Dühít, De Szeretem /Befejezett/

25. Egy hónap múlva

Egy hónap telt el mióta összejöttünk. Vagy is az első randink óta. Úgy érzem ő az igazi. Persze sokan azt mondják hogy " hát igen a tini szerelem, nem tart túl sokáig " . Nem tudom hogy ez mennyire igaz de én úgy érzem hogy egyre jobban szeretem. Egyébként ma szombat van. Ma nem tudunk találkozni mert gördeszkázni ment a haverjaival. Megígérte hogy egyszer elvisz, de nem tartom fontosnak. Ennyi kikapcsolódást ő is megérdemel.

Mivel unatkoztam felpattantam, elővettem a rollerem és elindulta a semmibe, csak úgy. Ezt szoktam csinálni akkor is ha gondolkodni, vagy egyedül szeretnék lenni. Egy jó zene és a rollerem, nem kell más. Körülbelül egy órája lehettem úton, mikor rezgett a telefonom. Megálltam, elővettem és láttam hogy Bence az. Videó hívást indított. Leültem a fűben és felvettem.

- Szia kicsim! Mit csinálsz?
- Szia! Eljöttem rollerezni, és te? Nem úgy volt hogy a haverjaiddal mentek deszkázni?
- De igen...el is mentünk...de mindenkinek máshol akadt dolga ezért hát én is hazöttem. Gondoltam felhívlak. Tudnánk találkozni?
- Persze itt vagyok a ..... - nem tudtam befejezni mert félbeszakított.
- A tónál. Tudom, azért nem is kérdeztem. - mosolygott.
- Igen, eltaláltad. - pirultam el.
- Tizenöt perc és ott vagyok. Puszi
- Rendben, várlak. Puszi. - köszöntem el majd leraktam.

Nem kellett sokat várnom. Gyorsan odaért. Gördeszkával jött úgy meg még gyorsabb.

- Szia ismét - nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia ! - mosolyogtam.
- Megyünk egy kört a tó körül?
- Persze. - egyeztem bele.

Csak mentünk és beszélgettünk. Mindenről, a sulitól kezdve a barátokon át a kapcsolatunkig. Gyorsan elröppent az idő. Már ment le a nap. Lefeküdtünk a fűbe és az eget kémleltük. Egyszer csak megszólalt.

- Gyönyörű szép.
- Igen. Szerintem is.
- De én a szemedre gondoltam. - felé fordultam és akkor vettem észre hogy engem figyel. Elpirultam.
- Ne nézz ilyen feltűnően, mert zavarba hozol. - mosolyodtam el.
- Ez volt a cél. - mosolygott, majd felült és közelebb csúszott és mélyen a szemembe nézett.
- Ne figyelj ennyire - összeborzoltam a haját, mire ő sértődött fejet vágott és elkezdett csiklandozni. Erre én csak hangosan nevettem és próbáltam menekülni, de ő rám ült és folytatta.
- Ne...ne..ha...hagyd ....abba....el...elég- nevettem. Végre abba hagyta.
- Akkor is szép vagy - vigyorgott.
- Biztos úgy van......ha te mondod...de most már leszállhatnál rólam. - vigyorogtam vissza.

Nem szállt le csak nézett. Egyszer csak közelebb hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Visszacsókoltam, csak úgy izzott köztünk a levegő. Megéreztem ahogy kezét a pólóm alá csúsztatja és gyorsan lelöktem magamról. Meglepődötten nézett rám.

- Figyelj....én....én erre még nem készültem fel - mondtam halkan.
- Rendben, értem. De nem kell félned.
- Tudom, de....akkor sem. Még nem. - lehajtottam a fejem. Nem mertem ránézni.
- Rendben. Csak gondoltam tovább léphetnénk egy szintet a kapcsolatunkba. - nézett a szemembe komolyan.
- Tudom...de még számomra nincs itt az ideje. - suttogtam.
- Értem én. Semmi gond. - felállt és megfogta a gördeszkáját.
- Most hova mész? - álltam fel én is, értetlenül.
- Haza megyek. Késő van.
- De eddig nem siettél sehova. Mi történt? - féltem hogy mit fog mondani.
- Most már sietek, látod nem? Az történt hogy nem akarlak sürgetni....hagyok neked időt - egy kis gúnyt véltem felfedezni a hangjában.
- Úgy csinálsz mint hogy ha csak azért szeretted volna hogy találkozzunk hogy megtörténjen....
- Még ki sem mered mondani. Mennyire kislányos vagy. Mindent meg terveztem. Eljöttem a haverjaimtól hogy meglepjelek, és itt lehessünk a naplementében meg minden - emelte feljebb a hangját.
- Te tényleg csak azért akartál velem találkozni - fel sem bírtam fogni hogy most mi történik.
- Végre leesett.
- Szánalmas vagy! Te szemét tuskó! Hogy bízhattam meg benned!? Egész végig erre épült a kapcsolatunk!? Tudod mit!? Nem is érdekel! Soha többet nem akarlak látni ! - kiabáltam közben végig a szemébe néztem.
- Ezt már hallottam. Még is összejöttünk. - gúnyolódott. Erre én felpofoztam.
- Soha többet ne gyere a közelembe- szűrtem a fogaim között majd otthagytam.

Hogy bízhattam meg benne? Hogy lehettem ilyen naív? Egész úton sírtam. Gyorsan felrohantam a szobámba hogy a szüleim nehogy észrevegyék. Senkivel nem akartam beszélni. Egész este küzködtem a könnyeimmel.