Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

53.

-Nem jobb, hogy itt kint vagy a levegőn, és nem a dalokkal foglalkozol? - fordult felém Ash a pokrócon.
-Nem... - morogtam.
-Meghoztuk a szülinapi muffinokat! - jött közénk Cal Mikey-val együtt.
-És hoztunk gyertyát is! - mutatta fel kuncogva. Az egyik muffin tetejére rászúrták a gyertyát, majd Calum öngyújtója segítségével meggyújtották.
-Kívánj valamit baba! - tartotta felém a muffint Mikey. Ash mellettem közelebb csúszott, és átkarolta a derekam.
-Hajrá! - mondta Calummal szinte egyszerre. Néhány másodpercig még gondolkoztam a kívánságomon, majd elfújtam a gyertyát.
-Na ezaz! - tapsikolt Cal, majd neki láttak a muffinoknak.
-Te nem eszel? - bökött Mikey a kezemben lévő süteményre. Megráztam a fejem.
-Ugyan már! - vette ki Ash a kezemből, és a számhoz emelte. - Nyisd ki a szád! - kuncogott, de én csak hátrébb húzódtam. - Te akartad... - húzta sunyi mosolyra a száját. Összeszűkült szemmel néztem rá, majd megértettem mit akart ezzel. A muffint egyenesen az arcomba nyomta, ezzel krémessé téve a felületet.
-Ashton Fletcher Irwin... Most meghalsz! - vettem a kezembe én is egy sütit, és nyomtam volna szintén az arcába, ha nem ellenkezik. Már a földön fetrengve küzdöttünk, mikor végre megadta magát, és muffinossá tehettem a képét.
-Most jobb? - nézett fel rám nevetve.
-Sokkal! - húztam halvány félmosolyra a számat. Mögöttünk a fiúk csak nevettek.
A telefonom megcsörrent. A Capitol Records száma villogott a kijelzőn.
-Ugye nem? - sóhajtott Mikey. Megrántottam a vállam és felvettem.
-Tessék, mondja! - szóltam bele.
-Ide kéne jönniük azonnal. Ma megkezdjük a forgatást, amit előre hozattak. És ma szigorúan be kell fejeznünk. Úgyhogy siessenek, és utána hazamehetnek Ausztráliába! Már minden elő van készítve. Siessenek! - ezzel letette. Hosszasan kifújtam a levegőt, és felnéztem a srácokra.
-Értesítsétek Luke-ot. Forgatásra megyünk. Én addig megtudakolom, hogy hova a francba menjünk. - álltam fel, miközben egy zsebkendővel letörölgettem az arcom.

