Dühít, De Szeretem /Befejezett/

27. Új társaság

Tegnap hogy találkoztam vele, egy kicsit felkavart, de mivel hétfő van, ma is látnom kell.

Szokásosan idult a ma reggelem is. Azt kivéve, hogy elhatároztam azt, hogy határozott leszek és nem foglalkozom Bencével. Megpróbálom levegőnek nézni. Mint minden hétfőn, elindultam a suliba, de ezúttal egyedül. Fruzsi sajnos beteg lett, Bende pedig........nos....igen.....azt nem tudom hogy ő hol van, csak annyit hogy ma nem jön. Szóval ma nem lesz társaságom.

Mikor beértem, sietősen végig sétáltam a folyosón, egyenesen a terem felé ahol óránk lesz. Mindig bemegyünk a terembe Fruzsiékkal mert ilyenkor senki nincs bent. Mindenki a folyosón vagy az udvaron beszélget. Most pedig jól fog jönni az egyedül lét. Szépen elhelyezkedem a padomban és zenéthallgatok.......
Legalább is ez volt az elképzelés. Amint beléptem a terembe megláttam hogy valaki a hátsó sorba fekszik a padon és zenét hallgat. Gondoltam magamban, ha már bejöttem akkor már nem megyek ki. Megnézem ki az.

Szépen csendben elkezdtem közeledni az asztal felé. Mikor már csak fél méterre voltam, megláttam hogy ki az. Gergő feküdt a padon, csukott szemmel és zenét hallgatott. Nem tudtam hogy alszik vagy csak pihen. Gondoltam kicsit hangosabban odaköszönök neki, hogy biztosan meghallja, hisz mégis csak az osztálytársam. Igaz, még soha nem beszéltem vele. Ő a menőbbek közé tartozott. Ahogy Bence is. Csak Gergő valamivel visszahúzódóbb és fegyelmezettebb mint a többiek. Sóhajtottam egyet majd a megfelelő hangerővel köszöntem neki.

- Helló! - nem érkezett rá válasz. Akkor most már száz százalék hogy alszik. Hirtelen gondolattól vezérelve megböködtem a vállát, mire ő hirtelen felugrott.
- Jaj, helló! Mi történt? - szólalt meg zavarodottan.
- Azt hiszem elaludtál. Sajnálom hogy felkeltettelek, csak nem tudtam hogy alszol vagy pihensz.
- Nincs semmi baj. Igazából még jó is hogy felkeltettél. Az gáz lett volna hogy ha becsengetéskor még itt alszom. - mosolygott.
- Akkor.....én...... én nem is zavarlak tovább. - mondtam, majd leültem a padomba és elkezdtem a fülhallgatómat kibogozni.
- Nem zavarsz. Azt hittem hogy ilyenkor nincs itt senki. - szólalt meg váratlanul.
- Mindig beszoktunk jönni a barátaimmal mert nem szokott itt lenni ilyenkor senki.
- Hol vannak a barátaid? - kérdezősködött tovább. Miért érdekli annyira?
- Betegek. - válaszoltam egyszerűen.
- Értem. Egyébként te Miri vagy igaz? Remélem jól emlékszem.
- Ő, igen. De.....de miért? - nyökögtem zavartan.
- Csak kérdeztem. Akkor te vagy a Bence barátnője. Igaz? - mosolygott.
- Volt....
- Tessék? - nézett értetlenül.
- Csak a volt barátnője. Tegnap előtt szakítottunk. - válaszoltam lehangoltan.
- Ó, értem. Sajnálom. De mi történt?
- Azt nem veled fogom megbeszélni. - egy kicsit talán bunkónak hangzik ez a mondat.
- Miért nem. Nekem elmondhatod nyugodtan. - közelebb jött és leült mellém a székre.
- Nem annak a Tuskónak az egyik haverjával szeretném ezt megbeszélni.
- Nem vagyok a haverja. Csak jóban vagyunk, de annyira nem hogy barátkozzunk.
- Honnan tudjam biztosra azt hogy nem hallom vissza senkitől?!
- Megérteném. Velem tegnap szakított a barátnőm. Őt biztos hogy nem ismered, mert az előző sulimból egy, akkor még hetedikes lány. Katának hívták, már egy éve együtt voltunk, mikor kinyögte, hogy már mást szeret.- szomorodott el. Nagyon szerethették egymást.
- Ha már így kitárulkoztál úgy, hogy nem is nagyon ismerjük egymást, akkor én is elmondom - mosolyogtam.
- Az jó lenne. Legalább egy kicsit elterelnéd a figyelmem. - mosolygott vissza.
- Mi még csak egy hónapja voltunk együtt. Elmentem rollerezni a tóhoz és később ő is odajött. Beszélgettünk, nevettünk, egyszer csak mikor feküdtünk a fűben, rám mászott és megcsókolt. Később kiderült hogy ő csak azt akarja. Én még nem voltam rá felkészülve és ő ezt nem tudta megérteni, később az is kiderült hogy arra épült a kapcsolatunk.
- Elég nagy szemét. Ha nekem ilyen jó fej csajom lenne, akkor nem bánnék vele így. De ne értsd félre. - kicsit belebokszolt a vállamba és mosolygott.
- Egyébként bocsi hogy csak így megkérdezem, de hogy hogy szóba állsz velem? Nem nagyon szoktak hozzám szólni. - érdekelt a válasza.
- Bejöttél, jó fejnek tűntél. Később kiderült, hogy az is vagy. Nekem pedig beszélgetni volt kedvem.
- Értem.
- De vedd úgy, hogy lett egy új társaságod, avagy beszélgetős barátod.- nevetett halkan.
- Rendben - én is egy kicsit elmosolyodtam.

Még nagyon sokat beszélgettünk. Egész nap vele voltam, kivéve órákon, mert akkor nem mellette ültem. Kiderült, hogy egy nagyon kedves srác.