Dühít, De Szeretem /Befejezett/

12. Újra a suliban

Ma reggel úgy keltem fel, hogy ha meglátom Bencét, akkor biztos felpofozom. Annyira idegesítő.....

Megbeszéltük Nikivel és Jankával hogy találkozunk a suli előtt, mint minden reggel....... Mikor odaértem Jankáék a nyakamba ugrottak.

- Szia!! - üdvözöltek egyszerre.
- Sziasztok! - köszöntem kedvtelenül.
- Hallottuk, hogy mi történt. - szólt eggyütt érzően Janka.
- Akkor mindent tudtok. - mondtam szomorúan.
- Igen..... Mekkora szemét ez a gyerek. - utalt Niki Bencére.
- Én már megszoktam igazából.
- Gyertek már mindjárt kezdődik az óra! - kiabált oda nekünk Bende.

Mikor beléptem a terembe megláttam, hogy Bence önelégülten vigyorog rám.
Ekkor jutott eszembe hogy egész nap mellette ülök. Már éppen indultam volna a padom felé, amikor valaki visszahúzott.

- Figyelj! Nézd levegőnek.. Ne foglalkozz vele....legyél te is bunkó. - súgta oda nekem Fruzsi. Majd elment a helyére.

Leültem a helyemre és a Tuskó "barátom" már kezdte is a szokásos reggeli beszólásait.

- Szia dadogi! Jól érezted magad tegnap? - kérdette egy öneégült vigyorral a képén.
- Szia Tuskó! - köszöntem vissza figyelmen kívül hagyva a kérdését.
- Mi az? Nem mersz válaszolni? - kérdezte mosoyogva.
- Mire? - kérdeztem vissza flegmán.
- Arra hogy tetszett-e a tegnapi. Ami történt. - artikulált mintha anélkül nem érteném.
- Nem tudom hogy miről beszélsz.. - tudtam hogy miről van szó csak nem akartam hogy faggatózzon.
- Már nem emlékszel? - olvadt le a vigyor az arcáról.
- Tudod a jelentéktelen dolgokra amik nem fontosak.azokra nem szoktam emlékezni. Bocsi. - válaszoltam lenélően.
- Szóval jelentéktelen volt számodra? Én azt nem hiszem. - szólalt meg, majd egész nap nem szól hozzám. Pedig láttam az arcán hogy készül valamire.

Egy ilyen nyuhodt nap után, amikor nem kellett hallgatnom Tuskó beszólásait már csak egy délutáni pihenő kell. Hazaértem és lefeküdtem pihenni, egyszercsak csörgött a telefonom.

- Szia Mira! Panni vahyok.
- Szia! Tudom hogy ki vagy kiírja a telefonom......nem kell bemutatkoznod.
- Igen, igen tudom.
- Na mindegy...... Miért hívtál?
- Tudod.... Megbeszéltük hogy ma átmegyek hozzátok.
- Ő..... Igen
- Nem lenne baj ha Vencel is jönne?
- Nem, hozd nyugodtan.
- Oksi, köszi, szia!

Még elköszönni se tudtam tőle olyan gyorsan lerakta a telefont. Teljesen elfelejtettem hogy ma átjön. Ezzel nincs is baj.... De íg hogy jön a Vencel is így nem hagyhatom ekkora rendetlenségbe a dolgokat.

Gyorsan kitakarítottam, épp hogy végeztem mikor megszólalt a csengő.
Odafutottam az ajtóhoz és gyorsan kinyitottam, de amikor megláttam hogy Panniékon kívül még ki áll az ajtóban.....megfagytam.

- Szia! - köszöntek egyszerre.
- Szi.....Sziastok! Ez meg mit keres itt? - utaltam Bencére.
- Vencel elhívta hogy ne maradjon otthon egyedül. - válaszolt Panni. Persze..... Hisz ő nem tud semmiről.
- É...értem. Gyertek be.

Mikor bejöttek leültek a kanapéra ők is. Persze hogy Bence mellém ült. Kínos csend volt...... Egyszer csak Vencel megszólalt.

- Mi lenne, ha felelsz vagy merszeznénk? - kérdezte Vencel.
- Jó ötlet - vágta rá Panni.
- Nekem is tetszik az ötlet. - válaszolt Bence is mosolyogva.... Majd rám nézett várva a válaszom.
- Jó.......legyen - válaszoltam egy kis idő múlva.
- Akkor hozom egy üveget. - pattant fel Panni.

Na..... Már csak ez hiányzott. Most itt van ez a seggfej és vele kell játszanom. Biztos hogy megfog szivatni. De ha harc, hát legyen harc.