***

-Nem hiszem el, hogy tényleg sikerült befejezni hamar... - sóhajtott fel Calum visszafele menet, miközben az eget bámulta, ami lassan teljesen besötétedett.
-Nem hiszem el, hogy nem ünnepelhettünk! - csattant fel Mikey.
-Hé! De jó móka volt!
-Kivéve Luke. Nem hiszem el, hogy megint egy köcsög volt forgatáson kívül! - csattantam fel.
-Ja. Már sokszor ott tartottam, megverem... - sóhajtott Ash is.
-De most hazamegyünk a hotelbe, összepakolunk, és indulunk a reptérre. - kereste elő a szobakulcsot Mikey.
-És Luke? - nézett rá Cal. Mikey hirtelen megtorpant, így mi is megálltunk.
-Ő úgy se jönne. Lefoglalja Zoe. - suttogta Ash csalódottan.
-Mielőtt végleg elmentek, szeretnénk beszélni veletek. - szólalt meg egy ismerős hang.
-Oh bassza meg, már csak ti hiányoztatok! - horkantott Mikey.
-Takarodjatok vissza, mielőtt szólunk az őreinknek! - húzott Cal, maga mellé.
-Épp, hogy velük jöttünk. - álltak meg pár lépéssel előttünk. - Más különben nem engedtek volna a közeletekbe.
-Nincs semmi, ami miatt beszélhetnénk. - másztam ki Cal karjai köztül, és léptem egy apró lépést Harry és a csapata felé.
-Ani, ne menj közel! - szólt rám Ash. Nem foglalkoztam vele. De én sem szándékoztam közelebb menni.
-Szeretnénk kibékülni veletek. - szólalt meg Harry mellett Niall. Hatalmasra tágult a szemem. - És bocsánatot kérni mindenért.
-Ezt ti sem gondoltátok komolyan... - suttogtam elképedten.
-Pedig... de! - szólalt meg Liam is.
-Persze, majd mi megbocsátjuk mind azt, amit Anival és velünk tettetek! Ennyire nevetségesek ti sem lehettek! - emelte fel a hangját Cal.
-Sajnáljuk... - motyogta Zayn.
-Csak... Szeretnénk szent a békét. Rendben van? - nézett rám Harry, és felém nyújtotta a kezét.
-Azok után, amit tettél... - sziszegtem a fogaim között. - Ne számíts arra, hogy elfogadom a nyamvadt bocsánat kérésedet! - löktem el a kezét. Az állkapcsa megfeszült, még a szemei is elsötétültek.
-Ide jöttünk rendezni a tetteinket... Fogadd el a kurva bocsánat kérést! - kiáltott rám, mire az egyik őrünk megindult, hogy hátrébb vigye őket, de megállítottam egy kézmozdulattal, és ismét Harry-re néztem.
-Ez nem jelent semmit. - mondta mögöttem Ash.
-Hagyd Anit béken! - szólalt meg egy újabb hang mögöttünk. Nekem hátra se kellett fordulnom, már tudtam hogy ki az. Harry átnézett a fejem felett, és elvigyorodott.
-Hemmings, Hemmings... hát itt bújkáltál?
Luke keze a vállamat érintette. Nem erősen, de mégis határozottan tolt maga mögé, ahol Mikey zárt karjai közé. Csak némán figyeltem, ahogy Luke közvetlen Harry elé lép. Senki nem akarta megállítani. Még egy szót sem szóltunk. Mikey is csak feszülten figyelt.
-Egyikőnk sem fogadja el a te bocsánat kérésed, azok után amit tettél mind vele, mind velünk! Megrontottad kívül-belül a rohadék csapásaiddal! Csak játszottál vele, kitapintottad az összes érzékeny pontjait, megölted a családját! - kiáltotta a képébe. - De tudod mit? Csak összébb hoztál minket. Csak erősítettél minket. És Ani egyszer sem tört meg.
-Nem én öltem meg a családját!
-Meg a szart nem! - kiáltottam én is, mire Mikey a tenyerével befogta a számat.
-Shh... - suttogta a fülembe.
-Még mindig harcias! -vigyorodott el.
-Pofa be! - kiálott rá ismét Luke.
-És még hogy összetartóak vagytok... Te konkrétan elhagytad a csapatot, nem? - nézett a szemébe. - És minden félével illetted őket jutalmul, miközben ők csak megmentettek téged.
Luke feszülten állt előtte, majd egy erőteljes ütést mért Harry arcára.
-Ezt a sok dolog miatt, amivel bántottad Anit! - majd még egyszer behúzott neki. - Ezt pedig mindenért. Most pedig húzzatok innen, mielőtt még többször megteszem. És soha többé ne lássunk titeket!
Az őreink minden egyes tagot megfogtak, és elvitték előlünk. Luke pedig csak nézett utánuk. Ahogy mi is.
Mikey lassan leeresztette a kezét a számról.
-Gyertek, menjünk... - suttogta, majd megfordultunk, és tovább indultunk volna, ha Luke nem állít meg minket.
-Srácok... - motyogta halkan. Ismét felé fordultunk. De ekkor már csak mindenki hideg volt vele.
-Mit akarsz Hemmings? - fonta össze karjait maga előtt Calum.
-Én... sajnálom, hogy paraszt voltam veletek az elmúlt időszakban... nagyon mar a tudat, hogy miket vágtam hozzátok. - lépett közelebb hozzánk, és kitárta a karját, hogy ölelésre hívjon minket. De senki nem mozdult meg, amitől szipogott egyet. Majd egyre többet, míg nem eleresztette az első könnyét.
-Nem most kell sírni. Azt akkor kellett volna, amikor...
-Szerinted azután nem éreztem szarul magam?! - csattant fel. - Minden egyes alkalomkor, mikor elmentem tőletek, majd megszakadt a szívem amikor felfogtam mit mondtam! És ma... ma csak azért voltam olyan amilyen a forgatáson, mert Zoe nem igazán kedvel titeket. Most pedig csak elbúcsúzni jöttem, mielőtt elmentek...
-Oh, hidd el, mi sem kedveljük őt! - mosolygott keserűen Ash. - Gyere Ani, menjünk. Sietni kéne. Lekéssük a gépet. - tette a tenyerét a hátamra, majd ismét elfordulva tőle mentünk vissza a hotelbe összepakolni, onnan pedig a repülőtérre.

