Dühít, De Szeretem /Befejezett/

40. Vége?

Ma nagyon fáradtan keltem, mert nem túl sokat aludtam. Egész éjjel azon az egy szón gondolkodtam. De ezeknek ellenére, már korán felöltöztem és lementem a nappaliba filmet nézni. Egy romantikus műsor mellett döntöttem. A filmekben olyan könnyen egymásba szeretnek az emberek és a végén együtt is maradnak. A való életben miért nincs így? Mennyivel könnyebb lenne ez az egész. Gondolat menetemet a csengő szakította félbe. Gyorsan odafutottam és kitártam az ajtót.

- Szia Cica! - ölelt meg Bence.
- Ő...szia! Te hogy, hogy itt? - kérdeztem zavartan.
- Már nem is emlékszel... - szomorodott el.
- Mire is? - belenéztem a szemébe, mire ő elvigyorodott és elkezdte nyalogatni a levegőt miközben maga elé tartotta a kezét tölcsér ként.
- Megyünk... fagyizni mivel... tartozol.. - mondta két "nyalás" között
- Annyira idióta vagy - mondtam nevetve, miközben vállba bokszoltam.
- Na, na... maximum furcsán normális - nevetett.
- Értettem főnök - tisztelegtem, majd kiléptem az ajtón és elindultunk.
- Mi vagy te katona? - röhögött.
- Nem, de még lehetek - vigyorogtam.
- Persze, még az kéne. Aztán aggódhatnék érted egész nap. - szorosan magához húzott egy pillanatra, majd elengedett.
- Legfeljebb jönne az én Hősöm és megmentene - tettem a vállára a kezem.
- Ebben teljesen igazad van. De akkor is...inkább legyél ügyvéd, vagy könyvelő, vagy...akármi.
- Akkor szakács leszek - húztam ki magamat magabiztosan.
- Az se veszélytelen. - jegyezte meg halkan.
- Miért? Netán nekem támad a sült csirke? - gúnyolódtam nevetve.
- Nagyon vicces vagy. De nem erre gondoltam. Rád fröccsen a forró olaj, elvágod a kezed vagy hasonló.
- De ez nem olyan veszélyes, mint ha katona lennék.
- Igaz... jóváhagyom - mondta büszkén miközben mutogatott a kezével.
- Mióta kértem a te jóváírásodat bármiben is? Ha akarod, ha nem. Akkor is az lennék. - mondtam közömbösen.
- Hidd el Cica, ha odáig eljutunk, hogy dolgozol majd. Az én véleményem fog a legtöbbet számítani számodra - vigyorgott magabiztosan.
- Ezt meg hogy értsem? - kérdeztem talán egy kicsit felháborodva.
- Majd idővel rájössz.. - eleresztett egy sejtelmes mosolyt.
- De én most akarom tudni. - akaratoskodtam.
- Nem, nem. Most sajnos még nem tudhatod.
- Bence! Mondd el! - megálltam és mondtam követelődzően.
- Nyugodj meg Cica, megfogod tudni, ha itt lesz az ideje - lépett közelebb.
- Ebben az esetben... - felemeltem a fejem és elmentem mellette.
- A-a. Nem ebben egyeztünk meg. - megfogta a csuklómat és maga felé fordított.
- Most meg mit csinálsz? - kérdeztem. Nem válaszolt csak közelebb húzott magához. Nem szóltunk egymáshoz csak némán szemeztünk. Egy perce állhattunk úgy, amikor köhintés hallottam magam mögül.

- Szóval ezért nem érsz rá velem találkozni... - jegyezte meg egy ismerős hang, amire egyből megfordultam.
- Gergő, te mit keresel itt? - kérdeztem zavartan.
- Ezt én is kérdezhetném tőletek.
- Mi csak, megyünk fagyizni - vágtam rá gyorsan.
- Nem úgy tűnik mintha haladnátok valahova.
- Csak megálltunk beszélgetni - szólt közbe Bence.
- Téged ki kérdezett? A helyedbe elengedném Mirát és elhúznék innen - fenyegetőzött Gergő. Akkor tűnt csak fel, hogy a hátam szorosan Bencéhez ért, és ő pedig a derekamat fogta. Amint ez feltűnt, gyorsan előrébb léptem egyet.
- Ne fenyegesd őt! Nem csináltunk semmit amiért okod lenne féltékenynek lenni. - háborodtam fel, amint még én is meglepődtem.
- Védd csak a szív szerelmed, aki a volt pasid és már az első hónap után meg akart fektetni.. Nyugodtan védheted, ezt a szerencsétlent. - csak úgy köpködte fel a szavakat Gergő. Ezt az oldalát nem ismertem. Nekem soha nem mutatta meg. Eddig.
- Semmi közöd hozzá, hogy mi volt a múltban, és nincs jogod hozzá, hogy felhánytorgasd. - emeltem feljebb a hangomat én is.
- Igazad van... Nekem ebből elegem van. Te is csak egy voltál a sok közül. Én itt befejeztem. - kiabálta.
- Mi az hogy egy a sok közül? - dermedtem le.
- Úgy ahogy mondom. Te is csak egy elkényeztetett kis plázacica vagy mit a többi. Egynek elmentél. Nem fogsz hiányozni. - mondta mind ezt szemrebbenés nélkül. A könnyeimmel küszködtem a szavai hallatán. Egyszer csak Bence megkerülve engem odalépett és behúzott egy nagyot Gergőnek.
- Mit képzelsz magadról? Hogy beszélhetsz így egy lánnyal? - Üvöltött Bence.
- Te se hidd magad különbnek, emlékezz csak mennyit szívattad. - tápászkodott fel a földről Gergő.
- Az teljesen más volt. Nem akartam megbántani. De ha esetleg sikerült, azt is sajnálom. De soha nem beszéltem vele így!
- Akkora egy szerencsétlen vagy. Ez a csaj mindenkivel kavar. Egy hónap sem telt el... De már velem jött mindenhova. Nevetséges. Akkora lúzer vagy, hogy ezt észre sem veszed.
- Vigyázz, hogy beszélsz! - lépett hozzá közelebb Bence fenyegetően.
- Összeilletek. Ugyan olyan idióták vagytok mind a ketten. - mondta lenézően, majd Bencét vállal meglökve elment.

