17.Az új srác

5.1K 213 9
                                    

Ma reggel elég fáradtan keltem, mert nem túl sokat tudtam aludni este. Egész éjszaka a tegnap történteken gondolkodtam. Nagy nehezen felkeltem mert suliba kellett menni.
Éppen készülődtem amikor megrezzent a telefonom. SMS - em jött.

Niki:
Szia Mira.... 7:20-kor tali a suli előtt. Fruzsiék is ott lesznek.

Mira:
Szia de miért kell olyan korán ott lenni?

Niki:
Van pár dolog amit megkellene beszélnünk még suli előtt.

Mira:
Oké ott leszek

Miután letettem a telefonom megnéztem az időt, megláttam hogy már negyed nyol. Gyorsan felkaptam a táskámat meg a telefonomat és már futottam is a suliba.

Amikor odaértem Jankáék a nyakamba ugrottak.
- Hol voltál? - kérdezte Janka.
- Otthon. Hol lettem volna? - mosolyogtam.
- Már azt hittük sose érsz ide- szólalt meg Bende.
- Te is itt vagy? - öleltem meg.
- Na ha mindenki befejezte egymás üdvözlését akkor kezdhetnénk is.
- Mi van veled ? Miért vagy ilyen harapós kedvedbe? - Kérdeztem Nikit.
- Semmi csak sok dolgot megkell beszélnünk és mindjárt kezdődik a suli.
- Igaz menjünk- szólt Fruzsi komolyan.

Bementünk a terembe ahol leszünk és körbe ültünk. Úgy néztünk ki mint valamilyen tanács akik a világ fontos ügyeit tárgyarják éppen.

- Akkor kezdjük is. Mondjuk veled. - nézett rám Niki.
- Velem? Mi van velem? - néztem körbe a meglepődöttségtől.
- Mi van köztetek Bencével? - kacsintott Bende.
- Mi lenne? Semmi. - rántottam vállat.
- Ugyan a vak is látja hogy bejön neked. - mosolygott Fruzsi.
- Nem jön be ! Tiszta bunkó. - háborodtam fel.
- De valld csak be. - mondta janka.
- Csak cuki egy kicsit de semmi több.
- Tudtam! - kiabálták egyszerre.
- Jó, jó, veszélhetnénk másról? - forgattam a szemem.
- Igen persze - mondta Niki.
- Hát igen....ideje hogy megtudjátok, holnap költözünk - szomorodott el Janka.
- Mi??! Hogy hogy? Ilyen hirtelen? - kérdeztük egyszerre.
- Muszály. Apa külföldön kapott munkát. - hajtotta le a fejét Janka.
- De ma még leszel suliba nem? - kérdeztem.
- Nem, csak azért jöttem hogy ezt elmondjam de már indulnom kellene.
- Rendben akkor szia - öleltük meg.
- Sziasztok majd még azért beszélünk.- mondta majd elment.
- Kár hogy elment. - szólalt meg Bende.
5 percig még Jankáról beszéltünk hogy elment majd folytattuk tanácskozást.
- Hallottátok hogy lesz egy új osztálytársunk? - érdeklődött Bende.
- Nem de te ezt honnan tudod?
- Hallottam amikor az igazgató mondta az osztályfőnöknek. Elvileg fiú.
- Remélem rendes lesz nem úgy mint egy két fiú az osztályban - reménykedtem.
- Majd meglátjuk. Mondjuk engem nem érdekel. Nekem ott van Szabi. - mosolygott Bende.
- Összejöttetek? - visítoztuk Fruzsival izgatottan.
- Ami azt illetti igen. - amint kimondta Bende ezt a mondatot becsengettek és elkeztek özönleni az emberek a terembe. Mi is gyorsan a helyünkre ültünk és vártuk a tanárt.
- Szia cica. - üdvözölt Bence.
Én csak megcsóváltam a fejem és nem foglalkoztam vele. Egyszercsak belépett a tanár mellette egy fiúval.

Kedvesnek látszik barna a sze és a haja, mosolyogva néz körbe a terembe

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Kedvesnek látszik barna a sze és a haja, mosolyogva néz körbe a terembe.
- Peti kérlek mutatkozz be az osztálynak. - kérte a tanár a srácot.
- Rendben. Engem Kiss Péternek hívnak. Kedvenc színeim a fekete és a kék. Szeretek sportolni,rajzolni és írni.
Van már egy regényem ami most egy könyvkiadónál van. Kedvenc tantárgyam az irodalom és a tesi. - mutatkozott be Peti.
- Olyan helyes - suttogtam oda Fruzsinak. Mire Bence szúrós szemekkel nézett rám.
- Mia baj? Mit nézel? - kérdeztem Bencétől.
- Semmi. Mi lenne? Egyébként látom új kiszemlted van. - szólt közömbösen Bence.
- Nem igaz . Egyébként meg mi közöd van hozzá? - háborodtam fel.
- Semmi. Csak ne felejtsd el hogy a bálra velem kell jönnöd.
- Jaj nem kell déltékenykedni. Ne aggódj oda veled megyek. - erőltettem egy vigyort az arcomra.
- Nem vagyok féltékeny nekem ott van Eszti.
- Mi van? Mióta vagytok együtt? - lepődtem meg.
- Semmi közöd hozzá de ha ennyire érdekel három napja.
- Nem érdekel....gratulálok
- Biztos hogy nem izgat? - hajolt közelebb.
- Bi.....biztos. - nyökögtem.
- Majd meglátjuk. - mosolygott.
- Mekkora egy tuskó vagy - néztem rá szúrós szemekkel. Erre már nem mondott semmit csak nevetett.

Egyébként sem érdekel a hülye Esztkkéje. De akkor miért vagyok kiakadva? Nem .......biztos hogy nem vagyok féltékeny.

Dühít, De Szeretem /Befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora