Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

20.

Idegesen vágtam le a jegyzeteimet Luke ágyára. Azonnal felkapta a fejét, és odamászott hozzám. Mielőtt bármit is mondhatott volna, azonnal felmutattam a mutatóujjam, hogy maradjon csöndbe.
-Ez nekem rohadtul nem megy! Mindent össze kavarok! - húztam vissza magamhoz őket, és ismét a jegyzeteimbe bújtam. Luke hirtelen kikapta őket a kezemből, és magasra fölrakta, majd visszaült velem szembe, és megfogta a két hatalmas tenyerével az arcom. Feje felé fordította a fejem, így kényszerítve hogy ránézzek.
-Na ide figyelj... tudod ezeket. Felmondtad, nem is egyszer. Csak fáradt vagy, mert már megint túlhajtod magad. Szépen lepihensz, és másnapra meglátod, tudod te.
-De... jövőhéten vizsga, és ha nem tudom rendesen akkor...
-Akkor? Max négyest kapsz. Tudod, rendben? - simította meg mosolyogva a fejem. - Pihenj le kérlek... hulla fáradt vagy...
Felsóhajtottam, és bólintottam egyet. Ekkor mind a kettőnknek jelzett a telefonja. Luke hátra hajtotta a fejét, és hatalmasat sóhajtott.
-Remélem nem a menedzser, mert esküszöm kiszállok... - elővette a telefonját, és pillanatokon belül már szakadt a röhögéstől.
-Mi történt? - néztem értetlenül rá. - Ő volt?
-Né-nézd meg a snapchat-et... - nyögte ki könnyeit törölve. Bizonytalanul, de megnyitottam, és ami elém tárult kép, lesápadtam, majd én is nevetésben törtem ki.
-Felhívom istenem... - nyomott Calum számára, és kihangosította, hogy én is halljam mit mond. Pár csörgés után felvette. - Te most komoly az álló farkadról küldözgettél képeket? - röhögte el ismét magát.
-Undorító vagy, Hood! - nevettem én is. A vonal másik végéről kínos nevetés hallatszódott.
-Nos... nem ti vagytok az elsők, akik egyből lereagálták... Clifford-ék az előbb hívtak ezzel...
-Na jó, később beszélünk, Ani nálam alszik inkább, mint egy perverznél! - nyomta ki nevetve.
-De... semmi cuccom sincs itt. Hazamegyek inkább... - álltam fel. - A jegyzeteimet megkaphatnám? - mutogattam nevetve fel.
-Mi lenne, ha hazakísérnélek, és utána aludnál itt? - állt fel ő is. - Légyszi! - biggyesztette le az ajkát.
-Na jó... - nevettem. - De csak mert cuki, mikor lebiggyeszted az ajkad.
Megragadta a kezemet, és elindultunk vissza Calum-hoz. Gyorsan összekaptam minden szükséges dolgom, majd visszaindultunk.
-Amúgy... - vakargatta a tarkóját. - Minden rendben... azzal az üggyel? - kérdezte halkan. - Nem kell meg...
-De... de megkéne... Már egy ideje nem akar... tudod... a piros napos ünnepek megjönni. -motyogtam magam elé.
-És miért csak most szólsz?! - sietősebbre vette a lépteket. Mellette már szinte futottam.
-Mert ma vettem csak észre! - amint hazaértünk, egyből felrohant a szobájába. Föntről csak káromlásokat hallgattam, majd toporzékolva jött le a telefont a füléhez tartva. - Hozd azonnal ide azt a szart, világos? - miután befejezte a beszélgetést, szinte levágta a pultra a készüléket.
-Luke... ne csináld ezt... jobban idegeskedsz, mint én... nem sürget az idő. Ha pozitív, akkor pozitív. Nem változik, ha épp negatív...
-Az a mocsadék... ha itt lenne, esküszöm hogy én... - szorította ökölbe a kezét. Ledobtam a cuccom, és odaléptem hozzá. Lábujjhegyre álltam, és megfogtam az arcát. Rámemelte a tekintetét. - Sajnálom... - suttogta, majd szorosan karjai közé zárt. - Megszegtem amit ígértem... egyszer se tudtalak megvédeni, és most emiatt te bűnhődsz...
Ekkor Liz lépett hozzánk, és mindkettőnk vállát megfogta.
-Ani... csináljuk meg azt a tesztet. Gyere velem. - fogta meg gyengéden a karomat, és bevezetett a fürdőbe, ahol a szekrényből elővett egy tesztet, amit felém nyújtott. Remegő kézzel átvettem.
-Szólok majd a fiúknak, hogy már épp intézed. - mosolygott bíztatóan, majd kiment. Percekig álltam egyedül "azt a szart" szorongatva, majd végül rávettem magam, hogy végre nekiálljak. Miután elvégeztem a kis dolgom, csak várnom kellett az eredményre. Letettem a tesztet a csap mellé. Rettenően féltem mi fog történni.
-Sikerült drágám? - hallottam meg az ajtó másik végéből Liz hangját. Kinyitottam az ajtót és kimentem. Ash-ék már megérkeztek, és ugyanolyan ideges tekintettel meredtek előre, mint Luke. - Ezek szerint igen. - ment vissza hozzájuk. Calum felpattant, és odarohant hozzám.
-Nos? Baj van? Sikerült? Vagy mi? - hadarta, miközben engem rázott. Vállánál fogva egy kicsit háttrébb toltam magamtól.
-Még várni kell... - suttogtam magam elé. Mike odalépett hozzánk, és maga felé fordított.
-Tudd, hogyha szerencsétlenségünkre sikerült... mi melletted leszünk, és soha... soha nem hagyunk magadra, rendben? - mondta.
-És akkor is szeretni fogunk... szeretni fogunk, míg élünk. És még azután is. - szólt hozzá Ashton is.
-Szerintem most már megnézheted! - simította meg a hátam Liz. Aprót bólintottam, majd remegő lábakkal visszaindultam a tesztért. Végül elértem hozzá, és felvettem. A srácok felé fordultam, akik kíváncsian néztek.
-Nem merem... - motyogtam. - Félek... - Luke a mondatom végére odasietett hozzám, és szorosan magához ölelt.
-Itt leszek. - suttogta, majd miután elengedett, átkarolta a derekam. Nem nézett le. Tudtam ő is fél ránézni. Mélyen magamba szívtam a levegőt, és amíg volt bátorságom, ránéztem a kezem között szorongatott tárgyra. Hátrahajtottam a fejem.
-Negatív... - suttogtam. Luke mellettem térdre esett, és kieresztette magából az összes levegőt. Távolabbról is hallgattam ezeket.
-Végre valami jó hír is. - vette ki a kezemből Ash a tárgyat, és kihajította a kukába. Hatalmas kő esett le a szívemről ezáltal, hogy kiderült ez a dolog.