Dühít, De Szeretem /Befejezett/

41. Összezavarodva

Nem túl sokat aludtam a tegnap történtek miatt, ezáltal nagyon fáradtan keltem. Rengeteget gondolkodtam. De nem jutottam egyről a kettőre. Úgy éreztem beszélnem kell valakivel, ezért áthívtam Fruzsit, aki elég gyorsan meg is érkezett.

****

- Na mesélj. Mi történt? - huppant le mellém az ágyra Fruzsi.
- Vége.. - nyögtem ki halkan.
- Minek van vége Mira? - értetlenkedett.
- Gergővel... a kapcsolatnak - küszködtem a könnyeimmel.
- Hogy mi? De, hát miért? Mit csinált? Te szakítottál vagy ő? - tette fel sorra a kérdéseket.
- Jól hallottad. Tegnap szakított velem. - szipogtam.
- De tegnap Bencével voltál. Vagy nem?
- Igen vele voltam és nagyon jól éreztem magam amíg ez a szemét meg nem jelent.
- Csak úgy odament hozzátok és közölte hogy vége?
- Jaj, dehogy is. Bencével sétáltunk a fagyizó felé, amikor megjelent.
- De hát akkor sem értem. Azért mert elmentél vele fagyizni?
- Beszélgettünk, szórakoztunk.. és hát létrejött egy érdekes helyzet..
- Milyen helyzet Míra? Mit csináltatok?
- Eléggé félre érthető pillanat volt. De nem történt semmi. Hátulról lehet úgy nézett ki mintha épp arra készültünk volna, hogy megcsókoljuk egymást. - hadartam el gyorsan.
- Ezért akadt ki? Ez miatt szakítottatok?
- Nem, vagyis nem tudom. Lehet, hogy közbejátszott.
- De Míra, ugye tudod, hogy én melletted vagyok, de ha ezért szakított arról azért te is tehetsz. Mert ha van barátom, akkor kerülöm más srácokkal a félreérthető helyzeteket.
- Igen, tudom. De alapból már bunkó stílusba kezdte el a beszélgetést. Nem is kérdezte meg... Nem is adott rá esélyt, hogy megmagyarázzam.
- Miért mit mondott?
- Egyből azzal nyitott, hogy megköszörülte a torkát és azt mondta " Szóval ezért nem érsz rá velem találkozni" vagy valami ilyesmit. De nagyon bunkó stílusban...
- Hát, az tény, hogy elég furán viselkedett az elmúlt napokban.
- Igen, és még összeverekedett Bencével is.
- Hogy mi? De miért?
- Olyanokat mondott nekem Gergő miközben kiabált és jött közelebb, hogy én is csak egy volta a sok közül. Egynek elmentem.
- Mekkora egy bunkó. Nekünk meg játszotta a jó kisfiút. - háborodott fel Fruzsi.
- Én sem ismertem ezt az oldalát. Nagyon félre ismertem.
- De azt még mindig nem értem, hogy miért verekedtek össze.
- Bencének nem tetszett az amiket rólam mondott és nekitámadt. Csak védeni akart.
- Behúzott Gergőnek? Nagyon is megérdemelte. Remélem utána elment.
- Igen, és ezért nagyon hálás vagyok Bencének, mert ha nincs ott akkor nem tudom mi lett volna.
- Tényleg szép dolog volt tőle. Csodálkozom, hogy még nem hívott amióta itt vagyok. Mert azért ő is szokott érdeklődni, ha történik veled valami.
- Hát, igazából... Én nem csodálkozom annyira.. - vakartam meg a tarkóm zavartan.
- Mi? Miért? Míra mond már!
- A házunk előtt majdnem megcsókolt. De eltoltam magamtól.
- Cukik voltatok együtt de jól tetted. Hisz hogy nézett volna ki, hogy aznap szakítottál Gergővel és egyből összejössz Bencével. Akkor még azt is terjeszthetné, hogy megcsaltad.
- Igen, de nem történt semmi. De azt hiszem egy kicsit megsértődött.
- Nem biztos... Ezt miből gondolod?
- Abból, hogy ott hagyott. Rengetegszer elnézést kért, meg hogy ő nem akarta, és egyszerűen ott hagyott.
- Ezt most nem azért.. De nem lehet az, hogy még mindig szeret?
- Én nem tudom Fruzsi. Tény, hogy nagyon jól kijöttünk egymással, miután kibékültünk és barátok lettünk.
- De nagyon furcsán viselkedett, ha te is ott voltál. Csak rád figyelt, hogy neked hogy lenne jobb.
- Ezt én is észre vettem...
- De te egyébként adnál a kapcsolatotoknak még egy esélyt?
- Ez nehéz kérdés... Ha a szívemre hallgatok, akkor talán. De ha az eszemre, akkor már nem biztos. Azok után amiket csinált amikor együtt voltunk és ahogy elváltunk, ez bizonytalanná tesz.
- Megértem, de ezek szerint az is benne van, hogy esélyt adnál neki. - mosolygott.
- Igen, talán benne lenne... - sóhajtottam.
- De miért nem próbálod meg akkor? Nem veszítenél vele túl sokat.
- Nézd Fruzsi... Én nem akarok kapcsolatot. Mostanában biztos, hogy nem. Nekem elegem van. Mindenki csak kihasznál.
- Én értem, nem is most gondoltam... egy kis idő múlva. Mikor úgy érzed készen állsz rá.
- Még átgondolom. De az nem kis idő lesz szerintem.
- Ahogy érzed. Én nem akarok nagyon beleszólni. A te életed, a te döntésed. De addig is kibékülhetnétek. Legalább a barátságotokat nem szakítsátok meg.
- Én se szeretnék vele rosszban lenni. Csak nem tudom, hogy haragszik-e, vagy mi történt...
- Ha nem kérdezed meg nem tudhatod. De valahogy szerintem próbáld meg. Akkor a kapcsolat dologról is könnyebben tudsz dönteni. Meg azért is jó lenne, mert szerintem még szereted, különben nem is gondolkodnál a második esélyen.
- Igazad van teljes mértékben. Megpróbálom.
- Na de nekem mennem kell, mert találkozok ma Rolival.
- Rendben.
- Na szia, és tessék mosolyogni. - ölelt meg Fruzsi és kiment a szobából.

Csak ültem az ágyon és gondolkodtam tovább. Lehet igaza van Fruzsinak. Lehet, hogy még szeretem... Nem tudom, teljesen össze vagyok zavarodva... Holnap elmegyek a deszkás parkba, elvileg ott lesznek Rolival. Úgy érzem beszélnem kell vele. Ha mellettem van boldogabb vagyok, még ha csak barátként is... De itt lenne mellettem. Ez lesz, eldöntöttem. Holnap beszélnem kell vele...