Dühít, De Szeretem /Befejezett/

38. Az év vége

Elég sok idő telt el azóta az eset óta, mikor Gergő és Bence összevesztek. Azóta Bencével nem is beszéltem. De viszont Gergővel még szorosabb a kapcsolatunk mint eddig volt. Szilveszter napján megtörtént annak aminek előbb utóbb meg kellett. Nagyon jó volt. Az az este óta nagyot ugrottunk a kapcsolatban. Ő várt rám és nem rögtön akarta mint Bence. Most, most pedig itt van az év vége és jövőre tizedikes leszek. Boldogan indultam el Gergő társaságában az évzáróra.

Egy órás igazgatói beszéd és a bizonyítványok átadása után, hivatalosan is kezdetét vette a nyári szünet. Miközben mentünk ki a kapun, megláttam Bencét, hogy egyedül  ül a kerítés előtt. Kérdőn ránéztem Gergőre, mire ő csak adott egy csókot és elindult nélkülem. Lassan odasétáltam Bencéhez és leültem mellé.

- Szia! Minden rendben? - kérdeztem.
- Helló! Igen, persze. Csak a szüleimet várom.
- Értem.. - mondtam halkan.
- Sajnálom Mira. - suttogta egy kis idő után.
- Mégis mit?
- Ezt az egészet. Nem akartam. Tényleg és őszintén sajnálom, hogy ekkora idióta vagyok. - hajtotta le a fejét.
- Nem vagy idióta. - tettem a kezem a vállára.
- De az vagyok. Az enyém voltál. Ott voltál mellettem, szerettél. Én szeretle....khmm...szerettelek. De elrontottam mindent a bunkóságom miatt. Ha nem nyomulok annyira még ma is együtt lennénk. De elszúrtam mindent és most az egyik volt legjobb haverom karjaiban vagy. Nagyon nehezen, de újra jóban lettünk veled, majd megint elrontottam és már egy fél éve nem is beszéltünk. Őszintén...hiányzol. - nézett a szemembe.
- Igen, ez mind így történt ahogy elmondtad. De csak hogy tudd, nem haragszom rád. Sőt, nem is haragudtam.
- De én azt hittem hogy...
- Rosszul hitted....és te is hiányzol nekem. Mikor nem volt ott Fruzsi te akkor is ott voltál és mindent elmondhattam neked. Örülnék ha elásnánk a csata bárdot, ami nem is volt. - mosolyogtam.
- Igen, az jó lenne. De én Gergővel már soha nem leszek jóban.
- Tudom, de minden megoldható.
- Köszönöm. Örülök, hogy nem haragszol. - mosolygott.
- Úgy látom megjöttek a szüleid, remélem majd azért a nyáron felhívsz és találkozunk valamikor.
- Ez természetes. - mosolygott majd megölelt.
- Szia én Hősöm! - nevettem.
- Szia Cica! - vigyorgott, majd beszállt a kocsiba.

Boldog vagyok, hogy megtudtuk beszélni a dolgokat Bencével. Sokkal jobban érzem magam. Már alig várom, hogy újra elmehessünk valahova ketten és egy jót beszélhessünk. Gergővel pedig majd beszélek, hogy nem tilthatja meg, hogy találkozzak Bencével. El kell fogadnia, de végül is biztos vagyok benne, hogy megérti. Jól zártam a kilencediket. Szereztem barátokat és megtaláltam a szerelmet is, akivel már lassan több mint fél éve együtt vagyunk.