Dühít, De Szeretem /Befejezett/

16. A táncpróbák

Megszólalt a lassú zene amitől tartottam. Bence észre vette hogy valami nincs rendben. Tudta hogy félek hogy vele kell keringőznöm és enyhén elmosolyodott.

- Félsz tőlem? - kérdezte és egy féloldalas mosolyt villantott.
- Miért félnék? - tudtam hogy miért kérdezi.
- Mert belém szerettél és félsz hogy nem tudod majd visszafogni magad ha elkezdünk táncolni. - vigyorgott.
- Aha......igazad van.....vagy nem....csak szeretnéd ha így lenne de nincs így és nem is lesz.
- Majd meglátjuk. - elkezdett közeledni felém.
- Miért jössz közelebb. - hátráltam egy lépést.
- Mert talán táncolnunk kellene. - mondta majd mégközelebb lépett és a derekamra rakta a kezét.
- Ak.....akkor kezdhetjük? - dadogtam a közelségétől.
- Zavarba jöttél? Mert megint dadogsz.- mosolygott.
- N..nem. Eset....esetleg kezdhetnénk végre? - el sem hiszem kimondtam két szöt dadogás nélkül.
- Felőlem. - lépett egyet jobbra és el is kezdtünk táncolni.

Egyszerre mozogtunk. Nem is tudtam hogy tud táncolni.
Teljesen belemerültem a táncba, és ahogy láttam ő is ellazult teljesen. A nyakába tettem a kezem és közelebb húzott magához, és táncoltunk tovább.

A keringő végén Bence csinált egy ilyen bedöntést mint ahogy a filmekbe szokták. Az arcunk körül belül két centire lehetett egymástól ha nem kevesebb. Mélyen egymás szemébe néztünk és Bence a döntésből lassan visszaállított de tartva a köztünk lévő távolságot. Egy kis idő után szeme ingázott a szám és a szemem között.
Egyszer csak egy hang szólalt meg mellettünk amire rögtön szétrebbentünk.

- Nagyon jól táncoltok így eggyütt. - dicsért minket az osztályfőnök.
- Igen...ő...kösz...köszönjük. - mondta Bence zavarodottan. Még sosem láttam ennyire zavarban és nem hallottam még eddig soha dadogni.
- Csak így tovább. - monda az ofő majd elment.
- Nem is ....nem is tudtam hogy tudsz táncolni. - nyökögtem.
- Sok mindent nem tudsz még rólam. - mosolygott zavarodottan.

Körbenéztünk és rádöbbentünk hogy szinte az egész osztály látta a mi kis jelenetünket. Mindenki minket nézett.

- Azt hiszem...elmegyek egy kicsit levegőzni. - indultam az ajtó felé.
- Rendben............de várj azt hiszem inkább én is megyek. - futott utánam.

Sétáltunk csendben egy kicsit az udvaron majd leültünk a hátsó lépcsőre. Szótlanul ültünk míg meg nem jelent egy darázs. Felpattantam is elkezdtem rohangálni körbe körbe mert jött utánam, és én ugye alergiás vagyok a csípésükre. Mikor nagy nehezen leráztam visszaültem a lépcsőre. Tudtam hogy Bence nem fogja szó nélkül hagyni az előbb történteket.

- Csak nem félsz a darazsaktól? - nevetett.
- Nem...vagyis de...vagy nem..- hablatyoltam össze vissza.
- Szóval igen. - mosolygott.
- Allergia. - végre kinyögtem.
- Értem....de attól még ugyan úgy félsz tőlük.
- Nem igaz. - háborodtam fel.
- De....félsz tőlük ahogy tőlem is. Igaz dadogi? Láttam ám hogy néztél a próbán. - vigyorgott.
- Nem félek tőled egyáltalán. - védekeztem.
- Aha "persze"... - mutatta a kezével az idézőjelet.
- Higgy amit akarsz... - legyintettem.
- Úgy lesz, és ezt nem én hiszem hanem így van.
- Egyébként nem is tudom hogy ki volt zavarban amikor a tanár odajött. - vágtam vissza.
- Nem voltam zavarba ,egyáltalán nem.
- Aha igen......azért volt vörös a fejed és dadogtál össze vissza. - nevettem.
- Nem dadogtam. - kicsit megsértődött fejet vágott.
- Óh....Dehogy nem. - mosolyogtam.
- Jaj mintha te nem dadogtál volna dadogi. -gúnyolódott.
- Én nem tagadom hogy dadogtam, de te most vallottad be hogy igazam van és dadogtál.
- Nem vallottam be......jaj hagyál már. - mondta majd felállt és elindult vissza a suliba.
- Csak nem megsértődött a kis Bencécske... - nevettem és utána mentem.

Hirtelen megfordult és elkapta a csuklómat. Egyre közelebb jött majd két centire megállt előttem.

- Élvezed hogy szórakozhatsz rajtam..igaz? - kérdezte és ajkainkat már csak fél centi választotta el egymástól.
- I....ig...igen - suttogtam bizonytalanul.
- Jobb lesz ha valamit megtanulsz. - suttogott és éreztem a lehelletét.
- Mit?
- Hogy velem nem lehet szórakozni csak úgy Cicám. - hangsúlyozta a cicám szót majd lépett egyet hátra rámkacsintott majd megfordult és elindult a suliba, de az ajtóból még visszakiabált.
- Várlak a próbán Cicám...

Ott áltam és próbáltam feldolgozni az előbb történteket. Megint szemétkedik, és ma még tánconom kell vele.

Sóhajtottam, majd elindultam vissza a suliba. Remélem Bence holnapra elfelejti a mai történteket.