk vele? - szedett le Ash, miután látta hogy Mikey majd agyon nyomott.
-Még ma, úgy kb... Harminc perc múlva, szóval gitárokat elő, és induljunk a helyszínre!
-És a dob? - hőbörgött Ashton. - Az is fontos!
-Ott azt adnak nyugi, viszont a gitárokról nekünk kell gondoskodni.
-De... Nekem nincs más gitárom, csak a klasszikus. - motyogtam.
-Nyugi Ani, nálam több is van. - mosolygott rám Luke. - Hova kell menni?
-Turruwul Park melletti fotós stúdió. Kiépítettek egy zene stúdiót is mellé.
-Akkor induljatok el, mi meg még gyorsan haza ugrunk. - megfogta a kezemet, és elindultunk Luke-hoz.
Csöndben sétáltam mellette, és néztem ahogy az emberek furcsán néztek ránk.
-Ani... - bökte meg a vállam a másik kezével. - Figyelsz?
-Hmm? Ja... bocsi... Mit mondtál?
-Csak azt kérdeztem, hogy minden oké-e. De ezek szerint nem. Szóval, mi a baj?
-Csak... Most először megyek át hozzád, és...
-Félsz? - nevetett fel, mire egy aprót bólintottam. - Nincs okod félni. És... egyszer ezt is megélted volna. - kacsintott rám. Felnevettem. Teljesen igaza volt.
Pár perc múlva megérkeztünk Luke-hoz. Kinyitotta előttem az ajtót, és beinvitált. Beléptem egy hatalmas előszobába. A berendezés, hogy is mondjam... tiszta Luke-os, de tudom, hogy ezt nem ő csinálta így. Becsukta a bejárati ajtót, és ismét megfogta a kezemet. Hirtelen egy férfi lépett elénk.
-Áh, szia... sztok. - rám nézett, majd a kezünkre és elvigyorodott. - Csak nem?
-Mi nem? - hallottam egy női hangot, majd pillanatokkal később meg is jelent előttünk. - Nahát! -csapta össze a két tenyerét. - Csak nem a barátnőd?
Luke-kal összenéztünk. Mindkettőnk feje vörös volt. Láttam, illetve éreztem.
-Apa, anya... mi nem... nem vagyunk együtt. - motyogta. - Ő a cserediák az osztályomban, a legjobb barátnőm, a dal írónk és a bandatársunk. - biztatóan megszorította a kezem, majd elengedte, és a hátamnál fogva tolt előrébb gyengéden.
-Anita Evans! - nyújtottam a kezem először az apjának, majd az anyjának. Ők mosolyogva ráztak velem kezet.
-A feleségem Liz, én Andrew vagyok. Tegezz minket nyugodtan! - mosolygott rám. Andrew arca tiszta Luke, és ahogy rám mosolygott, nekem is el kellett mosolyodnom.
-Calum-ék? - kérdezte Liz, Luke felé fordulva.
-Mentek arra a helyszínre, ahol a menedzser szeretne velünk találkozni, mi meg gyorsan hazaugrottunk, mert Aninak csak klasszikus gitárja van.
-Találtatok menedzsert? Ez szuper!
-Igazából... Ani érdeke, hogy egy menedzser elfogadta a kérésünket. - mosolygott. Még jobban elvörösödött a fejem.
-Luke... - suttogtam, mire rám kapta a tekintetét. - El fogunk késni!
Felsóhajtott.
-Igaz... Mi sietünk, szóval bocsánat...
Liz, még gyorsan maga felé fordított, és megfogta mindkét kezem.
-Amúgy... üdv a családban! - mosolygott, majd miután a kezem szabad lett, Luke ragadta meg ismét, és vonszolt fel a szobájába.
Mikor beléptünk, újabb emberrel találtam szembe magam.
-Ben? - kérdezte lepődött arccal. - Te mi a fenét művelsz a szobámban?
-Semmit öcsi, nyugalom! - nevetett, majd ránk nézett. - Na ne bassz... Jack! - kiáltott egyet, mire mögöttünk megjelent még egy ember.
-Az öcsénk becsajozott? - nevetett. - Lehetetlen. Ráadásul egy ilyen csinos lánnyal?
-Az tény hogy csinos, de nem vagyunk együtt! - motyogta, majd felkapott két gitárt, betette két tokba, és ismét elindultunk. Elvettem tőle az egyiket, hogy ne ő cipelje egyedül.
-Sajnálom... - suttogta néhány perc után.
Megráztam a fejem.
