Dühít, De Szeretem /Befejezett/

35. Újra barátok

Kedd reggel van. Tegnap kicsit későn értem haza a sétából, de nagyon jól éreztem magam. Kicsit szomorú vagyok mert ma Gergő nem tud elém jönni mert orvoshoz megy. Majd csak a harmadik órára ér be az iskolába. Fruzsi pedig Rolival megy, nem akarom őket zavarni, ezért nem is kérdeztem meg, hogy mehetnék-e velük. Ők már nagyon rég óta együtt vannak, és nagyon boldognak látszanak. Remélem én és Gergő is sokáig együtt leszünk. Bár nem nagyon érti hogy miért szeretném Bence előtt titkolni még a kapcsolatunkat. Ebből adódóan vannak köztünk konfliktusok, de általában mindig meg tudjuk beszélni....

Gondolataimat anya hangja zavarta meg.
- Mira!! Kész vagy már? El fogsz késni. - gyorsan rápillantottam az órára és amint meg láttam hogy már fél nyolc, felpattantam az ágyról, felöltöztem, felkaptam a táskámat és  miközben az ajtóhoz rohantam, a konyhából elvettem egy szendvicset és hangosan köszönve apáéknak kifutottam az ajtón.

Az iskolához vezető utat puma ként tettem meg. Szerintem még soha nem mentem ilyen gyorsan. Amikor odaértem a kapuhoz, hallottam hogy valaki nagy gyors lépetekkel közeledik. Megpördültem és láttam, hogy Bence kócosan, fáradtan, és hanyagul félig kigombolt ingben sietett felém.

- Helló kislány! - köszönt rám, kicsit beképzelt stílusban.
- Szia! Látom megint felvetted a bunkó stílusod. - Jegyeztem meg, miközben végig mértem.
- Tetszik amit látsz? - szélesen vigyorgott.
- Gergőnek jobban örültem volna.
- Ja, igen. Gergő, persze. Hogy is felejthettem el. - olvadt le a hatalmas mosoly az arcáról.
- Mi történt? Hova lett az az óriási magabiztos vigyor az arcodról? - kérdeztem, és közben furcsálltam a hirtelen hangulatváltozását.
- Semmi... - köszörülte meg a torkát és a földet vizslatta.
- Baj van? - már komolyan kezdtem érte aggódni.
- Semmi közöd hozzá! - kiabálta, majd berohant.

Én is bementem utána, hisz késésben voltam. Nem tudtam figyelni órán, mert egész végig azon gondolkodtam, hogy mi baja lehet Bencének. Akármilyen bunkó volt velem én szerettem, és érdekel, hogy mi van vele. Alig vártam, hogy kicsengessenek és beszélhessek vele.... De ez nem sikerült mert amint megszólalt a csengő, kirohant és eltűnt a szemem elől. A második órára pedig késve ért be. Elhatároztam hogy egy perccel a csengő megszólalása előtt elpakolok és amint vége az órának rohanok Bence után.

Harminc perccel később Bence fel is pattant és én futottam utána, úgy ahogy terveztem. Bár szerintem észre vette, hogy követem mert megpróbált a tömegben elveszni a szemem elől. Nem sikerült neki. A suli mögött ült egyedül a padon lehajtott fejjel. Lassan odasétáltam hozzá és leültem mellé.

- Mit akarsz? Miért követsz? - tette fel egyre hangosabban a kérdéseit.
- Csak érdekel, hogy mi van veled. - válaszoltam halkan.
- Mit érdekel téged? Menjél inkább a pasidhoz! Hagyjál engem békén!
- Talán azért mert együtt voltunk és szerettelek. Nem mindegy hogy mi van veled egyáltalán, mert egy jó embert ismertem meg benned a bunkó stílusod alatt. De ha csak ilyen modorban vagy képes beszélni velem akkor el is mehetek. - felálltam, de megragadta a csuklómat és a szemembe nézett.
- Ne haragudj.. - szemében láttam a szomorúságot és a megbánást.
- Én nem haragszom rád. Csak egy kicsit lehetnél kedvesebb. - visszaültem mellé a padra.
- Tudom, és sajnálom. Csak nem tudom mit csináljak.
- Elmondod mi történt? Akkor lehet tudnék segíteni. - sóhajtott egy nagyot, majd elkezdte.
- Az öcsém kórházban van, mert tüdőgyulladása van. Aggódom érte. Nagyon szeretem a testvéremet. Csak egyedül vagyok. Senkivel nem tudok komoly dolgokról beszélni. Roli a legjobb haverom, de mióta ott van neki Fruzsi, nem nagyon találkozunk. Ha meg igen, akkor legtöbbször nincs egyedül. Vannak más haverjaim is, de velük nem vagyunk olyan jó viszonyban mint Rolival...
- Nem vagy egyedül. Hozzám bármikor jöhetsz ha beszélgetni szeretnél. - mosolyogtam kedvesen.
- Köszi. De nem akarok zavarni. Neked is ott van Gergő. Látszólag nem nagyon tetszik neki, ha veled vagyok.
- Nem zavarsz. Tényleg. Egy barátnak mindig van hely. - a szemembe nézett és elmosolyodott.
- Tényleg köszönöm. Kedves vagy velem, miközben én bunkóztam veled.
- Nincs semmi gond. Komolyan. De kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Honnan tudod hogy együtt vagyunk Gergővel?
- Már a kezdek óta látszott. Elég jól ismerlek hogy észrevegyem hogy nézel rá. - nevetett.
- Igaz..- mosolyogtam.

Az egész szünetben beszélgettünk és nevettünk. Gergő is korábban ért be. Nagyon örült, hogy már nem kell titkolnunk, hogy együtt vagyunk. Hárman indultunk el a suliból haza. Bence és Gergő nem beszélgettek túl sokat. Nem nagyon bírják egymást valamiért, de nem volt konfliktus. Szerelmem még haza is kísért és megnéztünk egy filmet. Ez a nap is nagyon jó volt. Szereztem egy új barátot, vagy inkább visszaszereztem egy régit.