Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

27.

-Köszönjük, hogy elfogadtátok a meghívásunkat 5sos! - mutatta Daryl, hogy üljünk le. Szokásosan helyezkedtünk el. A srácok a kanapén egymás mellett, én meg törökülésben a kanapé karfáján.
-Inkább mi köszönjük! - mosolygott Calum.
-A mai nap során kérdéseket teszünk fel, amiket a rajongóitok, újságírók, küldtek vagy esetleg a közösség tesz fel. Közösség alatt magamat értem. - nevetett fel. - Kezdhetjük?
-Kezdhetjük. - vágtuk rá egyszerre, és kényelembe helyeztük magunkat.
-Az a hír szivárgott ki, hogy már tervezitek a következő nagyobb albumotokat. Igaz ez?
-Igaz. - vágta rá Calum. - Teljes mértékben igaz. Pedig nemrég jött ki az első nagy albumunk... -nevette el magát.
-Ani nem képes nyugodni. - bökdösött Luke.
-Gondolkozni szabad, na! - nevettem fel. - További ötlet nincs még dalok ügyében, de dolgozunk rajta.
-Értem... - rakta arrébb a lapját. - Akkor a következő... Az is kiszivárgott, hogy megalakítottatok egy saját céget, a Hi or Hey!-t.
-Pontosan. Mikor belekezdtünk ebbe az egészbe, minket irányítottak. Mi ezt megelégeltük, és követeltük a saját szabad akaratunkat. Azóta mi csinálunk mindent. És élvezzük. És nemrég gondoltuk, hogy akkor már megcsináljuk ezt, és az ottani embereknek dolgozunk, illetve a jövő fellépői is lehetőséget kapnak, hogy ott dolgozhassanak. - mondta Mikey.
-És az hogy forgatni mentek? Az is igaz?
-Az is. Bár nagyon odafigyelünk a befektetésekre, mert hogy most hogy csak mi intézünk ügyeket, és csak a fizetést illetve a segédkezést kapjuk, nem mindenre van lehetőségünk. Így egy videóklipp forgatására is alapos megfontolás, és közös beleegyezés szükséges. De mindet megteszünk, hogy a rajongóinknak a legjobb legyen. - mosolyodtam el.
-Ha már a rajongóknál járunk... Az utóbbi időben a rajongótáborotok jelentősen csökkent. Mitől lehet ez szerintetek?
-Hát... - kezdett bele Ash. - Ezt mi is észrevettük. Kicsit elszomorodtunk, de mind tudjuk hogy az emberek változnak. Lehet megunták a mi stílusunkat, minket és tovább mentek egyszerűen. De nem fogjuk feladni. Még vagyunk, és remélhetőleg leszünk. Szóval igyekszünk nekik megtenni azt, amit megtehetünk. Még ha sokszor nehézséget is okoz. Viszont nem befolyásoljuk a többieket, hogy szeressenek. Ők tudják mit szeretnének.
-De állítólag a volt fanjaitok szerint azért tűntek el tőletek, mert Calum és Anita a saját neméhez vonzódik. És nem félek tagadni, hogy szerintem is ez igaz.
A szemöldököm a homlokom közepéig szaladt. És nem csak nekem.
-Tessék? - dadogta Luke mellettem. - Ezt mégis honnan veszik?!
-Soha nem láttuk volna, hogy fiúval vagy lánnyal lettek volna. És a többség szerint szinte ez az incidens köztetek, és a One Direction között csak azért volt, hogy azért valami elterelést keltsetek arról, hogy ez nem igaz. Ráadásul a dalok amiket énekeltek, lányokról szólnak. És ha jól, tudom Anita is ír ilyesféléket.
-Én ezt nem hallgatom tovább! - mondta halkan Cal. - Én itt befejeztem. Kössz mindent. - állt fel és kiment mindet eldobva magától amit kaptunk hogy megfelelően hallhassanak.
-Ekkora baromságot én még soha sem hallottam! - csattant fel Mikey, és követte Calum példáját.
-Szóval már az is baj lenne, ha mi szexuálisan mások lennénk? - tettem fel a kérdést egy kis gúnnyal a hangomban. - Értem...
