Dühít, De Szeretem /Befejezett/

11. Sátorozás utolsó nap

Reggel mikor felkeltem, észrevettem hogy Fruzsi engem néz.

- Jó reggelt! - köszöntött Fruzsi.
- Neked is! Amúgy miért nézel? - kiváncsiskodtam, bár volt egy sejtésem.
- Beszélnünk kellene.
- Miről? - tudtam hogy mire gondol.
- Szerintem te is tudod. - mosolyodott el.
- Jó, de ne itt. - suttogtam, mert a fiúk még aludtak.
- Menjünk ki! Gyere! - Fruzsi elindul ki a sátorból és én követtem. Leültünk az asztalhoz ahol reggelizni szoktunk.
- Na, itt jó lesz. - szóltam halkan.
- Hallgatom. Mi történt tegnap? - kérdezte izgatottan.
- Miből gondolod hogy történt valami? Amúgy milyen volt a túra? - próbáltam terelni a témát, nem sok sikerrel.
- Ne játszd az értetlent és ne tereld a témát! - utasított Fruzsi.
- Jó, akkor elmondom. - sóhajtottam.

Elmondatam Fruzsinak mindent az elejétől a végéig. Ő szó nélkül hallgatta a kis monológom, amíg be nem fejeztem.

- Szerintem bejössz neki - jelentette ki.
- Biztos hogy nem. Miből gondolod?
- Abból ahogyan viselkedik veled. - mosolygott Fruzsi.
- Azt nem hinném. - válaszoltam
- De neked tetszik. Igaz? - érdeklődött tovább.
- Mi?! Nekem? Nem... De...Dehogy is! - dadogtam.
- Látszik rajtatok hogy szeretitek egymást. - nevetett a dadogásomon.
- Akkor neked rossz a szemed! Utálom azt a tuskót! - mentegetőztem.
- Aha..... Persze.... - kuncogott tovább.
- Akkor ne hidd el! - háborodtam fel.
- jó..... Jó.... Rendben.... Elhiszem... - nevetett tovább majd elment.

Nem tudom...... Lehet hogy igaza van Fruzsinak. Lehet hogy egy kicsit tetszik Bence. De neki én biztos nem.
Ezeken gondolkoztam, amikor megláttam valamit......... Bence Esztivel sétált. Miért zavar ez ennyire? Miért érdekel? Nincs köztünk semmi..... Nem is volt....és nem is lesz.....sajnos. Miket beszélek? Teljesen összevagyok zavarodva. Elmélkedésemből egy mély hang ébresztett fel.

- Szia dadogi! - nézett rám Bence mosolyogva.
- Sziasztok! - köszöntem kedvetlenül.
- Szia te lúzer! - vinnyogta Eszti. Bence nem védett meg.....tehát nem számítok neki....nem mintha eddig számítottam volna.
- Mit csinálsz itt egyedül? - kérdezte Bence.
- Nem mindegy nektek? - kérdeztem vissza flegmán.
- Engem nem érdekel. - szólt közbe Eszti.
- Téged viszont nem kérdezett senki. - válaszoltam haragosan.
- Most mi a bajod dadogi? - kérdezte mosolyogva.
- Hagyjatok békén! - morogtam majd elmentem egy fához.... Elbújtam mindenkitől. Hallottam hogy valaki jött utánam.
- Mi történt ? - kérdezte a tuskó .... De mintha egy kis aggodalmat láttam volna a szemében.
- Semmi.... Most légyszi hagyj egyedül.- kértem a szemébe nézve.
- Fétékeny vagy? - nézett rám gyanakvóan.
- Nem. - válaszoltam viszonylag határozottan.
- Te féltékeny vagy! - mosolyodott el.
- Miért lennék féltékeny? - kérdeztem.
- Mert bejövök neked, és féltékeny vagy amiért az Esztivel voltam. - lépett közelebb.
- Álmodban..... Reménykedj csak. - mondtam magabiztosan.
- Biztos? - jött még közelebb.
- Teljes mértékben. - válaszoltam amikor már csak egy centi volt köztünk.
- Bebizonyítom hogy tetszem neked..... De ha esetleg tényleg nem akkor ez nem fog tetszeni.
- Mi....... - nem tudtam befejezni mert hirtelen megcsókolt. Visszacsókoltam,.... Annyira jó volt. Olyan puha ajkai vannak.
- Na..... Mondtam hogy tetszem neked.- szólt lihegve miután elváltunk egymástól.
- Ez...... Mi ...... Mi volt? - makogtam.
- Ezzel bizonyítottam be hogy bejövök neked. Ennyi..... Semmi több. - mondta. Bár szavai rosszul esnek.
- Mekkora tuskó vagy! Mit képzelsz magadról??! - kiabáltam vele.
- Nyugi van.....nincs para. - mosolygott.
- Mi az hogy nyugi??! Megcsókolsz és azt mondod hogy ennyi volt.... Semmi több !? - fakadtam ki.
- Még egy ok ami azt bizonyítja hogy bejövök neked. - vigyorgott.
- Te seggfej!! - kiabáltam majd a tenyerem csattant az arcán.
- Ez fájt ! - szólt meglepetten.
- Remélem is, hogy fájt! - szóltam vissza majd ott hagytam.

Egészen a sátorig futottam. Elegem van hogy ezt csinálja.....hogy játszik velem......dühít.....nagyon dühítő ez a tuskó. Nem tudom hogy mit képzel magáról. Ezeket morogtam miközbe a sátorba másztam. Leültem és hirtelen elkezdtem sírni. Miért kellett ezt csinálnia?? Miért tette ezt?? Utálom.....utálom......ennyire még senkit sem utáltam. Haza akarok menni. Soha többet nem találkozni vele. Csak sírtam és gondolkoztam mikor bejött Fruzsi.

- Veled meg mi történt? - kérdezte aggódva.
- Semmi.. - válaszoltam sírva.
- Bence?? Ő csinált valamit?? - faggatott tovább.
- Igen... - válaszoltam halkan.
- Mit tett mát megint??
- Megcsókolt - motyogtam az orrom alatt.
- De hát az jó, nem? Most ezért sírsz? - kérdezte mosolyogva.
- Nem....nem jó. Utána közölte hogy neki ennyi volt....ő csak beakarta bizonyítani hogy tetszik nekem, mert ő tudja hogy igen. - dünnyögtem.
- Mekkora szemét!! Komolyan mondom hogy....
- Ne! Ne csinálj semmit, kérlek hagyd!- szakítottam félbe.
- Jó.... De akkor mi legyen? - érdeklődött eggyüttérzően.
- Semmi.... Haza akarok menni...és elfelejteni. - válaszoltam.

Még ültünk ott Fruzsival és próbált megnyugtatni. Egy óra múlva szóltak hogy készüljünk el mert mindjárt indulunk haza. Ezt a pillanatot vártam...hogy menjünk már.