***

Hosszú út után, végre landoltunk Ausztráliában. A hangulatunk ugyanolyan maradt, mint mikor elmentünk Amerikából, és csak reméltük, hogy valami megváltoztatja majd. Kiérve az előtérbe, egy kis csapat sietett felénk, akik majdnem mindenkire ráborultak.
-Istenem, hát jól vagytok? Minden okés? - fogta a kezébe Anne Ash arcát, aki csak szélesen mosolygott rá.
Mikey szorosan ölelgette Karen-t, ahogy Cal is Joy-t. Én pedig a most már nem is olyan kis Harry-t és Lauren-t. Majd ezek cserélődtek. Végül Liz is odaért hozzánk, és csak körbe-körbe forogva nézelődött.
-Luke nem jött velünk... - fordítottam magammal szembe őt. Láttam, ahogy a szemei könnybe lábadtak, de hamar összeszedte magát. - Lett egy barátnője kint, és inkább mellette maradt.
A többit inkább nem meséltem el neki, mert a végén tényleg összeomlik idegileg.
-Gyerünk... menjünk haza! - fogta meg Cal a kezemet, de kicsúsztattam belőle. Kérdőn pillantott hátra. - Ani?
A többiek is kérdőn pillantottak hátra, majd megálltak.
-Én... az a helyzet, hogy az úton, amíg ti aludtatok elgondolkodtam... És én úgy döntöttem, hogy most amíg nincs semmi, pár hónapig visszamegyek Magyarországra...
-Micsoda? - pislogott párat Mikey, és elém lépett. - Itt hagysz minket?
-Nem örökre... Tehát visszajövök, csak... a történtek után szeretném kiszellőztetni a fejem egyedül... És én is megpróbálkozok a rokonság felkutatásával, így hosszú idő után.
Ash hosszasan szívta be a levegőt, majd remegve kifújta.
-És... mi lesz a következő klippel?
-Kérjétek meg a rajongókat, hogy csináljanak videót miközben a számot éneklik. És küldjék be. Az enyém is köztük lesz.
-És... Luke miatt is mész? - kérdezte Mikey halkan. Bólintottam egyet.
-Rengeteget civakodtunk. Szeretném végig gondolni, hol rontottam el.
Calum mellém lépett, és megfogta a vállam.
-Ha bármi gond van... mi itt leszünk. Telefonon elérhetsz bármikor, tudod jól! - húzta halvány mosolyra a száját. Bólintottam egyet, majd végig néztem a társaságon, mielőtt elindulhattam volna vissza oda, ahonnan kezdtem az életem.
A gépen ülve, pedig néhányszor rezzent a telefonom. Előhalásztam, hogy repülő üzemmódba tudjam tenni, de mikor láttam az üzenetek feladóit, megálltam.
Luke: Ne menj el onnan. Megyek vissza én is.
Luke: Sajnálom, őszintén. Paraszt voltam.
Luke: Hiányzol.
Luke: Nagyon szeretlek.
Luke: Kérlek írj vissza!
De nem írtam. Tényleg szükségem volt egy kis szünetre az elmúltak miatt. Meg szükségem volt egy igazi rokonra. A gép pedig elindult hosszas várakozás után.