-Azért valljuk be... vicces volt. - nevetett fel. Mivel látta, hogy nem nevettem egyből abbahagyta. - Valami rosszat mondtam?
-Szerinted... tényleg csinos vagyok? - kérdeztem halkan magam elé bámulva. Hirtelen megtorpant, és megragadta a karomat ezzel megállítva engem is. Maga felé fordított, és az államat maga felé emelte, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Figyelj. Te vagy a leggyönyörűbb, legcsinosabb, legtehetségesebb lány akit valaha ismerek. És biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondolom ezt. - mosolyodott el a végén féloldalasan. Adott a homlokomra egy gyengéd puszit, majd elindultunk, és néhány perc múlva meg is érkeztünk. Egy ember állt az épület előtt. Valószínűleg a menedzser.
-Üdv, Luke Hemmings! - nyújtotta Luke a kezét az úrnak.
-Andy Hill! - rázott vele kezet. Majd én voltam a soros, hogy bemutatkozzak. Utána bevezetett minket egy terembe.
-Ez itt az új zene stúdió. Ti lesztek az elsők, akik itt mutatják be miként szóltok, és itt kaptok külön ének órákat, ha aláírjátok a beleegyező szerződést, miszerint itt dolgoztok majd.
Egyszerre bólintottunk, majd odamentünk a srácokhoz. Cal és Mikey a gitárokat hangolták, Ash pedig a dobot szerelte fel.
-Pont időben érkeztetek. - nevetett fel Calum.
-Mi pontosak vagyunk. Úgy is hogy feltartottak minket. - büszkélkedett Luke.
-Bassza meg! - morgott Ash. Egyből odafutottam.
-Mi történt?
-Tudnál segíteni? Meg kéne tartani amíg becsavarom...
Mosolyogva bólintottam. Megmutatta hogy kéne tartani. Sikeresen becsavarozta, én meg rohantam vissza, hogy megnézzem mennyire hangolódott el út közben a gitár.
-Már megcsináltam! - szólalt meg mögöttem Luke. Felé fordultam és rámosolyogtam.
-Köszönöm! - vettem fel a gitárt.
A menedzser ismét belépett.
-Nos? Mindenki készen áll?
Egymásra néztünk, majd vissza rá és bólintottunk.
Ash beült a dob mögé. Luke és Calum előrébb álltak egymás mellett, Mikey és én pedig a két szélén hátrébb. És belekezdtünk az Out Of My Limit-be.

***

-Szerintetek? Megnyerjük ezt, és lesz egy menedzserünk, a karrierünk meg beindul, vagy ezt elbuktuk? - kérdezte félve Cal.
-Szerintem megnyerjük. - mondtam. - Baromi jól szóltatok, és láttam az arcán, hogy érdekli a történet... Szóval sikerülhet.
Egyszerre sóhajtottunk fel. Mikey ide-oda járkált, Calum az ujjával szórakozott, Ash idegesen dobolt a combján. Luke meg teljes erőből szorította a kezem.
-Lucas... - motyogtam. - A kezemet elszorítod...
Ijedten engedett a szorításból, és egyből a szájához emelte a kezünket, hogy bocsánat kérő puszikat adjon a kézfejemre. Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyodjak el, olyan aranyos volt.
Néhány feszült perc múlva visszatért a menedzser, és még két ember. Egyből felálltunk, és izgatottan vártuk az eredményt.
-Úgy gondoljuk, hogy a hölgy szoprán hangja egy kicsit ront a minőségen, és...
-Nem. Nem fogjuk kivenni őt. Ha nem tetszik, akkor mást keresünk. Nem érdekel. - vágta rá Luke.
-Semmi gond... Tudom hogy...
-Befejezhetem? - vágott közbe a menedzser. - Nem mondom, hogy vegyétek ki. Kicsit ront, de még így is megfelel.
-Elnézést... - sütötte le a szemét.
-Szóval. Arra a döntésre jutottunk a kollégákkal, hogy... a 5 Seconds Of Summer-ral együtt dolgozunk. - a mondat végénél, mindegyikünk egymásba rohant ölelkezni. - A jövő hónapban lesz egy koncertetek, addig is az összes többi dalt felvesszük. Az első albumotok neve is megvan már. Neve Somewhere New lett. A koncerteken felvétel készül az Out Of My Limit-ből. Mindegyik koncerten. És az lesz az első videóklipp is.
Miután mindent átbeszéltünk, és aláírtuk a szerződést, úgy gondoltuk megünnepeljük ezt, így elmentünk egy pizzériába.