Dühít, De Szeretem /Befejezett/

9. Sátorozás 2. nap

Az első nap szörnyű volt. Bence jött a hülye beszólásaival... Na meg a vizes jelenet...Ráadásul a csapatoknak egy sátorba kell aludni a csapattársakkal... Már csak 2 nap és vége ennek a rémálomnak.

Éppen ezwken gondolkodtam amikor mocorgást hallottam. Csak ne az a tuskó ébredjen fel....szerencsére Fruzsi az.

- Jó reggelt! - köszöntöttem vidáman...mert már kora reggel túl teng bennem az adrelalin.
- Neked is! - szólt kómásan.
- Higy aludtál? - kérdeztem kiváncsian.
- Kösz jól..... Mennyi az idő? - kérdezte még mindig kómásan.
- 7 óra múlt 5 percel. - válaszoltam nyugodtan.
- Ne... Ne....Ne..... Miért nem szóltál? - pattant fel hirtelen.
- Nem tudom. Miért kellett volna? - kérdeztem aggódva.
- Igen..... Fél 8-kor reggeli, és még fel sem öltöztem. Ráadásul a fiúk sem keltek még fel és ha nem akarunk mi takarítani reggeli után...már pedig nem akarunk, akkor össze kell kapnun magunkat és időben odaérni.- hadarta gyorsan, és kimászott a sátorból.
- Oké... Mindent értek és most mi legyen? - kérdeztem sietősen.
- Keltsd fel a fiúkat és mond meg nekik hogy gyorsan kapják össze magukat. - kiabált vissza, mert már elment a sátortól. Még azt se tudtam mondani hogy nem akarom vagy hogy keltse fel őket ő. Akkor essünk túl rajta.

- Ébresztő! Keljetek fel! - kiabáltam a fülükbe.
- Hagyjál! Aludni akarok. - nyöszörgött a tuskó.
- De felkell kelnetek vagy büntetés lesz! - szóltam hangosan mire Roland kipattant a hálózsákjából.
- Nem akarok büntetést! Menjünk már! - mondta és kirohant a sátorból. Akkor már csak ez a bunkó maradt.
- Kelj feeeel! - ráztam a vállát erősen.
- Látom megint csípős hangulatodba vagy cica. - szólalt meg nyugodtan.
- Gyere mert büntetést kapunk! Kelj már fel! - szóltam rá.
- Engem ez nem érdekel. - közölte higgadtan.
- Engem viszont igen. Felkelnél végre?! - kérdeztem dühösen.
- Ez attól függ. - mondta egy vigyor kíséretében.
- Mitől!??! Ne idegesíts!! - szóltam mérgesen.
- Hogy mit adsz cserébe. - nézett a szemembe egy mosoly kíséretében.
- Ne szórakozz velem! Mit akarsz?! - kérdeztem indulatosan.
- Majd azt még kitalálom.
- De ugye most felkelsz? - reménykedtem hogy igen lesz a válasz.
- Ha beleegyezel hogy tartozol nekem.
- Biztos hogy nem.... - válaszoltam mérgesen.
- Akkor további szép álmokat. - mondta és lehunyta a szemét.
- Hogy te mekkora egy....... Jó legyen. - szóltam beleegyezően.
- Tessék? Nem értem. - játsza a süketet.
- Tartozom neked.
- Akkor menjünk - mondta majd felpattant és kiment a sátorból. Gyorsan utána futottam.

Mikor odaértünk már mindenki evett. Rápillantottam az órámra és nem hittem a szememnek, háromnegyed nyolc.

- Jó reggelt! Ugye tisztában vannak azzal hogy elkéstek? - érdeklődött a tanár.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre Bencével.
- Akkor azt is tudják hogy ennek mi a következménye. Igaz? - kérdezte határozottan a tanár.
- Igen - válaszoltunk egyszere, majd leültünk enni.
- Hol voltatok? - súgta a fülembe Fruzsi azt azt a kérdést amit tudtam hogy fel fog tenni.
- Ez az idióta itt mellettem nem volt képes felkelni. - suttogtam én is, úgy hogy azért a tuskó is meghallja.
- Nem az én hibám. - szólt közbe Bence.
- Biztos az enyém. Nem?! - kérdeztem felháborodottan.
- Pontosan. - válaszolt nyugodtan a feltett kérdésemre, amire nem vártam választ.
- Hogy lenne az én hibám?! Nem is tudom hogy ki nem volt képes felkelni! - szóltam dühösen és mélyen a szemébe néztem.
- Én felkeltem volna, csak nem keltettél elég hangosan. - nézett a szemembe.
- Hogy te mekkora egy bunkó vagy! Legszívesebben...... - folytattam volna, de Fruzsi félbeszakított.
- Mielőtt kinyírjátok egymást, tisztázzunk pár dolgot. - szólt közbe Fruzsi.
- Mit ? - érdeklődtem kiváncsian.
- Mivel késtetek, ezért büntetik a csapatunkat. De mi Rolival úgy döntöttünk....... Hogy mi elmegyünk és csak ti végzitek a büntetést.
- Mi..mi....micsoda? - hitetlenkedtem.
- Jól hallottátok. Ma egy erdei kirándulás lesz este kilencig..... Addig nektek elkell mennetek a közeli szállodába segíteni. Takarítás, mosogatás meg ilyesmi.
- De nem. Miért mi? Nem hagyhatsz itt egyedül vele! - háborodtam fel.
- Azért mert ti késtetek és én ezt a kirándulást vártam. Meg hát... Ez a majom nem maradhat itt egyedül. - gondolt ezalatt Bencére.
- Ne tedd ezt velem - kérleltem.
- Kérlek Mira tedd meg értem. - nézett rám boci szemekkel Fruzsi.
- Jó .... Legyen. - sóhajtottam beleegyezően.
- Kösziii! Jövök neked eggyel! - ugrott Fruzsi a nyakmba és el is ment a többiek után. Észre sem vettem hogy elmentek.

Itt maradtam Bencével. Egy egész teljes napot ezzel a tuskóval kell töltenem kettesben. Már előre félek.