Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

10.

Két hét telt el. És Ash azóta minden nap részegre itta magát. Még az volt a szerencsénk hogy akkor pihentünk a koncertig. Bár a jövőhéten fotózás volt tervben. Röpke idő alatt a menedzserünk elintézte a koncertet, és már rengeteg rajongó volt, aki szeretett volna látni illetve hallani minket.
-Ahj, ez így nem mehet tovább! - ült le sóhajtva Cal. - Teljesen el fogja veszíteni a fejét. Amint felkel, másnaposan indul és megy inni...
-Megoldjuk... Ma próbáljuk meg visszatartani. - mondtam az időt nézve.
-Anyukájáról, vagy az öccséről hallottatok valamit?
Megráztuk a fejünket mind. Ash néhány perccel később jött lefelé. Egyből felpattantunk, és egy hosszú sorba álltunk meg, hogy ne tudjon tovább menni.
-Álljatok arrébb! - morogta. Meg sem mozdultunk. - Azt mondtam arrébb! - kiáltott ránk.
-Ashton. Ez így nem lesz jó... - suttogta Luke. - Tönkre teszed saját magad...
-Ennél jobban már nem tudom. Na tünés!
-Megölöd saját magad! A szervezeted nem fogja bírni, és egy idő után elveszítünk téged felfogtad?! - kiáltottam a képébe.
-Te tényleg ezt akarod?! Tényleg egy tizenhét éves alkoholista akarsz lenni?! - emelte fel a hangját Mikey is. - Ember, vedd észre magad! Nem old meg semmit se ez! Csak ugyan azt játszod le nap mint nap, de a vége nem happy end lesz!
Csöndben állt előttünk és csak fújtatott.
-Az én életem. Azt csinálok amit akarok. - suttogta. Ekkor csengettek. Mind az ajtó irányába fordultunk.
-Mégis ki a franc ez ilyenkor? - morogta Cal, miközben odament az ajtóhoz, és kinyitotta. A kis Harry lépett be rajta ragyogó arccal. Mindenki vagy meglepődött vagy értetlen arckifejezeséssel nézett rá.
-Harry? - suttogta Ash, majd térdre rogyott. Harry odafutott hozzá.
-Igen bátyus, ez a nevem. - nevetett fel. Szorosan magához húzta az apró kis testét, és az örömtől zokogva ölelte. Harry mellett bejött még Anne, Ash anyja. A srácok rá is meglepődött arccal néztek rá.
Mikor Ash jó pár perc múlva elengedte Harry-t, ránézett az anyjára.
-Mégis... hogy? Mit kerestek itt? - törölte le a könnyeit
Anne odajött mellém és átkarolt.
-Harry-t megműtötték. És már ki is engedték. - mosolygott.
-Mégis hogy? - jött a kérdés egyszerre a fiúktól. Anne csak felnevetett, és rám mutatott.
-Ani és még egy srác pénzt gyűjtött Harry műtétjére, és kevesebb mint 3 nap alatt összejött annyi hogy megműtsék.
Ismét zokogásban tört ki. Fejét ráhajtotta a padlóra, két karját meg a feje mellett tartotta ezzel rákönyökölve a padlóra. Majd pár másodperc múlva felállt, odarohant hozzám és szorosan magához ölelt.
-Azok után amiket tettem, még képes voltál nekem segíteni? - suttogta szipogva. -Köszönöm... Nagyon köszönöm... És sajnálom, hogy ilyen bolond voltam. Nagyon hálás vagyok... Örökké az leszek!
-Ez a legkevesebb amit tehettem... - mosolyogva simogattam a fejét.
Végül egy nagy csoportos ölelésben kötöttünk ki. Boldog voltam. Miért? Mert azt láttam, hogy ismét visszatért az az Ash, akit az első pillanattól fogva megszerettem.

***

-Boldog szülinapot! - énekeltük az utolsó sorát. Elfújta a gyertyákat, majd neki álltunk tortázni. Amiből egy kisebb kajacsata lett végül.
-Gyerekek, ki fognak dobni minket! - kuncogott Anne. Persze ez is meg lett örökítve, mert ezt nem lehetett kihagyni. Kilenc nappal később, meg Luke szülinapját ünnepeltük, ami kábé ugyanúgy végződött mint Ash-é. Kajacsatával.
Teltek a hónapok. Fotózások, interjúk, jól sikerült koncertek. Új dalok, iskola... És azt vettük észre, hogy egy évesek lettünk. Decemberben kijött az albumunk is, a Somewhere New. Csodálatos érzés, hogy ezeket mind a srácokkal élhettem meg boldogan. És akadály mentesen. Mi mind pozitívan néztük a dolgokat, és hittük, hogy egyszer rendesen befutunk.