Dühít, De Szeretem /Befejezett/

7. Suli 2. nap

Reggel kedvtelenül ébredtem. Nek akartam találkozni Bencével. Főleg a Balatonos incidens után.

Gyorsan összekészülődtem majd elindultam. Nikivel megbeszéltük hogy találkozunk a suli előtt.

- Szia Mira! - ugrott Niki a nyakamba.
- Szia! - üdvözöltem én is.
- Panni mesélte hogy mi történt tegnap.
- Akkor mindent tudsz ? - érdeklődtem.
- Igen... - mondta mosolyogva.
- Nem tudom hogy mit csináljak.... Folyamatosan piszkál és néha elég félreérthetően.
- Miért nem véded meg magad vele szemben. - kérdezte kiváncsian.
- Én próbálom..... De egyszerűen elgyengülök ha ő ott van. - mondtam reménykedve hogy Nikinek lesz tanácsa.
- Szóval tetszik? - kérdezte izgatottan.
- Nem....... Nem tudom. - mondtam bizonytalanul.
- Szerintem neki sem vagy közömbös... Már a tegnap hallotakból ítélve.
- Miért tetszenék egy ilyen srácnak mint ő? És akkor miért piszkál? - tettem fel a kérdéseket a barátnőmnek.
- Először is semmi önbizalmad nincs, másodszor pedig kamasz, nem tudja kifejezni másképp.
- Lehet hogy igazad van. De nem hinném.

Mikor beértünk a suliba egyből kiszúrtam Bencét a tömegből. Fekete szaggatott nadrágot, fekete trikót és sportcipőt viselt. Nagyon jól áll neki a fekete. Zsebre dugott kézzel a szekrénynek támaszkodva beszélgetett a haverjaival. Én azon voltam hogy minél jobban eltudjam kerülni őt. Pár perc múlva gondolataimból a csengő riasztott fel. Bevonultunk a terembe és már kezdődött is az unalmas matekóra.
Próbáltam figyelni de valaki folyamatosan radír darabokkal dobált. Mikor oldarra fordítottam a fejem, senkit nem láttam aki tehette. Mindenki jegyzetelt, így hát én is visszatértem a füzetemhez, míg nem megláttam a szemem sarkából hogy ki dobál.

- Befejeznéd végre?! - szóltam rá magabiztosan de halkan hogy a tanár meg ne hallja.
- Mit? Miről beszélsz? - kérdezett vissza Bence egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Nagyon jól tudod hogy miről beszélek! - válaszoltam erőteljesen.
- Ja, hogy erre gondoltál? - kérdezte s közven arcon dobott egy radír darabbal.
- Ahhj, akkora egy tuskó vagy. - mondtam lenézően.
Az óra további része nyugottan telt amíg ki nem csengettek.

Második óra osztályfőnöki volt.

- Jó reggelt kívánok - kösztött minket a tanár.
- Jó reggelt tanár úr. - üdvözöltük.
- Pár dolgot meg kell beszélnünk a pénteki napról. - közölte az ofö.
- Mi lesz pénteken? - súgtak össze a diákok.
- Sátorozást terveztünk és négy fős csapatokra kellene oszlani. Lehetőleg minden csapatban legyen fiú is és lány is. - jelentette ki a következő információt.

Mindenki elkezdte meg vitatni hogy ki, kivel lesz egy csapatban. Niki és Fruzsi abban a csapatban szeretett volna lenni amelyikben a barátjuk. Janka is ott akart lenni ahol Bruno. Meg is alakultak a csapatok. Lett két öt fős is mert 18-an vagyunk.
Csapatok:
1.Janka, Niki, Bruno , Zsolt.
2.Eszter, Elizabett, Gergő, Dávid és Vencel
3.Bia, Fanni, Szilvi, Zsombor, Bende
4. Mira, Fruzsi, Bence és Roland.

Roli Bencével akart egy csapatba lenni Fruzsi pedig Rolival és már csak én maradtam aki nem került sehová és már csak náluk hiányzott egy ember. Hogy mindig megszívom és ezzel a hülye gyerekkel raknak össze.

- Hello dadogi már ide is követsz? - kérdezte Bence egy féloldalas mosollyal a szályán
- Hidd el ha tehettem volna akkor nem veled lennék most egy csapatban. - mondtam grimaszolva.
- De nem is ellenkeztél. - mondta tovább vigyorogva.
- Mert nem tudtam te bunkó.
- De nem is próbáltad.
- Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak megjátszod? Bár szerintem az első. - mondtam lenézően. Közben kicsengettek, mindenki kiment a teremből csak mi álltunk még mindig ott.
- Gondolom most megint utálsz. - miután elmondta ezt a mondatot elkezdett felém lépkedni. Ahogy jött közelebb én úgy hátráltam, amíg beleütköztem a falba. Letámasztotta a fejem mellett a kezét és mélyen a szemembe nézett, azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
- Nem megint utállak, hanem még mindig. - mondtam a helyzethez képest magabiztosan, mire ő közelebb hajolt hozzám a fejével.
- Biztos vagy benne? - súgta bele a fülembe. Én teljesen elgyengültem.
- I...i...igen - nyökögtem én is halkan.
- Ezzel csak egy a baj. - súgta még mindig a fülembe.
- M..mi? - kérdeztem kicsit félve.
- Hogy nem hiszek neked - mondta ezúttal a szemembe, majd sarkonfordult és ott hagyott. Ott áltam ledermedve. Miért játszik velem? Miért csinálja ezt? Lehet hogy nem is dühít annyira?

De akkor is már elegem van belőle. Már előre félek a péntektől.