Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

16.

-Ah, hát ez nagyon jól szólt! - nevetett fel Mikey a backstage-ben. Már egy jó pár nap, és jó pár koncert eltelt Tokyo óta. Lassan a vége felé jártunk.
-De nem csak a mi koncertünk szólt jól! - veregette őt hátba Zayn.
-Mellesleg... Fáj még az orrod, Ashy? - nevetve fordultam a kis sebesültünkhöz. Rám nézett, és lebiggyesztette az ajkát.
-Fáj... kapok rá puszit? - kérdezte kutyaszemekkel, és kicsit lejjebb hajolt. Megforgattam nevetve a szemem, s a fájó pontra nyomtam egy apró puszit. Persze ezt a srácoknak mindenképpen meg kellett örökíteniük.
-Amúgy... Miért pont rózsaszín? - fordult Liam komoly arccal Mike-hoz.
-Mert ő punk. - válaszolta meg helyette Luke. - És arra festeti be a haját, amire akarja. És amit akar azt festet bele. Akár még egy barbie babát is.
-Vagy egy dákót... - jegyezte meg halkan Cal. Belőlünk pedig kitört a nevetés.
-Na azt nem! - nevetett fel. - Max csíkok lesznek, vagy különböző színkavalkád.
-Pedig milyen jó is lenne! - nevetett Niall. - Amúgy. Azt figyelitek, hogy Ashton és Harry, majdnem ugyanúgy néznek ki? Első ránézésre mindig azt hiszem hogy Ashton, Harry, Harry meg Ashton.
A két fiú egymásra nézett és vizsgálták a másikat.
-Hát... - mondták egyszerre. - Meglehet. - nevettek. - De csak egy picit. - ekkor megszólalt egy Ashton számára kedves dal. Ami mint kiderült, Harry-é is. És elkezdtek táncolni. A társaság egyik fele, csak nevetve nézte, a másik fele pedig videózta. Végig néztem rajtuk. Két tizenkilenc éves srác, és valójában belsőre ugyan azok voltak.

***

Utolsó koncert volt a One Direction-nal. Elérkeztünk ehhez a ponthoz is. Amint vége van, mi mehettünk vissza Ausztráliába, és folytathattuk a helyi turnénkat. Murphy törvénye, hogy mindig a legutolsó nap a legélvezetesebb. Ez sem volt másképp. Másként láttam az egész koncert helyzetet. Nem akartunk elmenni. Élveztük mindezt. A pite csata, a Teenage Dirtbag közben, ahogy bejöttünk álarcba a Kiss You-n és banánnal énekeltünk... De egyszer mindennek vége. Ahogy a koncertnek is. A pihenőhelyen, miután megvolt a csoportkép, Lou fordult felénk.
-Hát köszönjük 5sos, hogy velünk tartottatok. Viszont lenne még egy ajánlatunk. Odakint megannyi rajongó van. Mit szólnátok, ha ti is mennétek közéjük. Tuti megszerettek már titeket! -mosolygott ránk.
-Ha nem gond nektek, elfogadjuk. - nevetett Luke. Majd kimentünk. Mind szétszéledtünk, hogy ne egy kupacba tömörüljünk. Már egy jó ideje nem találtam meg a srácokat, és a rajongókkal meg végeztünk. Gondoltam megcsörgetem valamelyiket, hogy odataláljak. Így is tettem. Vagyis csak akartam, mivel Harry kikapta a kezemből a telefont. Viszont nem nyomta ki a hívást, így hallottam Luke hangját a vonal túlsó felén.
-Ani? Merre vagy? Hahó! - kiabált szinte.
-Nem érdekes hol van. - mondta elváltoztatott hangon, majd levágta a földhöz a készüléket.
-Mégis... mi?! - csattantam fel. Megragadott a hajamnál fogva, és elkezdett befelé ráncigálni. Küzdeni kezdtem. Ekkor megjelent a többi tag is, és lefogtak. Ekkor éreztem a legnagyobb halál félelmemet. Elmentünk egy eldugottabb szobába, ahol belöktek rajta. Bejöttek utánam és bezárták az ajtót.
-Kezdődhet a móka! - vigyorodott el Harry.