Tragikus Életem A Fiúkkal (5sos FF)~BEFEJEZETT~

61.

-Ébredezik... - sóhajtott fel Calum. Néhány pillanat múlva, Luke-nak tényleg kinyílt a szeme, és egyből felült a fejét fogva.
-Ah, baszki... - morogta.
Ash jött kezében egy pohár vízzel, illetve fájdalom csillapítóval.
-Tessék. - nyomta a tenyerébe, Luke pedig bevette.
-Mi történt? - dörzsölte a fejét. Megfogtam a borogatást, ami a nyakánál pihent, és elkezdtem a homlokát hűteni vele.
-Részeg lettél. Ismét. - adta a választ hidegen Mikey. - Olyan szinten be voltál baszva, hogy még drogoztál is, ráadásul megint, illetve az ajak piercinged is kiesett. - mutatta fel a tárgyat. Luke pedig felsóhajtott.
-Zoe? Ő merre van? - kérdezte néhány perc múlva. Mindenki csöndben maradt. - Haló! Kérdeztem valamit!
-Zoe... - kezdtem bele. - Őt miután rajta kapták, hogy drogozik a helyen, kidobták... Te elkezdtél verekedni ezért, de végül téged is kiraktak. Legalábbis, ezt mondták miután hazahoztunk, és utána visszamentünk érdeklődni. Szóval ezután utánad mentünk, és azt láttuk ahogy durván smároltok egymással... Mind ketten póló nélkül. És képes lettél volna ott helyben előttünk megrakni őt. Viszont azután, hogy folytattátok volna, te elrohantál kiadni magadból mindent, Zoe meg elindult, miután elküldtem őt. Te meg majdnem a hányásodba estél, de a srácok még elkaptak. Aztán... itt volt, hogy hazavittünk. Figyelj... Zoe csak a rosszat teszi veled... ez nem te vagy! Te nem ilyen ember vagy! Rossz úton haladsz. Ismét!
-Ne merészeld bántani Zoe-t, világos?! - förmedt rám, miközben elkapta a csuklómat, és erősen megszorította, mire felszisszentem.
-Luke... fejezd be! Ne csináld ezt megint! - indult meg Ash felénk. De megtorpant.
-Mégis mit?! Neki kéne ezt befejeznie! Csak irigykedik, amiért neki soha többé nem lesz senkije, aki szeretné! - kiabált. - Joel-en kívül soha többé! De ő is elhagyta Anitát egy sokkal gyönyörűbb lányért! Jól is tette! - ezután eltaszította a csuklómat magától, és felállt. Én is felpattantam, és berohantam a mosdóba. Nagyon megbántott. Bezártam az ajtót, és odamentem a csaphoz, miközben elővadásztam a visszacsempészett pengém. Belenéztem a tükörbe. Karikásak voltak a szemeim, ráadásul sápadt voltam. És már nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás, amit már hosszú idők óta tartogattam. Persze mindezt ismét halkan tettem. Remegő testtel csúsztam a csap előtti padlónak. Elkezdtem vágásokat ejteni magamon. Keresztben, hosszában, mélyen, vékonyan, mindkét karomon. Most nem számoltam. Nem érdekelt. Kurvára féltem. Féltem, hogy azt a Luke-ot akit megismertem, elveszítem örökre. Hirtelen kopogtattak, de nem zavartattam magam, folytattam azt amit elkezdtem.
-Ani! Engedj be minket! - szólalt meg az ajtón kívül valamelyik fiú.
Nem válaszoltam. Letettem a pengét magam mellé, és hagytam, hogy vérezzek. Elkezdték ütögetni az ajtót.
-Ani! - hallottam ismét.
Felhúztam a térdeimet, és még jobban elkezdtem zokogni.
Néhány pillanat múlva betörték az ajtót, és elsőként Mike esett be.
-Ani? - suttogta kitágult szemekkel. - Te... Te sírsz?
-Hogy mi? - esett be mellé Cal, de miután meglátott ismét elhallgatott. Végül Ash is belépett.
-Jézusom... - ennyit mondott, mielőtt odarohant hozzám és felkapott. - Valaki, kötszert. Most! -kiabált, mire Luke is belépett végül. Ugyanolyan meglepett arccal nézett rám.
-Te... - motyogta.
-Igen! Most húzz arrébb! - lökte meg Mikey, és rohant is ki, majd vissza a kötszerekkel. Míg Ash tartott, Cal és Mike lemosták a karom és bekötötték. Végig Ash nyakába bújva zokogtam, aki nem győzött nyugtatni. Miután kicsit leülepedett a dolog, ismét hatalmasat csapott az élet.
-Ugyan már, csak játsza magát! - morogta Luke miközben az ajtófélfába ütött. Ash bíztatóan ölelt karjaival. - Csak féltékeny ránk, amiért boldogak vagyunk!
-Te, boldog?! - csattantam fel visszatartva addig a zokogást. - Megváltoztál, méghozzá rossz irányba!
-De, Zoe...
-Mind ezt gondoljuk tudod jól! - kiáltott rá Ashton amitől ismét elnémult. - Szerinted ok nélkül zokog most először előttünk?! Szerinted ok nélkül vágta magát?!
Luke sokkoltan nézett ránk. Megváltozott az arckifejezése. Az idegesség helyett megbánás terült el. Épp nyitotta volna ki a száját, mikor Ash elcsitította, és csak ennyit mondott suttogva:
-Húzz innen el Hemmings. Nem akarunk látni most.