-Egyik sem vonzódik a saját neméhez! Lehet nem láttak képeket. De az istenért, mi velük élünk és látjuk a dolgokat! - csapott a kanapé másik karfájára idegesen Luke. - És mielőtt belekezdene. Mi nem azért mondjuk ezeket, mert megvédenénk őket.
-Hagyjuk. Ők tudják mit gondolnak. - álltam fel én is, és mentem a másik két sráchoz, akik kint az épület falánál álltak.
-Mekkora faszság ez... - morgott Michael, és belerúgott egyet a falba, melynek következtében felszisszent.
-Ne törd össze magad. - mondtam közömbös hangon, miközben Cal mellé mentem be. - Minden rendben bátyus?
Rámelte a tekintetét. Szemei szinte szikrát szortak. Majd sóhajtva lehajtotta a fejét.
-Minden... - mondta végül, s átkarolt. Végre Luke-ék is kijöttek.
-Menjünk innen. - motyogta Ash.
Örömmel indultunk el az épülettől. Egészen hazáig csöndben sétáltunk. Otthon is csak csöndben ültünk a nappaliban. Cal és Michael elkezdtek szokásosan játszani az Xbox-on. De korán sem olyan lelkesedéssel. Ash és Luke a kanapé két karfáján, a telefonjukat nyomkodva ültek, én pedig a fotelben, és csak néztem őket.
-Francba már! - dobta le a kontorllert Cal morogva, mikor egymás után a negyedik gólját kapta. Mikey ilyenkor már szokásosan a képébe dörgölné, Ash jóízűen nevetne Luke pedig próbálná leszedni Calum-ról az örömködő fiút. De semmi ilyesmi nem történt ezúttal.
-Na jó srácok, ne hagyjuk már, hogy ez most elvegye a jókedvünket! - tette le a telefonját Luke.
-Most nincs kedvem ehhez, szőke fiú. - állt fel Cal. - Inkább felmegyek és alszom rá egyet. - vonult el.
Mali pont akkor jött le hozzánk, mikor Cal elment.
-Mi lelt titeket? - nézett rajtunk végig.
-A mocskos interjú... - morgott Michael.
-Az... - tette el végül Ash is a telefont. - Jó felhúztak minket a hazugságaikkal. Már az is baj, ha esetleg más vagy... érted ezt? - nevetett fel fájdalmasan.
-Szóval ezért ment fel Hoody is? - mutogatott.
-Ezért. - túrt a hajába Luke.
Ekkor csöngettek. Mali odasietett az ajtóhoz, és kinyitotta.
-Ki az? - kiáltott Ash utána. De Mali csak egy rózsával, és egy cetlivel tért vissza.
-Na, csak nem udvarolnak neked? - mosolyodtam el.
-Ellenkezőleg. - nyújtotta felém. - Ez pont hogy neked jött. Joel-től.
Értetlenül vizslattam a rózsát, amit nagy nehezen elvettem.
-Itt volt? - néztem vissza rá, s felálltam. Megrázta a fejét.
-Csupán az ajtó előtt hevert. - mosolygott. Kinéztem az ablakon, hátha csak elbújt. Be is igazolódott. Épp abban a pillanatban készült elhagyni a verandát. Gyorsan letettem az asztalra a virágot, és kifutottam.
-Joel! - kiáltottam utána, mire azonnal felém fordult. Akaratlanul is elmosolyodtam, amint rám nézett. Odasétáltam hozzá, és szorosan megöleltem. - Köszönöm a rózsát. Gyönyörű! - néztem fel rá mosolyogva. Végre ő is elmosolyodott.
-Mint ahogy te is! - éreztem, ahogy az arcom pírban kezdett el égni.
-Miért nem... maradsz esetleg nálunk? Vagy sietsz? - engedtem el.
-Nem akartam zavarni... - sóhajtott fel. Az ablakból láttam, hogy nagyon komorak vagytok...
-Csak felhúztak minket rendesen egy interjún... Kérlek maradj...
-Csak miattad! - kacsintott rám, és megfogta a kezem, majd visszamentünk.
-Megmondtam hogy visszatér vele! - csapta össze a két tenyerét Luke. - Én nyertem!
-Már megint fogadtatok? - húztam fel a szemöldököm, mire egyből lesütötték a szemüket. -Majmok... - nevettem el magam.