Meg sem tudtam szólalni, csak némán álltam és sírtam. Tehát ennyi volt. Ennyi volt egy kapcsolat. Neki ennyit számított. Nagyon félre ismertem. Bence odalépett hozzám és szorosan átölelt, közben pedig apró mozdulatokkal simogatta a hajamat. Olyan jó volt, hogy átölelt. Valami furcsa érzést váltott ki belőlem, amit nem tudtam hova tenni.

- Nyugodj meg. - suttogta Bence.
- Hogy lehet ilyen szemét? - szipogtam.
- Ne foglalkozz vele. Ez egy utolsó... inkább nem is mondok semmit. Nem érdemli meg még ezt sem. - nyugtatott.
- Igazad van. Csak nem tudom, hogy ismerhettem ennyire félre. Mindent neki adtam, mindenem. A semmiért. - sírtam még jobban.
- Semmi baj - mondta halkan, miközben a fejemet a kezei közé fogta és hüvelyk ujjával letörölgette a könnycseppeket az arcomról. Ahogy ránéztem, megnyugodtam.
- Köszönöm - öleltem meg szorosan.
- Cica, akkor megyünk fagyizni? Vagy inkább hazamennél? - kérdezte aggódva.
- Menjünk csak. Megígértem. - erőltettem magamra egy mosolyt.

Elindultunk. Egész úton, szorosan ölelt magához és simogatta a fejemet. Mikor odaértünk, vettünk egy-egy gombóc fagyit, amit ő fizetett akárhogy ellenkeztem. Haza fele, már oldódott a hangulat. Már többet beszélgettünk miközben ettük a fagyit. Egy kis idő múlva meg is érkeztünk a házunk elé.

- Azért remélem ennek ellenére jól érezted magad. - mondta szomorkásan.
- Persze. Minden tökéletes volt, azt leszámítva amit Gergő csinált. - megint könny szökött a szemembe.
- Jaj, Mira Cica ne sírj. - nyugtatott lágy hangon.
- Semmi baj. Jól vagyok. - töröltem meg a szemem.
- Aranyos vagy - nevetett halkan.
- Miért? Mi olyan vicces? - kérdeztem zavartan.
- Fagyi van az orrodon, meg a szád szélén. - mosolygott még mindig.
- Jaj ne, bocsi. Észre sem vettem - nyúltam volna hogy letöröljem, de elkapta a kezem és összekulcsolta az övével, majd leengedte.

Közelebb hajolt lassan, amitől elkezdett kalapálni a szívem. Elmosolyodott, és egy kicsit kiöltötte a nyelvét, majd egy apró gyors nyalással leszedte az orrom hegyéről a fagyit, amin nevetnem kellett. Lehajtottam a fejem, de ő egyik kezét kiszabadította a kulcsolásból és felemelte az államnál fogva. Egy darabig a szemembe nézett, majd adott egy apró puszit az arcomra és haladt a szám felé. Egy pillanatra megállt, aztán egy puszit nyomott a szám sarkára is ahol fagyis volt. A homlokunk összeért, és tekintete ingázott a szemem és a szám között. Egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, mikor elkezdett közelebb hajolni. De én észbe kaptam és gyorsan eltoltam magamtól.

- Mit csinálsz? - érdeklődtem.
- Semmit. Sajnálom. Nem akartam. - mondta zavarodottan.
- Most szakítottam Gergővel, és te a barátom vagy. - adtam lassan a tudatára.
- Igen, tudom. Sajnálom. Csak elragadt a pillanat heve. - magyarázta.
- Én most bemegyek, mert fáradt vagyok.
- Megértem. Rendben. Jó éjszakát, és még egyszer bocsánat. - köszönt el szomorúan, majd elindult.
- Szia! Neked is - néztem utána, ahogy elmegy.

Pár szót még beszélgettem anyáékkal, vacsoráztam és fürödtem, majd lefeküdtem az ágyra. Ez is egy tartalmas nap volt. Amilyen vidáman indult, olyan szomorú vége lett. Több mint fél éves kapcsolatnak vége, és nem a legszebb módon. Nem is tudom, hogy mi lett volna ha Bence nincs ott. Tényleg ő az én Hősöm. De azzal ami itt a ház előtt történt, teljesen összezavart. Nem tudom hova tenni. De nézzük a jó oldalát. Egy kérdésre meg van a válasz. "Szereted Gergőt?" A válaszomat magabiztosan, és nyíltan kimerem mondani. NEM. Nem is tudom mi tetszett benne. Megismertem az igazi énjét. Eddig az álcája alá bújt. De egy dolog biztos. Nekem most egy ideig biztos nem kell egy srác sem. Nem akarok kapcsolatot. Sírva aludtam el, ezekkel a gondolatokkal.