Dühít, De Szeretem /Befejezett/

15. Féltékenység??

Újra reggel van és újra suliba kell menni. Gyorsan felöltöztem és már indultam volna mikor megszólalt a csengő. Bende volt az.

- Szia Mia! - köszönt vidáman.
- Szia ! Te hogy hogy itt......vagy is miért jöttél? - kérdeztem meglepetten.
- Régen beszéltünk és gondoltam mehetnénk együtt suliba.
- Igaz....jó ötlet....egy pillanat és jövök.- egyeztem bele.

Gyorsan befutottam a szobámba a táskámért majd elköszöntem szüleimtől és már indultunk is.

- Szóval mi újság?- édeklődtem.
- Igazából semmi...minden napom ugyan olyan mint a többi. Veled? Jól vagy?
- Velem se történt igazából semmi.
- Pedig én hallottam ezt azt. - mosolygott gyanakvóan.
- Mégis mit? - legbelül tudtam hogy mire gondol de semmi kedvem nem volt hogy beszéjek erről.
- Bence és te, valami srác a sátorozáson......
- Várj! Mi az hogy Bence és én? - szakítottam félbe mondandóját.
- Hát hogy elég sokat vagytok eggyütt és téged visz a bálba.
- Ez nem az amire gondolsz. Ez egy hosszú történet. - mentegrtőztem.
- Ráérek. - nézett rám azzal a mesélj csak én hallgatom fejjel.
- Huh....jó....útközbe elmondok mindent.
- Oksi....
- Na szóval minden a.....
- Várj egy kicsit...először mesélj a hoteles srácról. - szakított félbe.
- Ő.....hát jó....igazából csak két szót beszéltünk szóval nem nagyon tudok mit mondani. - miért érdekli őt ennyire Szabi?...
- Jó jó.... De legalább helyes?
- Mutatok róla képet mert megtaláltam facebookon. - a kérdései egyre furcsábbak.
- Az még jobb.
- Tessék.... Ő az... :

- Óh..... Nagyon cuki...bejön neked?
- Ő......nem meg eléggé gyanús hogy a fiúkra bukik. - Najó mik ezek a kérdések és kijelentések.
- Ú....gondolod? - kérdezte izgatottan.
- Szerintem biztos...- na jó most már rákérdezek.
- Az király..
- Amúgy, izé...... ő..... Bende.
- Igen?
- Miért érdekel téged ennyire?
- Te nem tudtad? Pedig Fruzsiéknak már mondtam.
- Nem. Mit?
- Hogy én......meleg vagyok.
- Komolyan? - lepődtem meg a hirtelen hírtől.
- Most ezért utálsz? - szomorodott el.
- Dehogy is. Nem változott semmi. Ugyanúgy a legjobb fiú barátom leszel.
- Akkor megnyugodtam- mosolyodott el.
- Most hogy minden titok kiderült mehetünk a suliba?
- Ja igen, persze, menjünk.

Útközben elmondtam neki mindent Bencével kapcsolatban. Persze hogy ő is ujjongni kezdett mikor megtudta hogy mik történtek.

Beértünk a suliba és már mentünk is a tornaterembe mert nekünk ma nincs tanítás hogy tudjunk gyakorolni a bálra.

- Kár hogy van már párod. - szomorodott el Bende.
- Biztos te is találsz magadnak valakit.- vigasztaltam.
- Remélem..... - sóhajtott.
- Biztos vagyok benne.
- Amig nem ér ide Bence addig táncolunk ?
- Persze..

Először egy mozgalmas gyors számra táncoltunk, majd elkezdtünk keringőzni. Bende nagyon jól táncol. Velem ellentétbe.

- Köszi hogy valamennyire megtanítottál táncolni.- szólaltam meg mikor vége lett a zenének.
- Nincs mit. - mondta majd megölelt.
- Khhm khhm...... - köhögött mellettünk valaki, mire elengedtük egymást és a krákogó személyre néztünk.
- Csak hogy ide értél. - szóltam indulatosan.
- Talán megzavartam valamit. - nézett rajtunk végig szúrós szemekkel Bence.
- Igen.....éppen táncoltunk mivel valaki nem volt képes ideérni.- hangsúlyoztam a valaki szót.
- Elég könnyen találtál magadnak párt.- mondta némi szarkazmussal a hangjában.
- Most mi a bajod? Az hogy táncoltam Miával míg te ide értél? - kérdezte Bende.
- Nem...nincs semmi probléma csak .....á inkább hagyjuk. - némi féltékenységet véltem felfedezni a hangjába.
- Féltékeny vagy? - kérdeztük Bendével egyszerre.
- Nem.....én?........ Mégis mire? Dehogy is. - mentegetőzött.
- Belezúgtál Miába? - vigyorodott el Bende.
- Dehogy .. - vágta rá egyből Bence.
- Aha....persze.....Mia én most inkább megyek. - azzal ott is hagyott.
- Elég hülye haverod van...
- Vagy pedig jó megfigyelő. - védtem a barátom.
- Ohó..... Tudom hogy arról álmodozól hogy beléd zúgok. De ez nem fog meg történni.
- Ó.....mert én aztán beléd fogok zúgni igaz? - kérdeztem vissza flegmán.
- Pontosan.....sőt már most szerelmesvagy belém. - mosolyodott el.
- Aha.....igen.....persze. - válaszoltam megint csak flegmán.
- Nem táncolunk inkább? - kérdezte.
- Már azt hittem sosem kezdjük el.

Gyors tánccal kezdtünk. Nagyon egyszerre mozogtunk mintha már ezerszer táncoltunk volna együtt. Sokat nevettünk egymás bénázásain, amin bekell valljam meglepődtem. Azt hittem feszült lesz a hangulat....de nem így lett.
Egyszerűen féltem Bence közelségétől. Egyszer csak bekövetkezett amitől nagyon féltem. A keringő.......